Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-282

434 282. orszügos ülés 1894. január 26 án, pénteken. azért nincs is meg a kellő egyöntetűség, ezt nem a törvényjavaslat hibájának rovom fel, hanem annak, hogy nem alkottuk meg előbb a közigazgatási törvényjavaslatot. Ez lett volna szükséges, akkor e törvényjavaslat sorsn egészen más elbírálásban részesülhetett volna. De minthogy addig várni nem akartunk, míg a t. háznak tetszik a közigazgatási javaslattal foglalkozni, minthogy mi mezőgazdák e törvényjavaslat égető szükségét elismertük, és a jelen viszonyokkal számolva, inkább a diszparitást fentartani óhajtjuk, de javítunk a helyzetünkön. mi ezen törvényjavaslatnak ily alakban való benyújtásához nagyon szívesen hozzájárultunk, s azért, habár e törvényjavaslatnak formáját e tekintetben nem tartom is egészen megfelelőnek, azt a jelen viszonyokhoz alkalmazva elfogadhatóknak találom. Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy ép úgy sajnálom és hibáztatom, a mint Lits Gyula képviselőtársam, hogy a törvényjavaslat elkészítése, benyújtása, és az erre vonatkozó régi törvényjavaslat közt oly sok idő telt el, de ezt nem róhatjuk fel egyeseknek, sőt a kormányunknak sem, hanem magunknak, mindnyájunknak, a kik mindenféle ügyekkel hosszú időn keresztül gyakran szeretünk foglalkozni, de mezőgazdasági ügyeinkkel nagyon könnyelműen bántunk el mindig. Most a közérzelem kifolyása, hogy a kormány azon helyzetben van, hogy a törvényhozás intézkedhessek, ez által azon közérzelemnek és közszükségnek tesz eleget, a mely az utóbbi időben nagy erővel nyilvánult. A régi időknek mulasztásai valóban mindnyájunkat terhelnek. Végre megjegyzem még azt, hogy azokkal, a miket az előttem szólott t. képviselőtársaim a nyomásos gazdálkodásra nézve felhoztak, rokonszenvezek, e tekintetben felfogásukban osztozom, de abban a nézetben vagyok, hogy ezekre bővebben kiterjeszkedni az illető szakaszok tárgyalásánál lesz alkalom, most egyelőre esak ezen álláspontomat tartottam szükségesnek e helyen jelezni. Ezeket előrebocsájtva, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, fentartván magamnak, hogy az egyes szakaszoknál észrevételeimet meglehessem. (Helyeslés jobb felől) Elnök: Szinay Gyula képviselő úr félreértett szavai helyreigazítása végett kór szót. Szinay Gyula: T. ház! Az előttem szólott képviselő úr engem tökéletesen félreértett. A törvényjavaslat szerint 20 forintig eljár a községi bíró, 20 forinttól 30 forintig a szolgabíró, 30 forinton felül a rendes bíró. Én azt mondtam, hogy a gyakorlati életből vettnek tartom, és elfogadom, hogy 20 forintig terjedő ügyekben a községi bíróság járjon el. Tehát előttem szólott képviselőtársam helytelenül veti szememre, hogy én ezeket az ügyeket ezen fórumtól el akarom vonni, csak azt mondtam, hogy azért, mert ezekben első fokban a községi bíróság jár el, nem tartom helyestn levonhatónak azt a konzequencziát, hogy ezen ügyeket felső fokban is elvonjuk a rendes bíróság illetékessége alól, és azt nem tartom helyesnek, hogy a 20 forinttól 30 forintig terjedő mezőgazdasági ügyeket kivegyük a rendes bíróság kezéből, és az ügyek ezen kis részér, odaadjuk a közigazgatási hatóság, a szolgabíróság kezébe. Ennek nincs rácziója. Ezekben kívántam szavaim értelmét helyreigazítani. (Helyeslés a szélsőbalon.) Papp Elek jegyző: Hajós József! Hajós József: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A mezőgazdasági törvény hatása és sikere attól függ, hogy rendelkezései mennyire alkalmasak arra, hogy a gazdálkodással foglalkozó osztályok helyzetén könnyítsenek, és mennyire képesek az intenzív irányú gazdasági haladás czéljait szolgálni. Ha már most a törvényt ezen szempontból tekintjük, kétségtelenül találunk benne számos oly intézkedést, melynek lehet, ez a kívánatos hatása. Az állattenyésztés, és az ezzel összefüggő legelő-rendszer helyes szabályozása, megfelelő minőségű mezei utak létesítése, a határoknak és a mezei tulajdonnak intézmények, illetve szigorú mezőrendőri szabályok által eszközölt védelme nélkiilözhetlen feltételét képezték mindenütt a fokozottabb gazdasági tevékenységnek. Ezekkel a törvény behatóan foglalkozik k. De midőn a törvény ezen pozitiv intézkedéseinek vizsgálata és méltatása arra indít, hogy tekintetbe véve különösen azon haladást, mely a jelenlegi állapottal szemben a törvény életbelépte után kétségtelenül mutatkozni fog, azt általánosságban elfogadjam, illetve megszavazzam, nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy ezekkel nincsenek megoldva mindazon gazdasági kérdések, melyeknek megoldását jogosan remélhettük ezen javaslat keretében. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) A g-azdasági alkalmazottak helyzete, viszonyaiknak rendezése, szemben a munkaadóval, a mezei munkások ügyei, mind olyan dolgok, melyekre vonatkozólag vagy semmiféle, vagy a gazdálkodás előrehaladásától messze elmaradt törvények rendelkeznek. A közelmúltban lefolyt események figyelmeztették is az országot, hogy ez irányban szükségesek is, sürgősek is a reformok. Igaz, hogy ilyen irányú intézkedések felvétele, melyek különben belevalók egy gazdasági törvény keretébe, azt meglehetős terjedelmessé tette volna, de egy nyolez évig ké-