Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-288

288. omág<w Ülés 1894. fi nézek a t. miniszterelnök űr által bizonyára adandó válasz elé, mert meg vagyok győződve, hogy minden kormány, és így a jelenlegi is] a leghatározottabban vissza fogja utasítani azon felfogást, jöjjöu az egyesektől, vagy többektől, mintha a magyar kormány azért tenne Fiúméban befektetéseket, hogy ez által egy képviselői mandátumot, egy szavazatot nyerjen. Egy képviselő miatt milliókat áldozni, szerintem oly nevetséges felfogás, hogy nem értem, miként lehetett ilyesmit a kormányról felhozni s ezt egyáltalán közzétenni. Ezeket kötelességemnek tartottam Ugron Gábor t. képviselőtársam felszólalása kapcsán felemlíteni. Egyébként ismétlem, hogy a javaslatot elfogadom. (Helyeslés hál felöl) Papp Elek jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! Azt tartom, hogy midőn valami tárgy felett kell határoznunk, akkor szorosan azon tárgy korlátai közt kell maradnunk; és ha egy, a képviselő és választói között előfordult ügyet akarunk felhozni, azt ne tegyük oly tárgynál, a melylyel az semmiféle összefüggésben sincs, s a mely fölött e miatt tisztán nem ítélhetünk. (Helyeslés jobb felől.) Alkalom adtán nyilatkozni fogok azon választókról, illetőleg kerületekről, a melyek képviselőiknek akár bizalmat, akár bizalmatlanságot szavaznak, csakhogy külön alkalommal fogom őket a ház ítélete, bírálata elé állítani. Ezt csak azért voltam bátor megjegyezni, mert azokat, a miket Ugron Gábor és utána Fiume város képviselője elmondottak, nem tartom időszerűeknek és arravalóknak, hogy ezek fölött most többé nyilatkozzunk. (Helyeslés jobb felöl.) Kötelességemnek tartom azonban magára Fiume városára nézve nyilatkozni. (Halljuk.

1 Halljuk!) Egyike voltam azoknak, a kik 1861. és 1868. után a képviselőházban a kormányt folytonosan sürgették és felhívták, hogy az első kedvező alkalmat használja fel arra, hogy Fiume város Magyarországhoz való tartozandóságának, a mi jogilag kétségbevonhatlan, gyakorlatilag is érvény szereztessék. Egyike voltam mindig azoknak, a kik, midőn Fiume városának érdekében a magyar és a horvát-szlavondalmát kormányok részéről orsz. bizottságok küldettek ki, a melyeknek, tudtam, hogy mindig az lesz a következése, hogy Magyarország a drága testvérek szavazatainak biztosítására áldozatokat halmoz áldozatokra, figyelmeztettem a kormányt, hogy használja fel az alkalmat, hogy Fiúménak törvényben biztosított kétségtelen jogát gyakorlatilag is úgy alkalmazza, hogy ahhoz való jogunkat senki kétségbe ne vonhassa. Jogom és okom van tehát támogatni beszédem azon előző részét, hogy Fiamé, mely nem a kormányhoz, hanem Magyarországhoz tartozik, — rttär 3»án, szombaton. 5 g J természetesen a kormányhoz is addig, a mig az az ország érdekében és javában intézkedik, — Magyarország iránti hűsége miatt megérdemli azt, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hogy azon kedvezményt, melyet most a pénzügyi bizottság Fiume városának és kerületének javára a képviselőháznak ajánl, megszavazzuk. Én is hozzájárulok a bizottság javaslatához. (Élénk helyeslés.) Papp Elek jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! Hozzájárulok előttem szólt t. képviselőtársam szavainak utolsó részéhez, hogy t. i. a jelen törvényjavaslat Fiume iránti tekintetből az ő hűségének nem jutalmául, hanem az ország érdekében megszavaztassák. De engedje meg t. képviselőtársam, hogy a mellett egy más ügyhöz is hozzászólhassak, a melyet Ugron Gábor és gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársaim felemlítettek és bizonyos összefüggésre nézve a szálakat kereshessem. (Halljuk! Halljuk!) Fiume — jól jegyezte meg t. képviselőtársam — nem a kormányé, hanem az országé. (Egy hang a jobboldalon: Hiszen azt senkisem tagadja!) Csak méltóztassék meghallgatni, mindjárt ki fogom fejteni. Fiume már évtizedekkel ezelőtt is az ország gyöngyének neveztetett; nincs párt, nincs magyar ember e hazában, ki Fiume felvirágoztatásáért és hivatása magaslatára való emeléseért a legnagyobb áldozatok hozatalára kész ne lett volna. (Úgy van! a szélsőbalon.) Fiume tehát az országé; Fiúmén függ mindnyájunk tekintete. Az utóbbi időben Fiúméban történtekért valakinek el kell vállalnia a felelősséget, és én keresem, kié a felelősség. (Halljuk! Halljuk !) Abban az időben, midőn Batthyány t. képviselőtársam a kormánypártból kilépett, a »Nemzet« esti lapja került kezembe, sajnálom, hogy most be nem mutathatom, de kész vagyok megsze rezni, a melyben a »Budapester Correspodenz«nak, tehát a kormány félhivatalos, vagy ha tetszik, hivatalos közlönyének egy hosszú czikke volt reprodukálva, a melyben azon szavak foglaltattak, hogy a képviselő úr kilépése a kormánypártból Fiume anyagi érdekeit érinti, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon, és ezen hangon folyt tovább a hivatalosnak nevezhető czikkben az agitáczió, mintha Fiume jóléte, a Fiúméért hozandó áldozatok egy-egy kormány szeszélyétől, vagy kedvétől függnének. (Mosgás a szélsőbalon.) Ez így volt feltüntetve abban a czikkben, és ez az, a miért a felelősséget valakinek el kell vállalnia, mert e czikk nyomán folyt azután a további agitáczió és fejlődött ki az, a miről Batthyány t. képviselőtársam ma a leplet oly szépen és reám nézve örvendetesen lerántotta, mert meggyőzött bennünket arról, hogy Fiúmé-