Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-283

' 28a. országos Illés 1884. január 27-én, szombaton. 465 behozatik. Mert az a gazda, a ki ott földeket vásárol, — és tudjuk, hogy a szesszionálís földeket ma már parczellálni lehet, és most már minden dűlőben különállóan vásárolhatók egyes darabok, — ha ily esetben a vásárló csak az egyik dűlőben konczentrálja gazdaságát, miből fog élni, ha minden harmadik esztendőben kimondafik erre a dűlőre az ugarhagyás ? Minthogy egész birtoka csak abban az egy dűlőben van, az ugarozási esztendőben lehetetlen megélnie. Aztán miért beszélünk mi talajjavításról, rétöntözésről, alagcsüvezésrői, faültetésről s más ily ideális dolgokról? Ha ezekről törvényt hozunk és a minisztert dotáljuk, hogy ezen intézkedéseket életbe léptesse, akkor nem szabad az ország nagy részét ezen kulturális intézmények hatása alól kizárni, (Helyeslés.) pedig ebből tisztán kizárjuk azon vidékeket, melyeken megengedjük a nyomásos gazdálkodást. Ez rendkívüli ellenmondás volna, ezt megengednünk nem szabad. Még más szempontokat is bátor vagyok felemlíteni. Egyik képviselőtársam, a ki szintén a nyomásos gazdálkodásnak barátja, említette, hogy mióta a. tagosítás a Székelyföldön behozatott, nincs munkás kéz, a gazdák nem tudnak jutányosán gazdálkodni. Ha ez áll, akkor igen fontos kérdést oldunk meg az által, hogy a nyomásos gazdálkodás helyett tagosítottunk. Mert akkor a székely munkásnak nem kell többé Oláhországba kivándorolnia, hogy kenyerét megkereshesse, hanem megtalálja kenyerét azon a helyen, a hol neki több földet adnak munkálás alá s a hol ennek folytán több keresete van. (Úgy van! Úgy van!) Nem értem, t. ház, az erdélyi urak tiltakozását a szabad gazdálkodás elve ellen, mert igen jól tudjuk, hogy az erdélyi birtokos urak épen úgy, mint a felsőmagyarországiak és az ország keleti részeinek birtokosai is azon czélból, hogy kevés szántóföldjük átlagát egy kissé megszaporítsák, úrbéres földeket vásárolnak. Alig hiszem, hogy van egy erdélyi birtokos, a kinek ne volna dűlőkben elszórva úrbéri földje. Ezek tehát úgy gazdálkodnak, hogy együtt legeltetik a marhaállományukat a lakosság marhaállományával. Az ő marhaállományuk nagysága évenkint attól fiigg}ön tehát, hogy ők a parasztgazdákkal együtt gazdálkodjanak ? Én ezt, megvallom, érthetetlennek tartom. Ezek után, nem akarva a t. ház becses türelmét továbbra is igénybe venni, (Dalijuk! Halijuk!) egész tisztelettel kérem, méltóztassanak Terényi Lajos t. képviselőtársamnak indítványát egyszerűen mellőzni, és ne méltóztassanak azt a bizottsághoz vissza küldeni. (Élénk helyeslés.) Lits Gyula indítványára nézve, a melyet én elvben* helyeslek, ha a t. ház bölcsesége azt rövid KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XV. KÖTET. úton elfogadni nem akarja, nincs kifogásom az ellen, hogy a bizottsághoz visszaküldésiek. Ezeket tartottam szükségesnek a magam részéről elmondani. (Élénk helyeslés és tetszés.) Elnök: Papp Elek képviselő úr személyes kérdésben kért szót. Papp Elek: T. ház! Előttem szólott t. képviselőtársam egyenesen provokált engem, olyan színben tüntetve fel az én felszólalásomat, mintha én kisujjamat nem tudnám a hüvelykujjamtól megkülönböztetni, s azt állította rólam, hogy nem tudom, mi a különbség a nyomásos gazdálkodás és az ugarrendszer között. Igenis, tudom, t. ház, mi a különbség, s azt is tudom, hogy a nyomásos gazdálkodás és az ugarrendszer miben egyeznek egymással: Abban, hogy a nyomásos gazdálkodásban mindenütt hagynak fekete ugart. (Ellenmond ísok.) Igenis, mindenütt, s ez adja meg az értékét a nyomásos gazdálkodásnak. Továbbá azt méltóztatott mondani a t. képviselő urnak, hogy micsoda jó lélekkel tudjuk mi a nyomásos gazdálkodást támogatni, a mikor mindig azt tanítjuk, hogy alagcsövezzünk, műtrágyát csináljunk stb. Hát kérem, először csináljunk műtrágyát, és először alagcsövezzünk, s azután hagyjuk el a régi rendszert. Ha előbb csináltunk volna Magyarországon pénzintézeteket, s a váltótörvényt azután léptettük volna életbe, akkor ma nem találkoznánk Magyarországon sok új földesúrral. Én először azokat a dolgokat akarom előállítani, a melyek alapját képezhetik az intenzív gazdálkodásnak, és csak azután fogom azon reformeszméknek keresztülvitelére az időt megválasztani, s a népet reá kényszeríteni, a mikor ezen reformeszmék megvalósításához a népnek kezébe adjuk az alkalmas módot és eszközöket. Ez az én nézetem és meggyőződésem, (Helyeslés a szélsőbahn.) és ezt a felkapott divatszólamokért el nem hagyom. Hentaller Lajos jegyző: Kováts József! Kováts József: T. ház! Minthogy a t. ház nem határozott azon kérdésben, hogy a 2. §. a bizottsághoz vissza utasíttassák, bátor leszek azon indokaimat, a melyeket különben esetleg később lettem volna elmondandó, ez alkalommal elmondani. Minden okiratnak és minden törvénynek határozottnak és világosan szerkesztetnek kell lennie, hogy kétértelműségre és félremagyarázásra ne szolgáltasson okot. Ha ez áll általánosságban, annyival inkább kell, hogy álljon a jelen törvényjavaslatra nézve, a mely kizárólag a mezei gazdasággal foglalkozó közönség részére lesz me-hozandó, a melynek túlnyomó része olyan egyénekből áll, a kik nem állanak a czivilizáczió azon magas fokán, hogy tőlük 59