Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-284

'284, <«rs2ág«s Ülés 1884. január 29 én, hétfőn 501 nak, de ott a tagosítási térképen világosan megvan jelölve azon út s csapás, melyet használhatnak. Különben ezen módosítás s az ez iránt folytatott diskusszió az ötödik fejezet keretébe illik, a hol világosan meg van mondva, hogy a mezei dtílőútak, marhacsapások a községi elöljáróság fölügyelete alatt állnak. Nagyon félek, hogy ha ily elvet iktatunk n törvénykönyvbe, mely egész joggyakorlatunkkal ellenkezik, s a szabad tulajdon feletti rendelkezést korlátozza, annak igen káros következménye volna, sokszor visszás állapotokra vezetne, s előállana az az eset, hogy nagyobb birtokosnak a betiltást az elöljáróság intézkedésétől kellene függővé tennie, holott önhatalmúlag van joga eljárni. (Igaz/ Úgy van!) Azt hiszem, t. ház, ez nagyon megfontolandó dolojr, és legalább a gyakorlati élet szükségéből kifolyólag nem tartom elfogadhatónak. Az V. fejezet 38. és 39. és 42. szakasza intézkedik főleg azon kérdésekről, a melyek a gazdálkodás körében előforduló utak használatára vonatkoznak. Ha itt látjuk szükségét annak, hogy a gyalogút, marhacsapás s közbirtokossági utak tekintetében intézkedjünk, e szakaszok intézkedéseit ki lehet bővíteni, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadjam az ajánlott rendelkezést, mert az igen messze menne, s határozottan sén Imes. Ezt voltam bátor megjegyezni. (Élénk helyeslés.) Makfalvay Géza: Bocsánatot kérek, de úgy veszem észre, hogy nem elég világosan fejeztem ki magamat, vagy félre tetszett érteni. Én sem kivánom, hogy a tulajdonosnak magának kelljen jogát keresni, inkább annak érdekében tettem meg indítványomat. Az, ki a községi hatóság intézkedésével nincs megelégedve; az, a ki jogot akar formálni az úthoz, az van utasítva a közigazgatás hatósághoz, és ha nincs az intézkedéssel megelégedve, útasíttatik a bírói útra, A dolog így áll: Valakinek a birtokán — tudjuk a gyakorlati életből — az egész község át szokott járni, hogy rövidebb legyen az út. Az a község jogot formál arra, talán az elbirtoklás, vagy elévülés alapján, mert még az öreg apja is arra járt, vagy mert az illető tiszt hanyag volt. Mit akarok én indítványommal elérni? A ki sértve érzi magát, az a községi elöljáróságnál bejelenti, hogy az betiltott út. A községi elöljáróság határozata olyan megelőző eljárás volna. Vagy kimondja az elöljáróság, hogy betiltott út, s akkor azt kihirdeti, s azok, kik ehhez az úthoz jogot tartanak, tudják, hogy az tilos, a minek nagyobb hatálya van, mint ha a tulajdonos maga betiltja. Vagy bekövetkezik a másik eset, az elöljáróság nem tiltja be, nem pedig azért, mert az érdekeltek azt mondják, hogy 32 éve bírjuk, szolgalmi jogunk van; akkor kívánatos, hogy első sorban a közigazgatási hatóság határozzon, s ha ezzel nincsenek megelégedve az illetők, akkor van a bírói útnak helye, de mindig birtokon kivííl. Módosífcványom tehát épen az ellenkezőjét czélozza annak, mint a mit annak tulajdonítani tetszik. Szentiványi Kálmán: Meg vagyok győződve arról, i ogy itt bizonyos diszpoziczióra szükség van annyiban, mivel később a 94. § ban diszpoziezió történik a kihágásokra nézve; de nem tudok Makfalvay t. barátommal egyetérteni, mert bármiként igyekezzék is magyarázni indítványát, mégis az jön ki belőle, hogy a tulajdonos kori ától tátik tulajdonának használatában. Ez kétségtelen. Miért van szüksége a tulajdonosnak arra, hogy az elöljáróságnál eszközöljön ki tilalmat, mikor neki príma auctoritate joga van kimondani ezen tilalmat saját területére nézve? Érzem azt, hogy itt valami diszpoziczióra szükség van. Talán lehetne a bajon akként segíteni, hogy az illető tulajdonos jelentse be, vagy tudassa az elöljárósággal, hogy ide meg ide tilalmat állított, és az elöljáróság legyen köteles ezt kihirdetni, akkor talán el volna érve a czél. Ahhoz azonban, a mit az indítvány javasol, bár — mondom — érzem azt, hogy itt valami diszpoziczióra szükség van, nem járulhatok. (Helyeslések) Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! Hogy a kérdést egyszerűsítsük, fel kell említenem még azt az esetet, midőn nem járt utaknak használatáról van szó, hanem egy ily útnak megkezdő használatáról; mert azt nem lehet határozatikig kimondani, hogy ha valamely vonalat nem lehet használni, ettől bárom lépésnyire jobbra, vagy baba egy másikat nyitni nem szabad. Ezt külön kell kimondani. Mindenesetre nehézségekkel járna, mert itt nem csinált utakról van szó. De hogy ezen czélnak megfelelő diszpoziezió vétessék fel a törvénybe, azt hiszem, talán lehetséges volna a 4-2. i5-nál valamit beszúrni, a melyben az van mondva, hogy : (Olvassa.) >Minden községben meghatározandók azok az utak (marhacsapások), a melyeken szarvasmarfiák, lovak, juhok, sertések stb. szabadon hajthatók, más utakon ezen állatoknak csak vezetése engedtetik meg.« A hol tehát azon utak határoztatuak meg, melyeken szarvasmarhák, vagy lovak hajtása tilos, ott egyszersmind intézkedés történhetik más, cse leg gyalogutak ról is. Erről azonban csak akkor lehet szó, ha a 42. §. kerül tárgyalás alá. (Helyeslés.) Perczel Béni jegyző: Ivánka Oszkár;