Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-284

500 Ü84. orszupos ülés 1894. január 38-én, hétfőn. felállam. (Megtörténik.) A módosítványj elfogadtatik. Következik a 35. §. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 35. § t, mely észrevétel nélkül eVogadtatik. Olvassa a 36. §-t). Perczel Béni jegyző: Makfalvay Géza! Makfalvay Géza: T. ház! Nem magához a 36 ik §-hoz akiirok «zóläni, hanem egy új szakaszt vagyok bátor indítványozni a 36. §. után. Nem tudom, most van-e jogom azt megtenni, vagy pedig a 36. §. megszavazása után. (Felkiáltások: A 36. §. elfogadása után!) Elnök: Úgy hiszem előbb szavazzunk a 36. §. felett (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e 36. §-t elfogadni f (Helyeslés.) A 36. §. elfogadta tik. Most lesz helyén a, Makfalvay képviselő úr felszólalása. Makfalvay Géza: T. ház! Nem találok intézkedést ebben a törvényjavaslatban egy az életben gyakran előforduló kellemetlen kérdésre nézve. A sok jogtalan gyalogút it, csapást, szekérútat értem, a melyek a mezei gazdálkodással foglalkozóknak valósággal megkeserítik az életét. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ezekkel úgy a kis-, mint a nagybirtokosnak napról-napra kell vesződnie. A mint egy tábla el van vetve, az első az, hogy gyalogútat csinálunk rajta, hogy néhány lépést nyerjenek vele. Ez azután osszeszólaíkozásokra vezet, — nem teszek különbséget polgár-, vagy úri ember közt, — folytatódik becsületsértésen, azután pofozkodáson és súlyos testi sértésen, és ha a büntető statisztikát megnézzük, látni fogjuk, hogy igen gyakran gyilkosság* a vége az ilyen összeveszésnek. Jól tudom, hogy a legpraktikusabb törvénynyel sem lehet ennek végét vetni, de a törvényhozásnak módot kell keresni, a melylyel lehetőleg vége vettetik az ilyen dolgoknak, és annál inkább tartom szükségesnek az erre vonatkozó intézkedést, mert ezen törvényjavaslatnak 95. §-a, a mely a kihágásokról szól, d) pontjában azt mondja, hogy »kihágást követ el, a ki betiltott mezei utat használ«. Tehát itt tilalomról van szó, de senkisem tudja, hogy hol kezdődik a betiltott út, melyik hatóság tiltotta he, és volt-e az illetőnek tudomása róla. Ha irányadóul akarjuk venni azt a szellemet, a mely a 35. §-ban nyilvánul, és az abban lefektetett elveket alkalmazni akarjuk erre a kérdésre is, akkor legalább megközelítőleg szanáljuk e kellemetlen állapotot. Azért in díványozom, hogy a törvényjavaslatba egy új szakasz vétessék fel, mely először kimondja, hogy e jogtalan gyalog , vagy szekérútak betiltása a községi elöljáróságnál kérendő. Szükségesnek tartom ert azért, mert ezzel hatósági tény fog keletkezni, s csak így lesz lehetséges alkalmazni a 95. §nak a betiltott utakra való rendelkezését. Hogy a betiltás bizonyos hatálylyal is bírjon, és hogy legyen bizonyítéka is annak, hogy az az út be van tiltva, megint kell intézkedni. Erre nézve azt ajánlom, hogy a községi elöljáróság hirdesse ki az út betiltását, még pedig nemcsak a saját községében, hanem azokban is, melyeknek lakosai azt az utat használják. így azután egészen más elbírálás alá fog esni annak a cselekménye, a ki ily úton jár. Az elöljáróság, — épúgy, mint a 35. szakasz megszabja, — megkísérli az egyezség útján való elintézést; ha ez nem sikerül, a fél az elsőfokú közigazgatási hatósághoz fordulhat, de már ennek határozata ellen felebbezésnek nincs helye, s a fél rendes bírói útra utasítandó. E szerint az egész új §. így szólna: (Olvassa.) »Indítvány. A 36. §. után új szakasz: A jogtalanul használt gyalog-, vagy szekér utak megtiltása a községi elöljáróságnál kérendő. Ha az elöljáróság az utat megtiltja, határozatát a községben szokott módon kihirdeti, s kihirdetés végett közli azon község elöljáróságával is, melynek lakosai az utat használni szokták. Ha pedig az elöljáróság panaszost elutasítja, ez esetben ennek, valamint megtiltás esetén az ez által magát sértve érzett bármely egyénnek jogában áll a határozat kihirdetésétől számított 15 nap alatt a kérdést birtokon kívül az első fokú közigazgatási hatóság elé vinni. Ennek határozata ellen felebbezésnek nincs helye ; hanem az abban meg nem nyugvó fél bírói útra utasítandó.« Elnök: Kíván e valaki szólni ! Madarász József: T. ház! Csak azt kérem, ne használjuk azt a szót, hogy: »betiltás-:-. Hiszen ezt is megértik, de nincs jól magyarul, s azért kérem t. képviselőtársamat, egyezzék bele, hogy szövegében a »betiltani« szó helyébe mindenütt »megtiltani« szó tétessék. (Helyeslés.) A dolog lényegére nézve különben ellenvetésem nincs. Miklós Ödön államtitkár: T. ház! Makfalvay t. képviselő ár indítványa talán egy kissé messzebb megy, mint azt a magánjog érdekéből meg lehetne engedni, mert bucsásson meg t. képviselőtársam, azt a korlátozást csak nem akarja törvénybe ikratni, hogy önmagunk területén jogtalanul bárki által használt gyalogút betiltására különintézkedést vegyünk igénybe? Ehhez jogunk van, ha önálló területen gazdálkodunk, s ha mezei csőszt tartunk, az zálogot vehet. A községi utaknál volna értelme az ily dolgok-