Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-262
862. omwtágos ülés 1898. AeeBémlwr 1-óu, pénteken. 45 és azonkívül az újonczozásnál a bizottság feljegyzi még azokat is, a kik, nézete szerint, lovassági szolgálatra valók. Mikor aztán a végleges be-zámolás augusztus havában meg-történik, akkor mindazok, a kik a honvédséghez beosztatnak, ha fel van jegyezve róluk, hogy a lovassági szolgálatra valók, a lovassághoz lesznek beosztva, a többiek pedig azok közül lesznek kikeresve, a kiknél az űjonczozás alkalmával az jegyeztetett be, hogy a »lovassághoz alkalmas.« Hogy az újonezozáshoz még lovassági tiszteket is küldjünk, arra bizony nincs szükség. A képviselő úr m-iga ecsetelte azt a sok teendőt és majdnem lehetetlenséget, hogy a lovas kapitány elvégezhesse a maga szolgálatát: hát felesleges még tetézni ezen nehézségeket. A belső szolgálat mizériáit is említette a t. képviselő úr. Igaz, Sok a teendő, de azért szolgál az illető, nem pedig azért, hogy kényelmeskedjék, Hogy a honvédségnél bizonyos mértékben nehezebb, súlyosabb a szolgálat, főleg a lovasságnál, mint a közös hadseregnél, az áll; azt felemlítetem magam is akárhányszor a házban, hanem, hogy azért a honvédség hátrányban volna az előléptetés alkalmával, az megint tévedés. Ha a t. képviselő úr összehasonlítja a közös hadseregbeli és a honvédségi névkönyveket, azt fogja találni, hogy volt idő, mikor hátrányban volt a honvédség az előléptetéseknél, mert pénz hiányában nem voltak rendszeresítve a kellő helyek, de azon mar régen segítettünk, és most a honvédségnél 2—2 1 / 2 évvel hamarább lesznek az illetők törzstisztekké, mint a közös hadseregben. Teljesen indokolatlan tehát, nézetem szerint, itt arról beszélni, hogy a honvédek az előléptetés tekintetében akármily hátrányban volnának. És épen mivel ily nehézségek tényleg fennállnak, hogy a lovasságnál a tisztek túl vannak terhelve, ezzel indokoltam a tisztek szaporítását. Az igazságszolgáltatást illetőleg tavaly is felhozta a képviselő úr, hogy a honvédség számára külön igazságszolgáltatást rendszeresíthetnénk. Megint csak azokra hivatkozom, a kik háborúban valaha részt vettek, méltóztassék csak meggondolni, hogy künn az ellenség előtt kétféle igazságszolgáltatást gyakoroljunk, a honvédségnél így, a közös hadseregnél úgy? Ez teljes lehetetlenség. Egy és ugyanazon törvénynek és igazságszolgáltatásnak kell lennie. (Moz gás bal felöl.) 'Ezzel nem akarom mondani, hogy a mostani igazságszolgáltatás megfelelő és jó, sőt ellenkezőleg, minden alkalommal hangsúlyoztam, hogy a mai igényekhez képest módosítani kell azt. Igen ám, de a nehézségek olyanok Madarász József: Nem akarják! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Dehogy nem akarják, hanem a nehézségek óriásiak. Reménylem, hogy rövid idő alatt legyőzzük azokat; méltóztassék körülnézni: más téren, a hol kevesebb nehézséggel van dolgunk, még sem haladtunk. A t. képviselő úr még azt is felhozta, hogy nem történt gondoskodás az iránt, hogy mozgósítás esetére a jog szempontjából rendeztessék a hátralevő igazítani v.Jó. Nincs minden rendezve, igaz, de nem is lehet. Méltóztassanak türelemmel lenni; a kellő egymásutánban rendeztetni fog minden. Ha mégis mozgósítás esetén egyik-másik dolog tökéletesen nincs is rendezve, a kormány akkor is csak a törvényhozástól nyerendő felhatalmazás alapján fog intézkedni, a nélkül természetesen nem, ha t. i. a törvényhozás együtt van; ha pedig nincs, akkor kötelessége lesz utólagosan nyomban bejelenteni. (Derültség a szélső baloldalon.) Az alkotmányosság tehát ezekben tökéletesen meg lesz óva. Az adott felvilágosítások alapján kérem a t. házat, méltóztassék a tételt elfogadni. (Helyes lés jobbról) Bernáth Dezső jegyző: Tóth Ernő! Tóth Ernő: T. ház! Nagyon rövid időre fogom igénybe venni a t. ház türelmét, hogy egyes felvetett kérdésekre némi megjegyzést tegyek. Tény az, a mint a t. honvédelmi miniszter úr kifejezte, és Ugron Gábor t. képviselőtársam is ecsetelte, hogy a századparancsnokok nagyon túl vannak terhelve. Az is tény, hogy ezen nagyon nehéz segíteni. De nemcsak ez a baj, hanem oly anyagi felelősséggel is jár, hogy sokszor az illetőnek anyagi romlását idézi elő. Különösen áll ez a raktárkezelésre. Azért, nézetem szerint, nem volna helytelen, ha a századparancsnoknak teendőit kevesbítenők a raktárkezelés elvonása által. Nagy könnyítés volna, ha nem hagynának meg nekik mást, mint egy kis kézi raktárt, a melyet kevesebb munkával is rendben lehet tartani. A rendes századraktárokat a pótcsapatok által lehetne kezeltetni, annál is inkább, mert a honvédelmi miniszter úr jelezte, hogy a pótcsapatoknál még két tiszti állást rendszeresít. Figyelmébe kívánom ajánlani továbbá a t. miniszter úrnak a patkolás kérdését, melyet Ugron Gábor t. képviselötárbam szintén érintett. Tény, hogy 100—110 lovat is 3—4 nap í alatt . . . (Egy hang a szélső baloldalon: Ez nem úgy van !) Ugron Gábor: Úgy van! Tóth Ernő: Kérem, nem is méltóztattak hallani, hogy mit akarok mondani, és már is azt mondják, hogy nem úgy van. Körülbelül 3—4 nap alatt 100, sőt 110
