Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-262

268. orsí&gos Ülés 1893. deezeiwfcer 1-én, pénteken 46 élet, bizonyos adminisztratív ágazataiban fenn akadás történhetnék, erre nézve bátor vagyok felemlíteni azon, már évek óta fennálló intézke­dést, hogy minden esztendőben úgy az egyes minisztériumok, mint az összes adminisztráczió részéről azon, még védköteles karban levő, vagy népfelkeléBi kötelezettség alatt álló egyének névsorát, kiknek mozgósítás alkalmával elkerül­hetetlenül ott kell maradniok, a hol vannak, évről-évre közlik velem, és ezen egyének felmentetnek a mozgósítás alkalmával vagy az egész hadjárat idejére, vagy rövidebb időre, tudnillik azon időre, a midőn otthon a mozgó­sítás tartama alatt még szükségesek. Ez iránt is megtörtént tehát az intézkedés, és ez régibb idő óta gyakoroltatik. A mi Nagy István t. képviselő úr azon szemrehányását illeti, hogy mindig egy eszmével később járunk, erre nézve megjegyzem, hogy én azt hiszem, hogy megtörténhetik minden emberen olykor-olykor, hogy valami mulasztást vagy elnézést követ el; de ez nem mindig van így. Nézzük csak pl. a Manlicher fegyvert; méltóztassék csak vissza­emlékezni, illetőleg olvasni azt a szemrehányást, a mely épen e párt részéről Bolgár Ferencz t. képviselő úr által lett azon időben téve, hogy egy eszmével elől vagyunk. (Derültség.) A dol­gok rendje az, t. ház, hogy egyszer egy eszmé­vel elmaradunk, máskor meg elől vagyunk. (Derültség a baloldalon.) A mi azon csekély dolgot illeti, a mit Tóth Ernő t. képviselőtársam említett fel, hogy a kovácsoknak bizonyos pótdíj adassék, erre nézve kijelentem, hogy foglalkozni fogok ezzel a kérdéssel; hanem én azt, hogy egyszer a kovácsoknak, máskor az őrmestereknek, majd ismét máskor a kapitányoknak azért, hogy 3__4_5 napon túlságosan el vannak foglalva, pótdíj adassék, nem találom egészen indokolt­nak. Ha azonban indokoltnak fogom találni, a pótdíj meg is fog adatni. Kérem a t. házat, méltóztassék a tételt el­fogadni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra senki sem lévén fel­jegyezve, a vita be van fejezve. A kérdés az: méltóztatik-e a t. ház a 4,826.167 frtot megszavazni: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik megszavaz­zák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Az előirányzott összeg tehát megszavaz­ta tik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): El­helyezés 1,956.461 fit. Perczel Béni jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! Előbbeni felszóla­lásomban hangsúlyoztam azt, hogy a nemzet a közös hadseregre nézve is fentartotta magának az élelmezés jogát. Erre vonatkozólag a t. honvé­KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XV. KÖTET. delmi miniszter úr azt a választ adta, (Hall­juk! Halljuk!) hogy, a mikor a képviselőház a költségvetést megszavazza, abban egyszersmind megszavazza az élelmezés költségeit is; tehát a törvény vonatkozó rendelkezésének elég van téve. T. ház! A törvény következőképen szól : »Úgyszinténa katonaság elhelyezését, élelmezését illető intézkedéseket az eddigi törvények alap­ján mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében az omág magának tartja fenn«. A kö zös hadsereg élelmezésének költségét ez az országgyűlés csak másodsorban szavazza meg, mert első sorban a delegácziók szavazzák azt meg a közös hadsereg költségvetésében. De a törvény nem azt mondja, hogy a nemzet a tör­vényhozás tekintetében tartotta fenn az élelme­zésre való jogát, hanem azt mondja, hogy »mind a kormányzat körében«, a mi azt jelenti, hogy a közös hadsereg élelmezésének jogát nemcsak a törvényhozásban, hanem saját kormánya, minisz­tériumai által gyakorolja és teljesíti. Ezzel szem­ben azonban nem hogy a magyar törvényhozás­nak, a magyar nemzetnek s a magyar kormány­zatnak a közös hadsereg iránt való joga védelmezte­tett volna meg, hanem ellenkezőleg més: a honvédség élelmezése is béke időben részben közös ügygyé tétetett, háború idején pedig egé­szen a közös hadsereg élelmezési intézményeinek adatott át. Megfelel-e ez az 1867 : XII. tcz. 12. szakasza intézkedésének? Azt tartom, hogy nem, és mivel nem felel meg, a törvényhozásnak arra kell törekednie, hogy e törvénynek bettíi ne maradjanak holtak, hanem életet nyerjenek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem lehet elfogadni a t. miniszter úrnak okoskodását, mert micsoda zavar támadna abból, ha a honvédséget háború idejében saját élelmezési vonatai, saját tisztviselői szolgálnák ki? Hiszen ez csak olyan dobálódzás a meg­szokott fogalmak keretében; ki kell emelkedni ebből az Ausztriában és Magyarországban meg­szokott katonai rendszerből. Tessék csak a poroszországi és nagy részben a németországi védrendszert tekinteni. Ott az élelmezés területi divíziók szerint történik; már pedig egy területi divízió úgy a közigazgatásnak, mint a katonai kormányzatnak egy csekély, nem nagy egység'ét képezi. Miért kellett a t. miniszter úrnak a hon­védséget, mely eddig nem volt a közös had­sereg keretébe beosztva, dandáronkint a közös hadseregbe beosztani ? Ha Poroszországban lehet­séges, hogy egy divízió területén elhelyezve, a maga területéről élelmezze magát békében és háború idejében is, az élelmezési szerek leg­nagyobb részét rendesen azon területről húzza azon okból, hogy az országnak ne csak egy része szolgáltassa a hadsereg élelmezésére 7

Next

/
Thumbnails
Contents