Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-262
46 íC2 * orss*go* ülés 18&3. deezember 1-én, pénteken. lovat kell megvasalni. (Egy hang: Két nap alatt.) Az nincsen kimondva sehol, hogy mennyi idő alatt, de nagyon sebesen, -- mentől sebesebben meg kell történnie, — mert unnál hamarább lesz harczkész a csapat ; hanem tapasztalásból tudjuk, hogy körülbelül 3—4 nap alatt történik meg a vasalás . . . Ugron Gábor: Rendelet van rá! Tóth Ernő : Erre ha van is rendelet, lehetetlenséget még a rendelet sem kívánhat és ha nem történik meg a vasalás két nap alatt, azért bizony senkinek a hajaszála nem fog meggörbülni. Ugron Gábor: Az alatt e.ni kell adni. Tóth Ernő: A vasalás és etetés két külön dolog, A vasalást a gyógykovács és 3—4 kovács teljesíti ily rövid idő alatt. Ezek a szegény emberek valóban nagyon sokat tesznek, mert körülbelül négy órakor hajnalban hozzáfognak a vasaláshoz és egyfolytában dolgoznak, mert a vasalásnak nagyon sebesen kell történnie. Álig pihenhetnek, nem is lehet másképen, mert a századnak liarczkésznek kell lenni mielőbb. Figyelmét felhívom tehát a t. miniszter úrnak arra, hogy azon napokra, a midőn ennyi munka várakozik a kovácsokra nem volna-e talán lehetséges némi pótlékban részesíteni őket, talán 40 vagy 7 50 krajczár pótlékban naponként, hogy jobban élelmezhessék magukat, a mit csakugyan megérdemelnének, A századparancsnokok ezt rendesen belátják, és a saját erszényükből részesítik őket némi jutalomban. A századparancsnokoktól azt nem lehet kívánni, hogy ők a sajátjukból adjanak jutalmat, hanem a kincstárnak nem esnék oly nagy terhére, ha a kovácsoknak 3—4 napra, mig a vasalás tart, 40—50 kr. jutalomdíj adatnék naponként. Felemlíttetett ezúttal ismét a tüzérség kérdése. A t. honvédelmi miniszter úrnak tegnap ezen követelésünkre tett kifogásaira nem reflektálhattam, mert nem voltam jogosítva a felszólalásra, tehát teszem most. Azt mondta a t. honvédelmi miniszter úr, hogy nincsen szükség a honvédtüzérség felállítására, mext magyar tüzérezredek osztatnak be a honvédséghez, és így semmi nehézség nem fordul elő az érintkezésben. A függetlenségi párt már — mondhatom a kiegyezés óta — folyton azt követeli, hogy a közös hadsereg magyar részébe hozassék ^be a magyar vezényszó és magyar közigazgatás. Eddig mindig azzal az ellenvetéssel találkoztunk, midőn ezt kívántunk, hogy ez nem lehetséges, mert a közös hadsereg egységét megbontaná a kétnyelvűség, és nagy kalamitások állhatnánab elő a vezényszó különbözőségéből. Ha áll ez ott a közös hadseregnél, áll a honvédségnél is. És ha ez így van, akkor a honvédelmi miniszter úrnak azon ellenvetése nem áll, hogy nincs szüksége a honvédségnek tüzérségre, mert a honvédséghez beosztott tüzércsapatok magyarországiak. Ha a közös hadseregnél bajt okozna a kétnyelvűség, akkor bajt okoz a honvédségnél is, tehát a t. miniszter úr ellenvetése nem állhat meg, mert, a mi helyes a hadseregnél, helyesnek kell lennie ugyannak a honvédségnél is. Most már ugyan elútasíttattunk követelésünkkel, hanem jövőre, ha ismét előterjesztjük, kérjük annak elfogadását. (Helyeslés a szélsőbalon.) Bernáth Dezső jegyző: Nagy István ! Nagy István: T. ház! (Halljuk Halljuk!) Minthogy akkor, a midőn az imént zárszóval éltem nem reflektálhattam azokra, a miket a t. miniszter úr a tegnapi nap folyamán beszédem egy részére nézve elmondott, legyen szabad most ellenészrevételemet megtennem, (Halljuk! Halljuk!) Midőn tudniillik tegnap azt kifogásoltam, a mit a költségvetés indokolása is magában foglal, hogy, a mikor az alantas tiszti rendfokozatban oly nagy a tiszti hiány, hogy akárhány századnál a századparancsnokon kívül csak egy alantas tiszt van, hogy akkor miért nevezi ki csak a Ludovika-akadémia két legjelesebb növendékét hadnagyokká, holott azok közt 21 van, a ki jeles, és 29, a ki jó osztályzatot nyert, tehát a kívánalmaknak ezek is megfelelnek — erre nézve a miniszter úr így szólott: »Nagy István t. képviselő úr kifogásolja azt, hogy a Ludovika-akadémiából minden esztendőben csak a két első tanuló lép kh, mint tiszt, a többi pedig csak hadapródi minőségben lép a honvédségbe. Ez mintegy serkentésül szolgál részben az illető tanulóknak, és kitüntetés. Általános szabályul nem lehet azt felállítani, hogy mindjárt hadnagyokként lépjenek ki a növendékek, mert szükséges, hogy a fiatal emberek, a kiknek semmi fogalmuk sincs a csapatszolgálatról, előbb ismeretet szerezzenek maguknak a csapatnál, és csak azután neveztetnek ki hadnagyokká.« Ekkor közbeszólott Ivánka Oszkár t. képviselőtársam, hogy a wiener-neustadti akadémiában is így történik. A miniszter erre így folytatta: s>A wiener-neustadti akadémiába csak érettségit letett fiatal ember juthat be, és ott három évet tanúi, a Ludovika-akadémiába pedig belép a fiatal ember tizennégy éves korában, az algimnázium elvégzése után. Tehát nagy különbség van a kettő közt.« Az igaz, hogy e kettő között nagy különbség van, mert a Ludovika akadémia tisztképző tanfolyama, a melyről szóltam, körülbelül egy
