Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-283

283. nrazflgos flles 181)4. .január 27-én, szombaton. 401 szabja, hogy az év mily szakában halászhatok; a vadászati törvény, hogy a nyalat, fáezánt, stb. az év mily szakában szabad saját földemen meg­lőnöm! Ez mind korlátozása a tulajdonjognak és mégis megalkottuk e törvényeket, mert egy ma­gasabb tekintet, a közérdek és közgazdasági szempont vezetett bennünket. Vásárhelyi László képviselő úr tegnap igen részletesen fejtegette, hogy az okszerű gazdálkodás menetébe nem illik hele az ugarrendszer, hogy sokkal okosabb ta­karmánynövényekre és más kereskedelmi vete­ményekre felhasználni azt a földet, melyet némely vidékeken fekete ugarnak meghagynak. Pedig meg vagyok győződve, hogy ha ő, mint gazda, penzióba teszi magát s bérbe adja birtokát, kiköti a bérszerződésben, hogy föld­jének legalább egyhatoda ugarnak hagyassák. (Derültség.) T. ház ! Nem azért hagy a szegény ember ugart, mintha böviben volna a földnek, hanem azért, mivel kevés igavonó jószággal, kevés vetőmaggal több magot akar produkálni, mint a modern gazda, a ki azt hiszi, hogy rettentő magas fokán áll a gazdaságnak s derííre-borúra szánt és jövedelmet hozó apró magot vet s a kapásnövényekre és ugarra minél kevesebb föl­det használ fel. A fekete ugarrendszer megszűntetése addig, míg a mesterséges trágya használata nem lesz általánossá, egyes helyeken valóságos kirablása volna a földeknek. Hisz épen azon gazdatár­saim, kik két nap óta előadást tartanak a gazda­sági tudományokból, tudhatják legjobban, hogy egyedül csak trágyával tudjuk a föld felszí­néből kivett természetes erőt vissza adni, míg azt az erőt, melyet a takarmánytermesztéssel a föld mélyéből kiveszünk, csak mesterséges trágyával tudjuk visszaadni. Ha mi a fekete ugarrendszert a gazdál­kodásunkból kihagyjuk, és arra oktatjuk azokat a szegény embereket, kiknek birtokai 50—60 parczellában vannak, hogy ők minden esztendő ben minden földjüket vessék be, a végered­mény az lesz, hogy a föld végképen el fog sová­nyodni. Hasonlót teszünk, mint az az ember, ki azt hifzi, hogy mikor ő életjáradékából él, akkor tőkéjének kamatjait költi, pedig voltaképen magát a tőkét emészti fel. Magyarországon igen sok gazda van, a ki Liebig-gel és annak utódaival nagyon távoli összefüggésben áll. (De­rültség.) Míg a chemiai tudomány oly ritka lesz a magyar gazda előtt, addig ne bántsuk és ne háborgassuk a jónak bizonyált ősi szokást. Hadd hagyják a kisbirtokosok földjük bizonyos részét minden évben fekete ugarnak. Nagyon sokan vannak, kik úgy fízik gazdálkodásukat, mint a csizmadia a maga mesterségét, azzal a különb­séggel, hogy a csizmadia jól tudja, hogy akár­milyen nagy darab az ő bőre, a melyből dolgo­zik, mentől több csizmát szab ki belőle, annál kevesebb lesz, sok gazda |>edig azt hiszi, hogy a hány szekér trágyát visz földjére, annyi pár csizmával többet szabhat belőle. És szabja foly­ton szabja a csizmát, mintha földje végtelenig nyúló bőr volna és a trágyát oly nyújtó szer­nek tartja, mely a vágást örökké lehetségessé teszi. Én nem azért vagyok barátja a fekete ugar­rendszernek, hogy az igavonó marhák azon legelhessenek; van annak az alföldi kán-, hajdú-, biharmegyei embernek annyi esze, hogy meg­tanulta, hogy igavonó jószágát hazugsággal tar­tani nem lehet. (Élénk derültség a szélsőbalon.) A fekete ugar-rendszert az említett vidé­keken azért használják és óhajtják fentartani, mivel azon tapasztalatokra jutottak, hogy ha a földjük egy részét évenkint pihentetik, a föld­jük ötödrésze sokkal több termést ád, mint adna az esetben, hogyha ezt a földet zöld ugar­ral használnék. A zöld ugart akkor lehet oko­san és helyesen a forgóba bevenni, ha azt az erre szánt földet meg is trágyázhatjuk. De, t. ház, hogy lehet azt képzelni, hogy a hol nincs tagosítás, hol 80—90 darabban van a föld, azt évenkint képes legyen megtrágyáztatni az illető tulajdonos? Ha pedig nem bírja meg­trágyázni, akkor helyes, ha fekete ugart hagynak, mert különben a föld végképen kisová­nyodik. Ezek előrebocsátása után kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én azon hátramaradott embe­rek közé tartozom, a kik a népet erőszakkal boldogítani nem akarják, és nem akarom egyne­hány vagyonosabb, élelmes ember nyomásának egyes vidékeken a szegényebb sorsú birtokoso­kat kitenni. T. ház! Merem mondani, hiszen azt b. Andreánszky Gábor t. barátom is tudja, ki oly gúnyosan nevet, hogy az országnak csaknem minden részében meg szoktam fordulni, és ta­pasztalataim alapján mondhatom azt, hogy az esetben, ha ezt a §-t törüljük, vagy ha úgy módo­sítjuk, — a mire különben majd rátérek, — a mint azt Lits Gyula képviselőtársam javasolja, az ország több jelentékeny vidékén a negyed­es nyolczadtelkes birtokosokat tökéletesen kol­dusbotra fogjuk juttatni. Méltóztassék Andreánszky barátomnak elmenni üngmegyébe, és figyelje meg ott a gazdálkodást s jót állok érte, hogy a szakaszt azok részére meg fogja szavazni, és megadja a jogot, hogy a többség határozzon a gazdasági rendszer felett, mert különben a

Next

/
Thumbnails
Contents