Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-288

582 288. orsaágos ölés 189á. febrn&r S-áu, szombaton. nak összessége és polgársága Fiumét az ország kiegészitő részének ismeri el és érdekeit nem köti egyik kormány fennállásához sem. (Helyeslés.) Ez volt az, t. ház, a mit elmondani kötelességemnek ismertem, és ráakartam mutatni a »Budapester Correspondenz«-nek a »Nemzet< által reprodukált czikkére. Tudom, hogy a mi nis'íterelnök úr azt fogja mondani, hogy nem olvasta, nem emlékszik reá, nem tud róla, de akár itt, akár később alkalmas helyen igen szeretnék felvilágosítást kapni arról, hogy e czikk tartalmával és lényegével a t. miniszterelnök úr mennyiben ért egyet, helyesli-e azt, vagy kész-e arra kárhoztató szavát hangoztatni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Sajnálom, hogy a czikk nincs nálam és azt most be nem mutathatom, különben a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Szólásra senkisem lévén feljegyezve, kérdem a t. házat, kíván-e még valaki szólani? Ha senkisem, a vitát bezárom. Á miniszterelnök úr kíván szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk!Halljuk!) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra igen kevés megjegyzésem van, és arra nézve csak ugyanazt mondhatnám, a mit már az indokolásban felhoztam, hogy mivel azon idő alatt, a melyre az adókedvezmény megadatott, igen sok körülménynél fogva, az építkezés Fiúméban hátramaradt, ha azt akarjuk, hogy Fiume a kor színvonalára emelkedjék és az ottani építkezések befejezhetők legyenek, az adókedvezmények határidejét meg kell hosszabbítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez tulajdonképeni oka a törvényjavaslat előterjesztésének. De talán épen e törvényjavaslat tárgyalása is egyik bizonyítéka annak, hogy ily kérdések megbírálását nem attól teszszük függővé, hogy az illető városnak, vagy helynek képviselője melyik párt hoz tartozik, (Helyeslés és tetszés jobb felöl.) s igen csodálkozom azon, hogy Szederkényi Nándor képviselő űr e tekintetben még kérdést is mert hozzám intézni, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl. Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Már hogy ne merne!f) hogy mi az én nézetem. Hiszen akkor az egész képviseleti rendszernek kérdését tessék felölelni és abból engem megérteni, mert legalább annyit kérek magamról feltételezni, hogy a parlamentarizmusnak kezdetleges alapelveivel ellentétbe jutni nem fogok, és azért, ha a t. képviselő úr egy czikkért valakit felelősségre kíván vonni, méltóztassék ahhoz fordulni, a ki azt a czikk et írta, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbalon.) de azt tagadom, hogy ez a czikk én velem bárminő összeköttetésbe volna. (Egy hang a szélső baloldalon: Hát hazugságot fizetnek? Zaj.) Én minden tisztességes embertől megkívánhatom, hogy az én szavaimnak hitelt adjon (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mindaddig, míg az ellenkezőt nekem be nem bizonyítja. (Zajos helyeslés jobb felől.) Én az egész fiumei mozgalomról tudomással nem bírtam, azzal nem törődtem, arra sem közvetlenül, sem közvetve semminemű befolyást nem gyakoroltam. (Általános helyeslés.) Azzal a kérdéssel sem foglalkozom, marad-e a képviselő úr, bírja-e választói többségének bizalmát, vagy nem; nem foglalkozom vele, nem is birok tudomással arról, hogy hogyan áll a dolog és nem is fogok utána járni, (Helyeslés.) mert más helyütt nyilatkoztam az iránt, hogy épen a képviseleti rendszerből kifolyólag ezt az illető képviselő úr saját ügyének tekintem, (Helyeslés.) melyet ő hozzon tisztába, ha tetszik, választóival, vagy ne hozzon tisztába, de az az ő dolga, és ezért a politikai és erkölcsi felelősség kizárólag csak őt magát terheli. (Helyeslés a jobbóldalon.) Nekem a képviselő úr felszólalására csak az a megjegyzésem van, hogy ő az adresszt rosszul intézte hozzám, vagy ezen oldalhoz, hogy nem a városi közgyűlés, hanem csak egy ember mondotta. Engedelmet kérek, éti nem is tudtam, hogy a városi közgyűlés, vagy egy ember mondta-e, ezt talán Ugron Gábor képviselő úr állította, és igen csodálom, hogy nem volt azzal tisztában, mert hiszen úgy tudom, hogy a fiumei ügyeket meg is méltóztattak egymással beszélni. (Derültség jobb felöl.) Ugron Gábor: Melyik hallgatózó mondta? (Élénk derültség.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: De, t. ház, ne foglalkozzunk ezzel, mert elismerem, hogy erre jogosan nem hivatkozhattam, hanem azon csodálkozom, hogy a t. képviselő úr ide fordult ezen adreszszel és Ugron Gábor képviselő úr is csodálkozik azon, hogy olyan felfogások merülhetnek fel, hogy Fiume képviselőjének a kormánypárthoz kell tartoznia, mert hiszen, a mennyire én értesülve vagyok, ez a felfogás nem érvényesült most Fiumében és nem is most hozatott fel először, hanem felhozatott akkor, a mikor Ugron Gábor képviselő urat akarták némelyek Fiume képviselőjévé megválasztatni, és az ellenpárt felhozta — nem az én sugalmazásomra, mert én akkor sem tudtam róla — az az ellenpárt, a mely gr. Batthyány Tivadar urat kívánta megválasztani, hogy Fiamé város képviselőjének a kormánypárthoz kell tartoznia. (Élénk derültség a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, nem vitatom, sőt fel sem tételezem, hogy ez a képviselő úrral összeköttetésben volt, ép oly kevéssé, mint a hogyan a mostani nincs én velem összeköttetésben, de konstatálni kívánom, hogy ha zavart ideák van-