Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-283

464- 288. orKüásros Illés 1894. január 27-én, szombaton. változatlan elfogadásához. De Terényi t. képviselőtársam indítványával szemben azonban most már kötelességemnek tartom határozottan fellépni az ellen, azon retrográd irányzat ellen, a mely az ő indítványában nyer kifejezést. (Élénk helyeslés.) T. képviselőház! Mit akar Terényi t. képviselőtársam ? Lehetővé akarja-e tenni, hogy még azon vidékeken is, a hol a nyomásos gazdálkodás eltöröltetett, — mégpedig a legtöbb helyen maguknak a birtokosoknak a jóakaratából és felfogása következtében — (Igás! Úgy van!), lehetővéakarja tenni, hogy a törvény módot nyújtson, és mintegy csábítson arra, hogy ott újból igyekezzenek azt a nyomásos gazdálkodást behozni? Hiszen, t. ház, a miniszter úr és az államtitkár úr szépen kifejtették azt, hogy a nyomásos gazdálkodást nem tartják helyes gazdálkodási rendszernek. Hát arra kell nekünk módot nyújtani egyes vidékeknek, hogy erre a nem helyes rendszerre visszatérhessenek? Hisz nekünk ezt tem niink nem szabad. (Élénk helyeslés.) Ez az én álláspontom. (Helyeslés.) Ezért én, t. képviselőház, Terényi t. képviselőtársam indítványával szemben feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a ház, még mielőtt az indítványt a bizottsághoz visszaküldené, határozott állást foglaljon az ellen. (Élénk helyeslés.) E felszólalásom alkalmával nem kívánok részletesen foglalkozni ezzel a kérdéssel; hisz ezt a ház oly tagjai, kik a mezőgazdasággal egész életükön át foglalkoztak, sokkal jobban, sokkal helyesebben elő tudják adni, elő is adták, és én csak méltánylom ebbeli kijelentéseiket; némely részletet azonban, úgy látszik, figyelmen kivűl hagytak t. képviselőtársaim. Egyik előttem szóló t. képviselőtársam példáú! most hosszabb ideig folytonosan ugarrendszer ről beszélt. Mi az az ugar-rendszer ? Hiszen az nyomásos rendszer, t. képviseli! úr, (Igaz! Úgy van!) hiszen az ország legtöbb részében fennáll a nyomásos gazdálkodás ugar-rendszer nélkül ! Azt talán nem méltóztatik tudni ? És midőn azt mondják, hogy a nyomásos rendszer nagyon helyes azért, mert az egy ugar-rendszer, és ezért az megakadályozza a föld kizsarolását, ez épen nem helyes okoskodás. Hisz a legborzasztóbb földzsarolást a nyomásos gazdálkodás mellett űzik, a midőn hármas fogót csinálnak, vetnek kukoriczát, kukoricza után búzát, a búza után más kalászos növényeket minden ugarolás nélkül. (Egy hang a szélső baloldalon: Hiszen csak az olahok gazdálkodnak így!) Az oláhok, hiszen épen erről beszélek! Nem a leghorzasztóbb gazdálkodás-e ez t Hát miért hivatkoznak a szabad gazdálkodásnak az ellenzői az északkeleti, meg a keleti megyékre és vidékekre? (Halljuk! Halljuk!) Hiszen, kérem, épen ott, a hol leginkább gyakorolják a nyomásost gazdálkodást, ott látjuk a népnek az elszegényedését, a földnek kizsarolását. Papp Elek: Például Bihar vármegyében, meg Hajdú vármegyében! Boros Béni: Igenis, ott is látjuk! És merem állítani, hogy épen azért van ezen megyékben a mezőgazdaság oly roppantul elmaradva és oly szerencsétlen helyzetben, mert a nyomásos gazdálkodást a jobbal és czélszerübbel foglalkozni nem vágyó nép tunyább többsége az előre haladni vágyó kisebbséggel szemben, a régi rossz szokás fentartását megszavazza. Ez az oka annak, hogy az a vidék nem boldogul. Azt tehát teljesen szem elől méltóztatnak téveszteni, hogy itt nyomásos rendszerről és nem ugar-rendszerről van szó. De van még egy másik szempont is, a melyet nem méltóztattak a tárgyalás folyamán figyelembe venni. Elfeledték, hogy a nyomásos gazdaság legnagyobb ellensége a tagosításnak, pedig a tagosítás az az ideális szempont minden gazda előtt, mely elől minden ellentétet el kell törülni, és melynek akadályait minden áron el kell hárítani. Pedig a tagosítás egyszerűen azért nem sikerült, különösen a keleti és északkeleti megyékben, mert a nyomásos gazdaság sok helyen még mindig fennáll. Mert kinek volna kedve olyan vidéken földet vásárolni, a hol ily retrográd gazdálkodás van 1 A hol pedig intelligensebb elemek nem vásárolnak földeket, ott a tagosítást keresztül vinni teljes lehetetlenségnek tartom. De azt látjuk, hogy mégis egy igen figyelemreméltó proczesszns fejlődik ki épen a keleti megyékben. Az intelligensebb földmívelő nép, és pedig azok közt igen sok sváb és magyar földmívelő, egyes vidékeken földvásárlásokat tesz úrbéri földekből. Ezek az elemek mozdítják elő azon a vidéken a mezőgazdaság intenzivebb kifejlődését. Ha oly vidékeken megengedjük, hogy a nyomásos gazdálkodás visszaállíttassák, ezeket az intelligensebb és nemzetiségi szempontból is fontos elemeket egyszerűen kiszorítjuk azokról a vidékekről. Hiszen látjuk, hogy az ily intelligensebb földmívelő mikép használta, ki a«t a, földdarabot, a melyet megvásárolt kertészeti munkálkodásra. Egész vonatokkal hozzuk a keleti hegységek lejtőiről a czukorrépát és a káposztát, a melyeket, ezek az elemek ott, a hol a nyomásos gazdálkodás megszűnt, termesztenek. Lehetetlenné tegyük, hogy eze< az elemek ott gazdaságilag előrehaladott és takarmánytermesztéssel is összekötött mívelést folytassanak? Azt is méltóztassanak megfontolni, hogy még oly hetyeken is, a hol az ugarrendszer fennáll, mily végtelen visszásság fejlődik, ha a nyomásos gazdaság