Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-284

284. »rsz4g«i Óléi 18W. föld, hogy vájjon a nyomásos gazdálkodást akarjuk e rendezni, vagy ezt a legeltetési viszonyt? (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert hiszen nem egy helyen, alig van talán t. képviselőtársaim közöl valaki, a ki ne tapasztalta volna saját maga is, hogy egy és ugyanazon községben, egy és ugyanazon határban, itt és ott gyakorolják a nyomásos gazdálkodást, de nem gyakorolják a közös legeltetést. A határnak egy részében, a hol az úrbéri birtokosságnak a földjei vannak, igenis van közös legeltetés; a hol pedig a volt nemesi birtokok vannak, habár ott nyomásos gazdálkodás van is, közös legeltetés nem létezik, (Igaz! Úgy van! a stéhö baloldalon.) a hol pedig létezik még nincsen megszüntetve a közösség, noha Magyarországon igen kevés eset lehet olyan, a hol az úri birtokban a közösség megszüntetve uem lenne. Minthogy pedig az a, meggyőződésem, hogy itten csupán csak a közös legeltetésről lehet szó, én a 2. §-t nemcsak ezen szövegezésében, de egyáltalán semmiképen sem fogadom el. Mivel pedig a t. miniszter úr maga is azt indítványozta, hogy ezen szakasz, illetőleg az egész fejezet a bizottsághoz utasíttassák vissza, megnyugodhattam volna ebben, ha nekem is azon aggályaim nem volnának, a melyeket Boros Béni t. képviselőtársam előadott; mert én is azon meggyőződésben vagyok, hogy a képviselőháznak meg kell határoznia azon elveket, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a melyek szerint a bizottságnak ezen első fejezetet átalakítania és így átalakítva újra beterjesztenie kell, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) mert ha ez meg nem történik, és nem történik meg a beadott módosítások felett már most a szavazás úgy, hogy a háznak. elvi megállapodása jusson a bizottság elé, a bizottság újabb javaslatának tárgyalásakor ismét csak ott leszünk, a hol ma vagyunk és ugyanazon vita, a mely ma is folyik, akkor újra kezdődik. Én tehát azt óhajtanám, hogy nyilt kifejezést nyerjen az, hogy itt nem a nyomásos gazdaság meghatározásáról, és nem arról van szó, hogy ki mit és mikor vessen, hanem arról, hogy a legeltetési szolgalom, a mely némely helyeken a tulajdont terheli, fennálJjon-e továbbra is, vagy milyen módozatok mellett legyen ez megszüntethető? Ez az egyik. A másik pedig az, hogy én az ezen ügyben való határozattal sem a vármegyét, sem bármi néven nevezendő politikai hatóságot meg nem bíznék. (Élénk helyesles bal felől.) Nem bíznék meg azért, mert hiszen nincs egyetlen egy eset sem, a hol jogi kérdés, vagyis annak meghatározása elő ne fordulna, hogy a közös legeltetést megszüntetni lehet-e: igen, vagy nem? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mitől függ ez t. ház? Függ a legtöbb esetben attól az ítélettől, mely az úrbéri rendezés január 29-éit, hét#5m. 4.77 kérdésében hozatott. Ismerek olyan ítéletet, mely azt mondja ki, hogy a volt úrbéres birtokosságnak legelő-kompetencziája azért adatott ki minimumban, mert ezt a minimumot nagyon pótolja az a gazdagság, melyet részint a réteken, részint a szántóföldeken a legelő fííinennyisége nyújt. Olt tehát, hol az ítéletek így hangzanak, és nem közös a szándék arra nézve, hogy az eddig gyakorolt jog megszüntettessék, mindenesetre bírói ítéletnek van helye arra nézve, hogy melyik irány követendő. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ebből önként következik, hogy a beadott indítványok közül egyiket sem fogadhatom el • Talán nem szükséges szólnom Terényi Lajos t. képviselőtársam indítványáról, mert hiszen az annyira retrográd irányt követ, hogj

r azt még fejtegetni sem szük-éges, mert az a tulajdonnak teljes korlátozását akarja, a mit én lehetetlennek tartok. De nem fogadhatom el Lits Gyula t. képviselőtársam indítványát sem, mert azt sem tartanám helyesnek, hogy ha a birtokosság az eddigi gyakorlatot akarja fentartani, ezt csak a vármegye engedelmével teheti. Ez ellenkező irányban ép olyan korlátozása volna a szabad akaratmik és a tulajdonjognak, mint a milyen korlátozást czéloz Terényi Lajos t. képviselőtársam indítványa. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon természetes dolog ezek szerint, hogy Ivánka Oszkár t, képviselőtársam módosítványát sem fogadhatom el. ügy vagyok meggyőződve, hogy az az indítvány,, melyet beterjesztendő leszek, legalább alkalmas anyagot szolgáltat arra, hogy a bizottság abban az irányban, melyet kifejteni bátor voltain, a képviselőház elé elfogadható javaslatot terjeszthet. Indítványom a következő: »A bizottság szövegezése szerint a 2., 3., 4., 5. §. hagyassanak ki, és e helyett a következő új szakasz vétessék be: 2. §. Ott, a hol a szántóföldeken és réteken a közös legeltetés a jelen törvény életbeléptetése idejében is gyakorlatban volt, a közös legeltetésre jogosítottak birtokarány szerinti többsége ezen gazdálkodási rendszer megváltoztatását az 1871: LIIÍ. tcz.-ben megkezdett eljárás szerint kérheti*. (Helyeslés a szélsőbalon.) Arra, hogy én a bírói eljárásra óhajtom terelni a dolgot, csak egy megjegyzés és ellenvetés tehető, s ez az eljárás hosszadalmassága. A ki azonban ismeri és tudja azt, hogy a kiküldött bíró hivatalból tartozik eljárni; a ki ismeri az igazságügyminiszter úrnak azon talán egy-két évvel azelőtt kiadott legújabb rendeletét, a melyben szigorúan szabályozva van ezen eljárás is: az nem fogja osztani azt az ellen vetést, hogy a bírói eljárás hosszadalmasabb,