Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-284

478 284 ot-Mégos ülét 1894. január 29-én, hétíSn. mint ha a politikai hatóság intézkedik a dologban. Nem foglalkozom tovább e dologgal, hanem kérem a t. miniszter urat. méltóztassék az általam előadottakat fontolóra venni, s kérem a t. házat, méltóztassék indítványomat a bizottsághoz utasítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni az indítvány. Hentaller Lajos jegyző (olvassa az indítványt). B. Andreánszky Gábor! B. Andreánszky Gábor: T. ház! Minta földmívelésügyi bizottság egyik tagja, azon kéréssel járulok a t. ház elé, hogy ne méltóztassék ezt a szakaszt a földmívelésügyi bizottsághoz utasítani a nélkül, hogy az elvi kérdésre nézve ne döntöttünk volna. (Helyeslés bal felől.) A bizottság két napi élénk és nagyon beható vita után sem tudott elvileg eredményre jutni, és többsége elfogadott egy olyan kompromiszszumot, mely fentartja a nyomásos gazdálkodást ott, a hol az ez idő 87érint dívik, és a mely az eddigi szokást a törvényt szankcziójával látja el, a 4. §-t pedig, mely a visszatérést a nyomásos gazdálkodáshoz lehetővé teszi, a bizottság elejtette. Látjuk, t. ház, hogy a bizottság módositványai milyen fogadtatásban részesülnek itt a házban. A felszólalt szónokok közül egyetlen egy sem fogadja el a törvényjavaslatot ezen módosítvány okkal, hanem egyik, vagy másik irányban mirdegyik pótolni akarta azt, vagy egészen más elvi diszpozieziót kíván, kimondani. Mi lesz következése annak, t. ház, li.i a leadott indítványok elvi elhatározás nélkül utasíttatnak a bizottsághoz? Az, hogy újból több napi vita után kompromiszszum fog létrejönni, s hogy ez a kompromiszszum sem fogja a ház tetszését kinyerni, s így ott leszünk majd szerdán, vagy csütörtökön, a hol volt a mádi zsidó, a honnan kiindultunk. Az itt lefolyt vita abszolúte semmiféle irányt sem adhat a bizottságnak, mert a nézetek e tárgyban a legeltérőbbek. Hallottunk példáúlVásárhelyi László barátunktól olyan egy beszédet, mely a XIX. század végének színvonalán álló szép és talpraesett fejtegetés; hallottunk megint másrészt egy képviselő úrtól olyan beszédet, a mely engem élénken emlékeztet a faékek és a kézi cséphadarók idejére, a mikor épen olyan buzgó apostolai voltak a kézi eséplésnek, mint a minők vannak most a nyomásos gazdálkodásnak, a kik azt mondták, hogy a vasekékre fordított költségek tönkreteszik a gazdát, a gőzgéptől pedig úgy írtóztak, mint ma a túlzó liberálisok a szentelt víztől. (Derültség bal felől.) De mit látunk most 30—40 év után? A faeke eltűnt, és nemcsak maguk a birtokosok, hanem az aratók is gőzgéppel csépelik ki a gabonát. Ugyanabban a beszédben hallottuk a kohenheimi tudománynak óesárlását és azt a megjegyzést, hogy a Hohenheimből hazajött gazdák többnyire csődbe jutottak. Erre csak az a megjegyzésem van, hogy ismerek egy képviselőtársat, a ki Hohenheimbaa végezte tanulmányait, és vele akár én, akár t. képviselőtársam, a ki Hohenheimban sohasem volt, szívesen cserélnénk mindennap bugyellirist. (Derültség.) Ha pedig csakugyan olyan vagyonrontó tudománya gazdasági tudomány, miért tanítjuk azt intézeteinkben, s miért költőnk annyit gazdasági tanintézeteink fentartására? A gazdasági tudomány alapjaiban ugyanaz Hohenheimban, mint MagyarOvárott. A zöld és fekete ugar előnyeit s hátrányait ott épen úgy tanítják, mint itt. De ne tréfáljunk ! Az én meggyőződésem az, hogy ha a magyar gazda nem fog belterjesebben gazdálkodni, nem lesz képes kiállani a konkurrencziát a napról napra haladó külfölddel. (Igaz ! Úgy van! a baloldalon.) Az olcsó gabonaárak, a kimerülő talaj, a folytonosan növekvő közterhek, meg vagyok győződve, előbb-utóbb kol- dúsbotra fogják juttatni a gabonatermelésen alapuló nyomásos gazdaságot, és ettől az a néhány, sovány legelőkön nyomorgó és koplaló marha nem lesz képes megmenteni a birtokost. (Úgy van! bal felől) Azt mondtík, hogy hazugsággal nem lehet igavonó marhát tartani. Ez igaz; de én, nagyobb valótlanságot nem ismerek, mint a minő száraz tavaszon az ugar-legelő; mert például az idén birkáink majd éhen döglöttek, igavonó marháink pedig, ha ugyan eszébe jutott volna valakinek nem kész takarmányt adni nekik, hanem kiverni őket. a legelőkre, kidőltek volna. Ilyen viszonyok közt nem járulhatok ahhoz, hogy a kisbirtokosoknak azon kis kisebbségét, a kik haladni akarnak, kitegyük annak, hogy egy többség, a mely uem szorgalmas, nem igyekvő és a mely gyakran irigységből majori zálja ezt a kisebbséget, birtokának szabad használatától távol tartsa. Ez az oka annak, a miért én a 2. §-t jelenlegi formájában el nem fogadom. Minthogy azonban az összes benyújtott indítványok abban a formában, a melyben benyújtattak, a törvénybe nem illeszthetők be, hozzájárulok ahhoz, hogy a 2., 3., 4. és 5. §. utasíttassák vissza a bizottsághoz, mégpedig Lits Gyula t. barátom indítványának az alapján, melyhez két módosítványt vagyok bátor ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy a »számszerinti többség« helyett »számszerinti kétharmad többség« tétessék; a második pedig az, hogy adassék meg a földmívelésügyi miniszternek az ingerenczia arra nézve, hogy 8 a