Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-282

283. országos ülés 1804. január 20,-ftti, pénteken. 435 szülő törvénynél úgyis elő voltunk készülve, és a szintén terjedelmes kereskedelmi törvénynek sem szolgál hátrányául az, hogy szabályozza a kereskedelmi alkalmazottak viszonyait. Elismerem azonban, ho<>y mindezek szabályozhatók külön törvény által is, és meg leszek elégedve, ha biztatást nyerhetek arról, hogy a miniszter xir foglalkozik vele, a mint szeretem hinni, hogy komolyan foglalkozik egy más fontos duloggal is, mely az ország termőföldjének helyes mívelésére és jövendő gazdálkodási rendszerünkre bizonynyal igen jelentékeny befolyással birna, t. i. a bérleti rendszer, illetve a bérlő osztály alakulási kérdésével, mely tagadhatatlanul méltó a miniszter úr ambicziójára. (Elérik helyeslés bal felöl.) A mi azonban véleményem szerint okvetetlenül felveendő lett volna a javaslatba, a mi az 1889 ik évi javaslatban benne is volt, az a gazda-érdekképviselet, mely helyett ismét azon sokszor hallót, de soha sem kielégítő biztosítást kapjuk, hogy »majd a közigazgatás államosítása után«. Teljesen méltánylom a miniszter úr azon óhajtását, hogy ő is olyan végrehajtő, vagy felügyelő közeggel rendelkezhessék, milyennel a kereskedelmi, vagy közoktatási miniszter bir az ipar-, respektive tanfelügyelő személyében, az is valószínű, hogy ezen állást csak az államosítás alkalmával szervezheti, csakhogy a gazda érdekképviselet szervezése sokkal inkább nélkülözheti a gazdasági felügyelőt, mint ezen törvény sikeres végrehajtása nélkülözhetné az érdekképviseletet. Erre vonatkozólag az 1892. évi költségvetési vita annyi impulzust és anyagot szolgáltatott, hogy nincs okom feltételezni, mintha a miniszter úr ennek konczepcziójával tisztába ne volna. Ha pedig tisztában van, bármilyen elvek alapján óhajtja is azt felépíteni, lehetetlen, hogy elkerülte volna a figyelmét azon összefüggés, mely egy részről az érdekképviselet szervezete, másrészt a mezőgazdasági törvény végrehajthatóságának feltételei között fennáll. A törvény ugyanis nem hiába készült nyolcz évig, Meg van ezen megfontolt haladásnak az az eredménye, hogy meglehetős kimerítően reezipiálta és rendezte azt az anyagot, a mit az ez idő szerint érvényben levő szabályrendeletek és a fennálló szokás nyújtottak, ha nem is foglal magában ennél sokkal többet. Hanem épen azért, mert ezen rendelkezések jobbára eddig is meg voltak, t. i. papíron, de végrehajtva nem lettek, kiváló fontossággal bir a végrehajtás mikéntje, illetve a törvénynek azon alkatrészei, melyek a könnyű és sikeres végrehajtás garaneziáit képezhetik. Ezen felfogásból kiindulva, nem helyeselhetem, hogy a törvény annyira belemélyed a részletes diszpozicziókba. Az tény, hogy a gazdasági élet mozzanatainak és követelményeinek sokfélesége számos detail kérdést vet fel általában, nálunk pedig hozzájárul az is, hogy az egyes vidékek nagyon különböző fokú gazdasági fejlettsége következtében az ország gazdasági képe egészen niozaikszerűleg prezentálja magát, de épen ezért kellett volna nagyobb szerepet juttatni a statuáris intézkedésnek; elég, sot jobb lett volna sok részletre vonatkozólag a törvényben csak annyit mondani ki, hogy erről a kijelölt hatóság szabályrendeliteg intézkedni köteles, reá bízom azután az illető hatóságra, hogy a gazdasági fejlődés általa ismert színvonalához képest rendelkezzék. (Élénk helyeslés bál felől.) Ez által el lett volna kerülve a kormányzati gépezetnek az az akadozás.t, a mely okvetlen előáll minden oly esetben, midőn egyes vidéken, más vidék viszonyaira szabott intézkedéseket kell végrehajtani. (Helyeslés bal felöl.) De nagyon valószínű, hogy akadozni fog a gépezet ott is, a hol a községnek kell intézkednie, felügyelnie, vagy kezelnie. A törvény különféle dolgokat utal az elöljáróság hatáskörébe. Tartozik a határjeleket felállítani, fentartani, új utakat létesíteni s karban tartani, áliatösszeírást foganatosítani, apaállatokat beszerezni, elhelyezni, tartani, káros állatokat, növényeket irtatni, közös gazdálkodás ügyeit intézni, vagy végrehajtani, csőszöket fogadni, fizetni, különféle járulékokat kivetni és beszedni stb. Notabene a kihágási bíráskodáson kívül. Sok oly intézkedés van, a hol nemcsak az a fontos, hogy egyáltalában végre lesz-e hajtva, hanem az is, hogy miképen? Természetesen, ezen dolgok helyesen vannak a községi hatáskörbe utalva, meg is teheti az elő járóság, — kivált ha egyéb dolga nem volna, — de okvetlen szükséges volna megfelelő felügyeletről, Szakszerű támogatásról, sok esetben szankezióról goncbskodi.i, a mi a törvényből hiányzik, mert az elöljáróság mindezek nélkül szűkölködött, és így egészen magára hagyatva, a legtöbb dolgot helyesen végrehajtani nem lesz képes. Azt is teljesen kizártnak tartom, hogy az elöljáróságot ezen működésében annak törvényszerinti felebbvalója, a száz más dologgal elfoglalt szolgabíró hivatal képes lenne ellenőrizni. A községekre ezen ügyek ellátása körül nem ügyelhet fel más, valamint a törvényhatósági szabályrendeletek alkotásánál sem adhat szakszerű útmutatást más, mint a gazda érdekképviselet szervezetének a közigazgatási hivatalok fokaival parallel megalkotott közegei vagy tanácsai. Ez a szervezet biztosítaná a sikeres végrehajtást, ez utasíthatná például konkrét 55'