Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-282
282. országos Illés 18S4 január 26-än, pénteken. 137 ;i földjét a vízmosás megszaggatta úgy, hogy az araság földje is veszélyeztetik, a hatóság elrendeli aBzegény ember megmaradt talpalatnyi földjének befásítását; ő maga pedig mehet ;\ztán Szlavóniába vagy Amerikába. íme, szabadelvűség dolgában az a régi törvény mennyire felette állott a mai javaslatnak! Általában e javaslat nagyon eltér egyedül képzelhető czéljától: a kisbirtokosok érdekeinek megóvásától. A helyett, hogy fejlesztené öntevé kenységüket, inkább örökös gyámkodás alá helyezi őket. Egészen röviden érintve — mert két annyit is felsorolhatnék — mi mindenbe fog a hatóság beavatkozni? Intézkedik a tenyészkeriiletek beosztásáról, az apaállatok számának meghatározásáról, ezeknek beszerzését engedélyezné, sőt a hatósági ' közegek tényleg szereznék be ezeket, és még eltartásukról is gondoskodnának; kijelölné a marha -csapásokat, figyelne arra, hogy a község hogyan gazdálkodik. A hatóság a birtokosok közgyűlésébe is beleavatkoznék, mert elnökölne, sőt a törvény világosan oda utasítja a szolgabírót, hogy jól figyelmeztesse a birtokosságot erre vagy arra. Persze, hogy a szolgabíró mily alapon szerezné meg ezt a kvaíifikácziót, azt én ép oly kevéssé tudom, mint az a tisztelt — nem miniszter úr — hanem a kinek legelőször megfogamzott fejében ez a paragrafus. Ellenben, a hol a kisebb birtoknak világos vé delméről kel lene intézkedni, ott a. törvény bölcsen hallgat. Csak egyet vagyok bátor felvetni. Nagy erdőségek közepette feküsznek az úrbéri birtokok. Az i«en t. miniszter úrnak bölcsen méltóztatik tudni, hogy az erdő közelében 8 — 10—15—20 öl teljesen hasznavehetetlen. Intézkedik ez a törvény arról, hogy ennek a nagyold! | birtokosnak okvetlenül olyan rendszabályokat kell alkalmaznia, melyek a kisbiitokos földjének használhatóságát biztosítják '? Mit kell tenni ma? Vagy kártérítési port kell támasztani, vagy az úrbéri bíróságnál az ügy rendezését kérni. Egy feladatát e törvénynek megérinti a t. miniszter úr is az indokolásban; e feladat az elszórt, mindenféle birtokok tagosítás! kérdésének sürgős rendezése. Mert az igen t. miniszter úr bizonyosan jobban tudja, mint én, hogy tagosított birtok nélkül a kisgazdának ma már teljesen lehetetlen megélnie, különösen otr, a hol a birtoknak csekélysége miatt legbeíteí jesebb gazdaságra van utalva. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mit szól ezen kérdéshez a javaslat? Azt mondja, hogy az igazságiigyminiszter megígérte ily törvényjavaslat beterjesztését. Ámde akkor, midőn az igazságügyminiszter úrnak azon törvény végrehajtására, a melylyel a vizsgalóbírák rendelteltek ki, másfél évre volt szüksége, nagyon meddő a. bizodalom, hogy az igazságügyminiszter úr a tagosításra vonatkozólag ígéretet mikor fogja beváltani. Egyébként is meg vagyok győződve, hogy ez intézkedés elhagyása ismét abból támadt, hogy a miniszter úr nem igen törődik a régi törvényekkel. Hiszen magam is mernék vállalkozni arra, hogy létező törvényeinket, melyek a tagosításra vonatkoznak, egy hónap alatt átidomítom, a kívánt czélnak tökéletesen megfelelően, sőt ily irányú hiányos törvények mindenesetre kevesebb hátrányt okoznának, mint azon intézkedés, melyet a miniszter úr felvett, és melyre úgy látszik, nagyobb súlyt fektet, és ez az, hogy a közös legelők felosztása csak miniszteri engedélylyel történhessék. Az előttem szólott t. képviselőtársamnak nagy igaza van, midőn azt mondja, hogy ebből még valami politikai dolog kerekedhetik, meri én azt hiszem, hogy nagyon kevés lesz az ellenzéki választó, a kinek határában a legelőt szabad felosztani, és annál több lesz a kormánypárti, a ki talán, (Iqas! Űqy van! a szélsőhalon. Ellenmondások a jobboldalon.) még ha szándéka nem is lenne, a jóakaratú figyelmeztetés következtében felosztja legelőjét. Meszlény Lajos: Most bennünket is szeretnek naivon ! (Nagy derültség a szélsőbalon.) Szalay Károly: És e szakasz ezen intézkedésénél ismét vissza kell térnem azon megjegyzésemre, hogy az igen t. miniszter úr nem foglalkozott kellőleg és behatóan a mostani viszonyokkal, mert különben c-uk nem mondhatná, hogy azért kívánja ezen jogot, mert ez ideig ez a legelső felosztásnál egyáltalán figye lembe sem jött. Ez alapos tévedés. Hisz a legelső felosztása körül támadt perekben nemcsak azt tárgyalták, vájjon a törvényben meghatározott l /4 rész meg van-e, mert hisz a törvény nem azt mondta, hogy a mint í /i rész kívánja a felosztást, akkor a legelső felosztandó, hanem, hogy felosztható. A fel oszthatóság kérdésében tehát az első megteendő az volt ugyan, meg van e a negyedrész, de akkor aztán következtek az egyik vagy másik fél aggályainak előadása. Ha szolgálhatok vele a t. miniszter úrnak, mutathatok oly ítéleteket, hol az aggályok eloszlattatván, vagy a bíróság nem találván helyeseknek, elrendelte a felosztást. De tudnék mutatni oly ítéleteket is, hol a bíróság kimondotta, miként daczára, a törvényben kívánt negv edresznek, mivel a kérdéses luftok feloszthatósága kimutatva nincs, hogy magában az értékben vagy használhatóságban depreeziáczió ne következzék be, nem engedi meg a felosztást. Tehát épen az ellenkező eset forog fenn, mint a mi az indokolásban mondatik, mart eddig a legelő felosztásánál alaposan megvitatták a felosztás lehetőségét mindenki elő idva aggályait, holott ezután e kérdésben a miniszter úr maga határozna a felek meghallgatása nélkül,
