Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-282

282. ursgfcgo* illés 1894. január 2fi-án. pénteken. 433 felebbezés van ? Ez csak zavarra szolgáltat okot a törvény megértésére nézve és annak alkalmazásánál. T. ház! Még csak egyre kivánok reflektálni: arra, hogy a javaslat a mezőrendőri kihágáso kat, a mezőkártételi ügyektől egyáltalában megnem különbözteti s azt állítja fel, hogy a hol kártétel van, ott kihágás is vau. Elismerem, hogy a kihágásnak karakterisztikumáúl a szán- ( dékor, a doluszt nem kell tekintenünk, de ebből nem következik, hogy a miből kár ered, az eo ipso helyesen jelölhető mes törvényileg kihágásnak. Csák egy példát hozok fel. Tény az, hogy a ki a mezei terményekben kárt okoz, akár szándékosan, akár véletlenül, vagy szerencsétlenség folytán, azt megtéríteni tartozik. Már most tegyük fel, hogy valaki kocsiz a mezőn, lovai megbokrosodván, kárt tesznek, letörik az oltványokat, összegázolják a veteményeket, s előáll egy 40 frtnyi kár. Az illető szívesen akarná megtéríteni a 40 frtot, ámde rosszakaratú emberrel áll szemben, a ki azt mondja, hogy én kívánom, hogy a törvény betartassák, ez pedig azt mondja, hogy az ügy a büntető bíró elé tartozik, mest a kár 30 frton felííl van. Helyes, méltányos és tartható-e ez az eljárás? Azt hiszem, hojíy a javaslat ez intézkedését okvetlenül módosítani kell, s hogy ki kell mondani, hogy azon károk esetében, melyek okozásánál sem gondatlanság, sem rosszakarat nem működik közre, büntető eljárásnak helye nincsen, hogy tehát ezeket ki keli a kihágások köréből venni, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A javaslatot a magam részéről általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, de harmadszori olvasásban csak akkor fogom megszavazni, ha annak kirívóbb hiányai orvosoltatni fognak, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző : Boros Béni! Boros Béni: T. képviselőház! Nem kívántam az általános tárgyalásnál felszólalni, mivel úgy látszik, az eddig felszólaltak és talán a háznak minden tagja egyetért velem, hogy maga a törvényjavaslat egy közszükséget pótol, hogy annak benyújtásával kormányunk mindenesetre a mezőgazdaság érdekeinek szolgálatot tett és azért ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául az előttem szólók is elfogadták. De mindazonáltal az előttem szólott t. képviselőtársamnak beszéde eltántorított ezen elhatározásomtól azért, mert — megvallom — minél értékesebbnek tartom e törvényjavaslatot mezőgazdaságunk és e szerint az ország legfontosabb érdekeinek az előmozdítására, annál inkább féltem azt oly elvek behatásától, a melyek a törvényjavaslatot nagy részében, felfogásom szerint, megrontanák. Már KÉPVH. NAPLÓ 1892-97. XV. KÖTET pedig — felfogásom szerint — egyik legnagyobb érdeme a törvényjavaslatnak az, hogy a kisebb kihágások ügyét kiveszi a rendes bíróságok alól, (Helyeslés jobb felöl.) és azt a közigazgatási közegek elbánására bízza. Azt gondolom, hogy azok, a kik a mezőgazdasággal tényleg foglalkoznak, és nem ügyvédi vagy jogi velleitásokkal küzdve bírálgatják a törvényjavaslatot, azok nagyon jól tudják, hogy mily véghetetlen nagy baj az, ha ma egyáltalán nem vagyunk képesek a közigazgatási bíráskodást igénybe venni. Erre vonatkozó megfelelő törvény hiányában a fogalmak ma teljesen zavartak és mivel a viszonyokkal számot vető törvényes rendelkezések e tekintetben nincsenek, a felek a zavart mezőgazdasági bíráskodási viszonyok között tényleg kénytelenek még bagatell ügyekben is a rendes bírósághoz fordulni. Bátor vagyok megjegyezni az igen t. képviselő urnak, hogy ha ő azt az álláspontot védi, hogy minek a 10 vagy 20 fi'tos ügyeket közigazgatási bíróság elé bocsátani, midőn az azon túli ügyekkel úgy is a rendes bírósághoz kell menni, akkor miért kreáltuk tehát a bagatell bíróságot ? (Egy hang a szélső baloldalon. Elég rosss !) Hiszen ennek az volt a rendeltetése. — és felfogásom szerint helyesen, — hogy a kisebb ügyekkel ne járuljunk a törvényszékek elé. De hiszen a mezőgazdasági, a mezőrendőrségi kihágások legtöbbjét ezek az apró kihágások képezik, a melyek 1 frttól 10 frtig terjednek,. No kérem, minek kényszerítsük mi azt a szegény gazdaembert, minek kényszerítsük a lakosság ezreit, hogy több mértföldnyi utat tegyenek meg, hogy a rendes bíróságot keressék fel pár forintos ügyeikkel, a mikor a közigazgatási bíróságot ott találják a helyszínén, és az nekik azonnal igazságot szolgáltat. Figyelmeztetem tehát a t. képviselő urat, hogy daczára annak, hogy ma a közigazgatási közegeknek ilyen hatásköre törvényben előírva nincsen, a nép a szükségtől kényszerítve mégis legtöbb ügyében ahhoz fordul és inkább képes félremagyáraztatni az illetékességi törvényt azért, hogy bajában rövid úton igazságot találjon. És ez beleélte magát a népéletbe, és miután beleélte magát, negyon helyesen, szükséges is ezt a törvénybe felvenni. Nagyon jól tudjuk azt, hogy azóta, mióta a közigazgatási közegeknek bíráskodása eltöröltetett, számtalan bajával kell közéletünknek küzdeni. Én tehát ezen nézetemnek kifejezést akartam adni, és habár elismerem azt, hogy a törvényjavaslatban az elsőfokú és a másodfokú, a felebbezési hatóságok között bizonyos eltérések és diszparitások vannak, habár elismerem, hogy nagy számban fordul elő azon fórum, a hová a mezőgazdaság bajaiban fordulni kell, és 65