Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-287

570 28?. országos ülés 1894. február 1-én, cgütSrfBköit.rendelkezik, mely az álló fáknak ellopását azon lopásokkal helyezi egy kategóriába, a melyek fegyverviseléssel, zárt helyiségek betörésével és hamis kulcsok használatával követtetnek el. Én a gyümölcstermesztés érdekében kérem ezt, de azt hiszem, hogy nagyon egyoldalúlag védelmeznők a gyümölcstenyésztést, ha az orgazdát is meg nem büntetnők, mert 'rendesen az ilyen lopott fákat csak átültetve találhatjuk meg egyikmásik szőlőben, és csak ha elérjük, hogy valakinek a szőlőjében a fát megtaláltuk, akkor juthatunk arra, hogy ki volt a tolvaj. Igen sok eset van, t ház, hogy a tolvajnak nincs egyebe, mint a rajta lévő ruhája, s az is rongyos; a tolvajt tehát nem lehet megbüntetni, mert nincs fogház, és így csakis az orgazda az, a ki megbüntethető. Azért egy második szakaszt is vagyok bátor indítványozni, a mely így hangzik: »Kihágást követ el és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki tudva, lopott gyümölcs-, vagy szőlőoltványt megvesz és elültet*. Kérem ezen szakaszt is a földmívelésügyi bizottsághoz utasítani. (Helyeslés.) Engedje azonban meg a t. ház, hogy még arra is figyelmeztethessem, hogy épen az orgazdák kérdése az, a mely e törvényben nem fordul elő, pedig ez igen fontos dolog, mert nálunk igen gyakori, hogy vannak falusi lakosok, a kiknek egy talpalatnyi földjük, vagy rétjük sincs, és mégis tartanak lovat, tehenet majdnem kizárólag, vagy legalább nagy részben lopott takarmánynyal. Ezek úgy tesznek, hogy a nagyobb birtokosoknak cselédjeit egy kis pálinkával megvesztegetik, s azok hordják nekik a szénát részint kinn a kazalból, részint a marha elől. Ennek eredménye az, hogy rendszerint ezeknek vannak a legjobb fejős teheneik, mert a legjobban vannak takarmányozva, mert takarmányhoz a legolcsóbban és bőven jutnak. Kérem tehát a t. házat, hogy erre a kérdésre tekintettel lenni méltóztassék; részemről pedig a földmívelésügyi bizottság figyelmét annak idején majd erre reá fogom irányozni; most pedig kérem a t. házat, méltóztassék elfogadni, hogy az általam indítványozott két sza kasz is tárgyalás végett a földmívelésügyi bizottsághoz útaáíttassék. (Helyeslés.) Papp Elek jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! A 94, 95. és 96. szakasz egymással annyira összefüggésben van, hogy ha a t. ház csak egy, vagy két szakasznak visszautasítását határozná el, az intézkedés csonka lenne. Sokkal helyesebb, ha a t. ház, az egész fejezetet utasítja vissza a bizottsághoz átvizsgálás és szabatosabb szövegezés végett. (Helyeslés.) Megtörténhetik, és meg is fog történni, hogy a bizottságban, ha többen leszünk jelen, elő fogjuk adni azt is, hogy a 95. §-ban sokkal súlyosabb cselekmények vannak, mint a minők a 94. §. némely pontjai alatt sorolvák fel. Csatlakozom tehát ahhoz a javaslathoz, hogy ez egész fejezet utasíttassák vissza a bizottsághoz és menjünk át a következő fejezetre. (Helyeslés bal felöl.) Bernáth Dezső: T. ház! Én az általam beadott indítványt Polónyi Géza képviselő úr módosítványához képest, úgy kívánom módosítani, hogy az egész fejezetet akarom a bizottsághoz utasíttatni. Papp Elek: T. ház! Én e X. fejezetet egészben helyesnek találom, meri én is óhajtom hogy a mezőrendőri kihágásokat hatásosan és a lehető leggyorsabban büntessék meg, Kizárok ennélfogva minden jogi elméleti kérdést és csupán a gyakorlati gazdának az éleiből merített tapasztalataira alapítom a felőli nézetemet, hogy e fejezetbe mik vétessenek fel. Hiszen polgári törvénykönyvünk nincsen, és így az ilyen szaktörvények bizonyos tekintetben érintenék az anyagi törvényeket, másrészt büntetőtörvénykönyvünk az itt pl. 1. és 3. pont alatt említett eseteket olyan drasztikusan bünteti, hogy igen sok gazda már csak azért sem adná fel a tettenértet, mert sajnálná, hogy oly szigorúan büntessék. Azt látom, hogy e szakaszok szerzője inkább az élethez akart alkalmazkodni, és ezért ismétlem, általában helyesnek találom ez intézkedéseket. Ha azonban még meg akarjuk ezeket toldani, az ellen semmi kifogásom sincs, valamint az ellen sincs, hogy esetleg az egész szakaszt a bízotthoz utasítsuk vissza, ámbár azt hiszem, hogy e kérdést itt a plenumban is el lehet intézni. (Helyeslés.) Nekem is van azonban aggodalmam s pótolni valóm, mert nem találok sem a 94., sem 95. § ban az iránt való intézkedést, hogy ha a vadász, kinek vadászengedélye van, s így jogosítva van vadászni, az én földemen vadászik oly időben, mikor jelentékeny kárt okoz, akkor én a rendőri törvény értelmében ellene eljárhassak. Ez egészei! ki van zárva. (Felkiáltások a baloldalon; A vadászati törvény intézkedik erről!) A vadászati törvény 16. §-a csak azt mondja, hogy a vadász a vadászat közben okozott kár megtérítésével tartozik; de hogy ha olyan ember vadászik, kinek semmije sincs, minthogy ebben a törvényben a kihágások közt nem lesz felemlítve, megvenni rajta semmit sem lehet, s fog nekem a földön, pl, sáros, esős időben kárt okozni. Nagyon szükségesnek tartom, ha a törvényjavaslat ezen része a bizottsághoz lesz visszautasítva, hogy akkorra a bizottság figyelme ezen kérdésre is kiterjedjen. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha azonban nem lesz visszautasítva, fetitarfcom magamnak a jogot, hogy a 94., vagy a 95. §-nál