Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-283
283. nrazflgos flles 181)4. .január 27-én, szombaton. 401 szabja, hogy az év mily szakában halászhatok; a vadászati törvény, hogy a nyalat, fáezánt, stb. az év mily szakában szabad saját földemen meglőnöm! Ez mind korlátozása a tulajdonjognak és mégis megalkottuk e törvényeket, mert egy magasabb tekintet, a közérdek és közgazdasági szempont vezetett bennünket. Vásárhelyi László képviselő úr tegnap igen részletesen fejtegette, hogy az okszerű gazdálkodás menetébe nem illik hele az ugarrendszer, hogy sokkal okosabb takarmánynövényekre és más kereskedelmi veteményekre felhasználni azt a földet, melyet némely vidékeken fekete ugarnak meghagynak. Pedig meg vagyok győződve, hogy ha ő, mint gazda, penzióba teszi magát s bérbe adja birtokát, kiköti a bérszerződésben, hogy földjének legalább egyhatoda ugarnak hagyassák. (Derültség.) T. ház ! Nem azért hagy a szegény ember ugart, mintha böviben volna a földnek, hanem azért, mivel kevés igavonó jószággal, kevés vetőmaggal több magot akar produkálni, mint a modern gazda, a ki azt hiszi, hogy rettentő magas fokán áll a gazdaságnak s derííre-borúra szánt és jövedelmet hozó apró magot vet s a kapásnövényekre és ugarra minél kevesebb földet használ fel. A fekete ugarrendszer megszűntetése addig, míg a mesterséges trágya használata nem lesz általánossá, egyes helyeken valóságos kirablása volna a földeknek. Hisz épen azon gazdatársaim, kik két nap óta előadást tartanak a gazdasági tudományokból, tudhatják legjobban, hogy egyedül csak trágyával tudjuk a föld felszínéből kivett természetes erőt vissza adni, míg azt az erőt, melyet a takarmánytermesztéssel a föld mélyéből kiveszünk, csak mesterséges trágyával tudjuk visszaadni. Ha mi a fekete ugarrendszert a gazdálkodásunkból kihagyjuk, és arra oktatjuk azokat a szegény embereket, kiknek birtokai 50—60 parczellában vannak, hogy ők minden esztendő ben minden földjüket vessék be, a végeredmény az lesz, hogy a föld végképen el fog soványodni. Hasonlót teszünk, mint az az ember, ki azt hifzi, hogy mikor ő életjáradékából él, akkor tőkéjének kamatjait költi, pedig voltaképen magát a tőkét emészti fel. Magyarországon igen sok gazda van, a ki Liebig-gel és annak utódaival nagyon távoli összefüggésben áll. (Derültség.) Míg a chemiai tudomány oly ritka lesz a magyar gazda előtt, addig ne bántsuk és ne háborgassuk a jónak bizonyált ősi szokást. Hadd hagyják a kisbirtokosok földjük bizonyos részét minden évben fekete ugarnak. Nagyon sokan vannak, kik úgy fízik gazdálkodásukat, mint a csizmadia a maga mesterségét, azzal a különbséggel, hogy a csizmadia jól tudja, hogy akármilyen nagy darab az ő bőre, a melyből dolgozik, mentől több csizmát szab ki belőle, annál kevesebb lesz, sok gazda |>edig azt hiszi, hogy a hány szekér trágyát visz földjére, annyi pár csizmával többet szabhat belőle. És szabja folyton szabja a csizmát, mintha földje végtelenig nyúló bőr volna és a trágyát oly nyújtó szernek tartja, mely a vágást örökké lehetségessé teszi. Én nem azért vagyok barátja a fekete ugarrendszernek, hogy az igavonó marhák azon legelhessenek; van annak az alföldi kán-, hajdú-, biharmegyei embernek annyi esze, hogy megtanulta, hogy igavonó jószágát hazugsággal tartani nem lehet. (Élénk derültség a szélsőbalon.) A fekete ugar-rendszert az említett vidékeken azért használják és óhajtják fentartani, mivel azon tapasztalatokra jutottak, hogy ha a földjük egy részét évenkint pihentetik, a földjük ötödrésze sokkal több termést ád, mint adna az esetben, hogyha ezt a földet zöld ugarral használnék. A zöld ugart akkor lehet okosan és helyesen a forgóba bevenni, ha azt az erre szánt földet meg is trágyázhatjuk. De, t. ház, hogy lehet azt képzelni, hogy a hol nincs tagosítás, hol 80—90 darabban van a föld, azt évenkint képes legyen megtrágyáztatni az illető tulajdonos? Ha pedig nem bírja megtrágyázni, akkor helyes, ha fekete ugart hagynak, mert különben a föld végképen kisoványodik. Ezek előrebocsátása után kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én azon hátramaradott emberek közé tartozom, a kik a népet erőszakkal boldogítani nem akarják, és nem akarom egynehány vagyonosabb, élelmes ember nyomásának egyes vidékeken a szegényebb sorsú birtokosokat kitenni. T. ház! Merem mondani, hiszen azt b. Andreánszky Gábor t. barátom is tudja, ki oly gúnyosan nevet, hogy az országnak csaknem minden részében meg szoktam fordulni, és tapasztalataim alapján mondhatom azt, hogy az esetben, ha ezt a §-t törüljük, vagy ha úgy módosítjuk, — a mire különben majd rátérek, — a mint azt Lits Gyula képviselőtársam javasolja, az ország több jelentékeny vidékén a negyedes nyolczadtelkes birtokosokat tökéletesen koldusbotra fogjuk juttatni. Méltóztassék Andreánszky barátomnak elmenni üngmegyébe, és figyelje meg ott a gazdálkodást s jót állok érte, hogy a szakaszt azok részére meg fogja szavazni, és megadja a jogot, hogy a többség határozzon a gazdasági rendszer felett, mert különben a