Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-286

536 W'- orsziíBos fllés 1*94. Január 81-én, sgerdáa. Ez az, a mit az oktatásra nézve megjegyezni kívántam. A mit Szalay Károly t. képviselőtársam említett az adoptálásról, az igen fontos dolog. Erre nézve minden hegyközségben utasítást kell adni a vándortanítónak, hogy a hegyközség milyen szőlőfajokat ültessen, és egyúttal milyen ültetési mód szerint tegye azt. Azzal tisztában kell lennünk, hogy minden egyes hegyközségben hogyan ültessék a szőlőt, ültessék-e helyben az alanyt, vagy pedig ültettessenek kész ojtványok, és az ojtványok Richter szerint szobában, száraz vesszők, vagy pedig szabadon zöld vagy száraz hajtásnak legyenek-e? Véleményem szerint őszszel és télen vándortanítók járhatnák be a kerületek összes hegyközségeit, és megvizsgálhatnák a földmintákat, ezeknek fizikai és végy tartalmát, mert tudvalevőleg a mésztartalom igen fontos szerepet játszik az adoptálás tekintetében, és összevetve ezen viszonyokat és egyéb viszonyokat, adhatnának utasítást, hogy az illető helyeken milyen szőlőfajtát és milyen módon ültessenek. De, t. ház, nem ismerném népünket, ha azt hinném, hogy ez által a hegyközségek átalakulása a legtöbb helyen biztosítva volna. Korántsem. Az indoltjnczía, a kishitűség, a bizalmatlanság, továbbá a jövő és az utódok iránt való gondoskodás teljes hiánya, sokkal szigorúbb eszközöket tesznek szükségesekké, és itt egy gyöngéd nyomásra is szükség v

;

\n. Azt ki nem mondhatjuk, hogy minden hegyközség tartozik beültetni a szőlőjét bizonyos záros határidő alatt, de jogczímet kell keresnünk arra, hogy azon birtokosoktól, a kik nem akarnak hegyközséget alakítani, a kik nem akarnak szőlőt ültetni, lehetőleg elvétessék a szőlő, és olyanok kezébe adassék, a kik az ültetésre kötelezik magukat Ilyen jogczímet pedig igen könnyen találunk, és pedig a szölődézsma-elengedés modalitásaiban. A t. miniszterelnök űr azt az ígéretet tette, hogy mindazon szőlőkre nézve, a melyeket újra beültetnek, az összes dézsmatartozást elengedi, éo ez törvénybe iktattatik. De ez nem elég. mert azt hiszem, mi nem tehetjük ki azt a szegény embert, a ki fokozatosan, részietenkint ülteti be szőlőjét, hogy a míg szőlőjének egyik felét beülteti, a másik felét, eladja. Nekünk az ültetés komoly szándékát elegendőnek kell találnunk arra, hogy az összes dézsmatartozás elengedtessék. Csak ezen komoly szándék biztos ismérvét kell megtalálnunk. És én két kombináezióban találom meg e biztos ismérvet. Az első az, hogy az illető szőlőterületen legyen már egy ilyen kultúrának legalább a kezdete, a második pedig az, hojry az illető hozzájáruljon egy hegyközség:alakulásához, ennek a hegyközségnek összes költségeit és terheit viselje és egyúttal ezen hegyközség a regeneráczió terén tegye meg a komoly lépéseket, legyen mintatelepe, szőlőiskolája és egy embere, a ki a kerület iskolájában megtanulja és odahaza ismét megtanítja a szőlőmívelést. Ha oly területen, szőlőhegyen, a hol mindannak daczára, hogy az 100 kat. holdnál nagyobb kiterjedésű, nem találkozik egyharmadrésze a gazdáknak, a kik annak beültetését kívánják, akkor nem lehet arról beszélni, hogy komoly szándék volna a szőlő helyreállítására. Ezek mindenféle nyomorált ültetvénynyel végkép ki akarják zsarolni a földet, az a föld meredek fekvése és laza talaja miatt csakhamar kimerül és az egész szőlő enyészetnek indul. Azt hiszem, állami feladat ezen enyészetnek útját vágni. Itt a feladat először, hogy a gazdátlan szőlők adassanak el a dézsmahátralékok fejében, de az; eladás úgy történjék, hogy azután azon szőlőn semmiféle hátralék ne követeltessék, hanem az adás vételi feltételek közé vétessék tel, hogy az illető tartozik hozzájárulni a hegyközség alakításához és az azzal járó terhekhez. Azt hiszem, hogy így sok helyen néhány szőlő eladásával és megvételével már meg lenne az egyharmad rész, a mely a hegyközség alakítását kérné s azt megalakítaná. Ha ez nem volna elég, akkor adassanak el a szőlődézsmahátralékos szőlők mindaddig, míg az egyharmad rész létre nem jön a hegyközség megalakítására. De egyet bátor vagyok megjegyezni, és ez az, hogy nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy az ilyen hegyközségben a gyümölcsfaültetés is a szőlő-regeneráczió kedvezményében részesüljön, épen úgy, mint maga a szőlőültetés, mert tudjuk, hogy vannak szőlőhegyeink, a hol az amerikai szőlő jól tenyészik, de egyúttal a talaj igen alkalmas a legfinomabb és a legértékesebb gyümölcs termelésére. Azért nem járulhatnék semmi oly intézkedéshez, a mely a gyümölcstenyésztést kizárná a szőlőnek adott kedvezményekből. Ahhoz is szívesen hozzájárulnék, hogy a szederfaültetés vétessék fel a szőlő-regenerácziónak adott kedvezmények közé. Azt hiszem, ha ilyen módon járunk el, akkor a hegyközségek lassankint meg fognak alakulni és akkor a földmívelési kormánynak lesz feladata, hogy támogatólag összeköttetésbe lépjen az ilyen községekkel épen ilyen intézetek közvetítése által, és hogy támogassa az illetőket, nemcsak oktatással, de egytVttal ingyen vesszők és oltványok szétosztásával. Mert tudvalevőleg igen szegény az a nép, a melyéi ezek a szőlőhegyek és nem képes — csak évek múlva — gyümölcsöző befektetésekbe pénzét beletenni. Tökéletesen elég, ha a hegyközség a szükséges földmunkát meg-