Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-287

28?. orsaAgos Illés 1894 és más ilyen gazdasági személyeket élő lény személyében ismerik, és ismerik azok tulajdonságait. Most azonban, t. ház, a törvényjavaslat X. fejezeténél vagyunk, mely a kihágásokról és azok büntetéséről rendelkezik. Ezekről nekünk is van egy kis fogalmunk és ezekhez már mi is hozzászólunk. Az előttem szólott t. képviselőtársaim módosításokat nyújtottak be. Az egyik képviselőtársam azt indítványozta, hogy utasíttassák a szakasz az igazságügyi bizottsághoz, a másik képviselőtársam pedig azt, hogy utasíttassák a földniívelési bizottsághoz. Megvallom, ha végignézzük azon eseteket, melyeket ez a törvényjavaslat tilt, ezek közt csakugyan vannak olyanok, a melyekről már a büntetőtörvény rendelkezik. Ezek tehát itt csakugyan feleslegesek. De vannak azután olyan rendelkezések, melyek nem a büntető jogkörbe tartoznak. A büntető bíróság elé, a büntetőjog körébe tartoznak azok a tárgyak, a melyek jogsértést képeznek; a melyek pedig rendsértést képeznek, azok nem a bíróság hatáskörébe, hanem a közigazgatási hatáskörbe tartoznak. Különben is a hatalomnak az a hármas felállítása, melyet Montesquieu tett, túlhaladott álláspont. A mai fogalmak szerint már nem osztják a hatalmat bárom felé, hanem osztják két felé. tudniillik törvényhozói és végrehajtói hatalomra. A végrehajtó hatalomnak van két ága: a bírói, és a közigazgatási. Ha már most a törvényhozás bölcsesége bizonyos esetekben nem a bírói, hanem a közigazgatási ághoz utasít valamely dol got, ez által nem követ el valami nagy rendetlenséget, vagy czélszerütlenséget. Czéíszeríínek látja egyik államban a közigazgatási, másik államban a bírói ágra bízni a dolgot. A mi körülményeink olyanok, hogy ezelőtt is mindig bírtak külön hatáskörrel a közigazgatási hatóságok, már az 1836 iki törvénytől fogva; mi tehát csak folytatjuk azt, a mi eddig is meg volt. Itt különben nem jogsértésről van szó, mert például az, ha valaki homok-, agyag-gödröt, vagy kutat a hatóság utasítása ellenére bekeríteni elmulaszt, jogsértést nem követ el, hanem elkövet rendsértést, és a menynyiben a hatóság czéíszeríínek találja a rend fentartása szempontjából ezt tilalmazni és megbüntetni, ez igen helyesen loglaltatik a törvényben és igen helyesen van a közigazgatáshoz utasítva. Az én alázatos véleményem tehát az volna, hogy egyenkint végigmenjünk ezeken a dolgokon, és kihagyjuk belőle azt, a mi a büntetőtörvénybe tartozik, benne hagynók pedig azt, a mi rendzavarást képez. De ha a t. háznak úgy KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XV. KÖTET, február l-én,e*ntíirt«kttji. fygg tetszik, akkor czélszerfíbb a Polónyi Géza t. képviselőtársam által beadott módosítvány, hogy a földniívelési bizottsághoz utasítsuk vissza, a mely a törvény többi részét is ismeri, nem pedig az igazságügyi bizottsághoz, hogy az most tegye stúdium tárgyává az egész mezőrendőrségi törvényjavaslatot. Abban az esetben tehát, ha nem méltóztatnának elfogadni, hogy itt pontrői-pontra elővegyük és részletesen tárgyaljuk a szakaszt, én magam is pártolom Polónyi Géza t. képviselőtársam indítványát. (Helyeslés.) Papp Elek jegyző: B. Andreánszky Gábor! B. Andreánszky Gábor: T. ház! Részemről hozzájárulnék Polónyi Géza t. képviselőtársam indítványához, ha magam nem volnék I bátor azt indítványozni, hogy az egész fejezetet, vagy legalább annak első szakaszát azzal az utasítással utasítsa vissza a ház a bizottsághoz, hogy a mennyiben új szakaszokat kívánna a fejezet elejére, oda ilyeneket is beállíthasson. Részemről két ilyen új szakaszt vagyok bátor indítványozni. Én, t. ház. egyáltalában a törvényjavaslat ezen fejezetét tartom a leggyöng'ébbnek. Magának a törvényjavaslatnak egyik főhibáját abban látom, hogy míg a legártatlanabb vigyázatlanság eseteiben kis pedanteria és rosszakarat igen könnyen kihágást statuálhat, addig igen fontos, a, gazdaságot igen sértő és gyakran alja« motívumokból kiinduló kihágások, a mennyiben nincsenek speczifikálva a törvényjavaslatban, a legenyhébb elbírálásban részesülnek. Az első új szakasz, melyet bátor volnék indítványozni, a következő: »Kibágást követ el és három hónapig terjedhető fogházbüntetéssel büntetendő az, a ki másnak újonnan ültetett, vagy álló gyümölcsfáját, vagy szőlőoltványát gyökerestől elviszi és ellopja.« (Helyeslés.) A gyümölcsfa-tenyésztésnek egyik legnehezebb és legyőzhetetlen akadálya épen az, t ház, hogy sok helyen dívik újonnan beültetett fák , ellopása, és igen sok gazdától halljuk, hogy azért nem ültet gyümölcsfát, mert, a mint ültet, azonnal ellopják. Méltóztassék figyelembe venni, hogy egy gyümölcsész, egy pomológus sokszor igen nagy ügygy el-bajjal szerzi meg valamely ritka és értékes faj oltóyesszejét. Ezt aztán beoltja, szeretettel és gonddal ápolja, és a mikor megnőtt koronás fának, mikor csak egy-két év választja el a terméstől, kiülteti, és akkor valamelyik vándorló facsemete-kereskedő meglesi és ellopja, vagy pedig egy rosszakaratú szomszéd megvesztegeti az illetőnek cselédjeit és azok egy pohár pálinkáért, vagy egy kis dohányért ellopják. Erre nézve az 1888-iki német törvény is 72