Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-262
268. orsí&gos Ülés 1893. deezeiwfcer 1-én, pénteken 46 élet, bizonyos adminisztratív ágazataiban fenn akadás történhetnék, erre nézve bátor vagyok felemlíteni azon, már évek óta fennálló intézkedést, hogy minden esztendőben úgy az egyes minisztériumok, mint az összes adminisztráczió részéről azon, még védköteles karban levő, vagy népfelkeléBi kötelezettség alatt álló egyének névsorát, kiknek mozgósítás alkalmával elkerülhetetlenül ott kell maradniok, a hol vannak, évről-évre közlik velem, és ezen egyének felmentetnek a mozgósítás alkalmával vagy az egész hadjárat idejére, vagy rövidebb időre, tudnillik azon időre, a midőn otthon a mozgósítás tartama alatt még szükségesek. Ez iránt is megtörtént tehát az intézkedés, és ez régibb idő óta gyakoroltatik. A mi Nagy István t. képviselő úr azon szemrehányását illeti, hogy mindig egy eszmével később járunk, erre nézve megjegyzem, hogy én azt hiszem, hogy megtörténhetik minden emberen olykor-olykor, hogy valami mulasztást vagy elnézést követ el; de ez nem mindig van így. Nézzük csak pl. a Manlicher fegyvert; méltóztassék csak visszaemlékezni, illetőleg olvasni azt a szemrehányást, a mely épen e párt részéről Bolgár Ferencz t. képviselő úr által lett azon időben téve, hogy egy eszmével elől vagyunk. (Derültség.) A dolgok rendje az, t. ház, hogy egyszer egy eszmével elmaradunk, máskor meg elől vagyunk. (Derültség a baloldalon.) A mi azon csekély dolgot illeti, a mit Tóth Ernő t. képviselőtársam említett fel, hogy a kovácsoknak bizonyos pótdíj adassék, erre nézve kijelentem, hogy foglalkozni fogok ezzel a kérdéssel; hanem én azt, hogy egyszer a kovácsoknak, máskor az őrmestereknek, majd ismét máskor a kapitányoknak azért, hogy 3__4_5 napon túlságosan el vannak foglalva, pótdíj adassék, nem találom egészen indokoltnak. Ha azonban indokoltnak fogom találni, a pótdíj meg is fog adatni. Kérem a t. házat, méltóztassék a tételt elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vita be van fejezve. A kérdés az: méltóztatik-e a t. ház a 4,826.167 frtot megszavazni: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Az előirányzott összeg tehát megszavazta tik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Elhelyezés 1,956.461 fit. Perczel Béni jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! Előbbeni felszólalásomban hangsúlyoztam azt, hogy a nemzet a közös hadseregre nézve is fentartotta magának az élelmezés jogát. Erre vonatkozólag a t. honvéKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XV. KÖTET. delmi miniszter úr azt a választ adta, (Halljuk! Halljuk!) hogy, a mikor a képviselőház a költségvetést megszavazza, abban egyszersmind megszavazza az élelmezés költségeit is; tehát a törvény vonatkozó rendelkezésének elég van téve. T. ház! A törvény következőképen szól : »Úgyszinténa katonaság elhelyezését, élelmezését illető intézkedéseket az eddigi törvények alapján mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében az omág magának tartja fenn«. A kö zös hadsereg élelmezésének költségét ez az országgyűlés csak másodsorban szavazza meg, mert első sorban a delegácziók szavazzák azt meg a közös hadsereg költségvetésében. De a törvény nem azt mondja, hogy a nemzet a törvényhozás tekintetében tartotta fenn az élelmezésre való jogát, hanem azt mondja, hogy »mind a kormányzat körében«, a mi azt jelenti, hogy a közös hadsereg élelmezésének jogát nemcsak a törvényhozásban, hanem saját kormánya, minisztériumai által gyakorolja és teljesíti. Ezzel szemben azonban nem hogy a magyar törvényhozásnak, a magyar nemzetnek s a magyar kormányzatnak a közös hadsereg iránt való joga védelmeztetett volna meg, hanem ellenkezőleg més: a honvédség élelmezése is béke időben részben közös ügygyé tétetett, háború idején pedig egészen a közös hadsereg élelmezési intézményeinek adatott át. Megfelel-e ez az 1867 : XII. tcz. 12. szakasza intézkedésének? Azt tartom, hogy nem, és mivel nem felel meg, a törvényhozásnak arra kell törekednie, hogy e törvénynek bettíi ne maradjanak holtak, hanem életet nyerjenek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem lehet elfogadni a t. miniszter úrnak okoskodását, mert micsoda zavar támadna abból, ha a honvédséget háború idejében saját élelmezési vonatai, saját tisztviselői szolgálnák ki? Hiszen ez csak olyan dobálódzás a megszokott fogalmak keretében; ki kell emelkedni ebből az Ausztriában és Magyarországban megszokott katonai rendszerből. Tessék csak a poroszországi és nagy részben a németországi védrendszert tekinteni. Ott az élelmezés területi divíziók szerint történik; már pedig egy területi divízió úgy a közigazgatásnak, mint a katonai kormányzatnak egy csekély, nem nagy egység'ét képezi. Miért kellett a t. miniszter úrnak a honvédséget, mely eddig nem volt a közös hadsereg keretébe beosztva, dandáronkint a közös hadseregbe beosztani ? Ha Poroszországban lehetséges, hogy egy divízió területén elhelyezve, a maga területéről élelmezze magát békében és háború idejében is, az élelmezési szerek legnagyobb részét rendesen azon területről húzza azon okból, hogy az országnak ne csak egy része szolgáltassa a hadsereg élelmezésére 7
