Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-262

4 fi 262. orszrigos fllés Í8»8, deezember 1-én, pénteken. van, azt ne méltóztassék engedni, hogy az elkallódjék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez az egyik kérdés. A másik kérdés, a mire nézve a t. miniszter úr figyelmét különö sen fel kívánom hívni, az élelmezésnek kérdése, és itt speeziaüter a honvédség élelmezésének kérdése. (Halljuk! HaVjuk!) A ki hadjáratokban résztvett, tudhatja, mily nagy dolog a katonák élelmezése. Akinek fogalma van arról, mily intézkedéseket kell tenni, hogy, teszem csak százezer ember, élelmeztessék, — a mi pedig manap nem is oly nagy szám, — tudni fogja azt is, hogy egy egyvágányú vasút nem birja ellátni a katonák és az élelmi szerek szállítását is. Pedig most már háború esetén nem is százezrek, hanem milliók fognak egymással szembenállni. Azért jóeleve kell arra készülni, hogy a katonák, — akár honvédek, akár közös hadseregbeliek, — háború esetén a legpontosabb élelmezésben részesüljenek, mert a nélkül, — igaza van Ugron képviselő úrnak, — meg nem felelhetnek feladatuknak. A legközelebbi háborúkat nemcsak a hadsereg, hanem a hadsereg feiett intézkedő polgári adminisztráczió lesz hiv tva kivívni. Ezért a katonai köröknek ezzel már jó előre érintkezésbe kell lépniök, mert késő lesz intézkedni akkor, ha már az országot, a veszély idején a vonatok százai lógják keresztül-kasul befutni. Tegyen tehát a t. miniszter úr már most oly intézkedés-eket, hogy ha honvédségünk, — a mit én is remélek, — nem a mi területünkön, hanem az ország beleegyezésével idegen területen fog küzdeni, élelmezés dolgában teljesen jól legyen ellátva. Ezzel kapcsolatban még egyre hívom fel a t. miniszter úr ügyelmét (Halljuk! Halljuk!) Ha valaki figyelemmel kiséri az európai hadseregek jelen állását, azt a gondot, melyben minden törvényhozás részesíti őket, be fogja látni, hogy háború esetén az általános védkötelezettség folytán, — mely nincs ugyan mindé nütt teljesen keresztíílvive, de alapxíl véve igenis van, — a hazának csaknem minden polgára, a ki még abban a korban van, kénytelen lesz kivonulni. Akkor természetesen a közigazgatásban, a kereskedésben, szóval mindenféle, a hadsereghez nem tartozó ágakban is bizonyos zavarok fognak keletkezni, ha a kormány mindezekre jó előre nem terjeszti ki figyelmét. Különösen az élelmezésre áll ez, mert hiszen még béke idején is, a mikor minden ember, úgyszólván, a maga kosztján van, nagy tömegek élei mezese bizonyos nehézségekkel szokott járni. Mi lesz akkor, ha az embeieket kivonják rendes munkáik köréből, és kirendelik oda, a hova koruknál fogva f

artoznak, a közös hadsereghez, a honvédséghez, vagy a népfelkeléshez? Méltóztassék erre jó előre gondolni, meri a vitézség maga nem fogja pótolhatni azokat a hibákat, a melyek itt előállani fognak. Ezekre kívántam a t. miniszter úr figyelmét felhívni. Különben a tételt elfogadom. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr kíván szólani. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy első sorban Péchy Tamás t. képviselő úrnak válaszoljak az általa érintett három kérdésre, (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a magyar testőrségnek esetleg meglevő vagyona. (Halljuk! Halljuk/) Erre nézve csak annyit mondhatok, hogy, tudomásom szerint, az épület bizonyos mérvű felszerelés, könytár stb., az mind -megvan. Hol és hogyan tartatik az mind nyilván, azt ebben a pillanatban nem tudom; de méilán felteszem, hogy, mivel a magyar testőrségnek f'entartása most az udvartartásban történik, valószínűleg ott történik a nyilvántartás minden irányban. Várady Károly: Valószínűleg-? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Mondom, hogy nem tudom; e részben utána fogok járni, tájékozást fogok szerezni, és annak idején a t. háznak szívesen fogok szolgálni tájékozással. (Helyeslés jobb felől.) A mi a honvédség és egyáltalán a hadra kelt sereg élelmezését illeti, a mit Péchy Tamás t. képviselő úr í'elemlített, mivel a mozgósított hadsereg ellenség előtti élelmezése nem tartozik az én hatáskörömbe, hanem a hadügyrmniszter úr hatáskörébe, részletes felvilágosítással nem szolgálhatok, egyébiránt azt hiszem, l>ogy a t. képviselő úr ezt nem is kívánja. Annyit tudok, hogy az előmunkálatok e részben is a legnagyobb ininucziózitással megtörténtek, hogy bizonyos előintézkedések, melyek részben nagy pénzbe is kerültek és kerülnek, megtörténtek, és arról is van tudomásom, hogy a delegáczióban is volt erről szó. Én, a mennyiben úgy a t. képviselő urat, mint a t. házat általában megnyugtatni kívánom, kijelentem, hogy ezen nagy fontosságú és, a mint igen helyesen méltóztatott mondani, igen nagy horderejű intézkedésnek a mérvadó körök részéről kellő figyelem szenteltetik Méltóztatik megbocsátani, de a részleteket, még ha tehetném is, fel nem hoznám; hanem arról van tudomásom, hogy mindaz, a mi csuk szükséges, igen komolyan és a legnagyobb minueziózitássa! készíttetett elő. A mi pedig a t. képviselő úr azon megjegyzését illeti, hogy a mozgósítás alkalmával, midőn most az általános védköte'ezettség elve alapján minden fegyverforgható polgár kénytelen kivonulni, vagy a hadseregnél, vagy a bonvédségiiél, vagy a népfölkelésnél, az állam-