Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-282

382. orsuágos fltes imi. január 28-íkn, pénteken. 427 jelen törvény életbelépésének idejében is gyakorlatban volt, az érdekelt birtokosok birtokarány szerinti többsége, az egész érdekelt birtokosságra kötelezőleg a nyomásos gazdálkodást jövőre is fentarthatja«. Később a szakasz elmondja, hogy micsoda modalitásokkal. T. ház! A törvényjavaslat ez intézkedését nem fogadhatom el az egyévi szabadság, a tulajdonjog fogalmánál fogva; de másodszor nem fogadhatom el azon irányánál fogva, melyre egész Magyarország egész gazdaközönségét serkenteni, terelni és buzdítani iparkodunk: az intenzív gazdálkodási eszme érdekében, melynek e szakasz tökéletesen ellentmond ; mert a netrograd irányt képviseli, s a mezőgazdaság fejlődését száz évre dobhatják vissza. (Űgy van! a szélső baloldalon.) Nem fogadhatom el e szakaszt az egyéni szabadság érdekében, mert én nem ismerem el sem egyesnek, sem az államnak azt a jogát, hogy engem egyéni szabadságomban korlátod hasson s megszabhassa, hogy mikép gazdálkodjam. De nem fogadhatom el azt a tulajdonjog szempontjából sem, mert az én felfogásom szerint a tulajdonjog korlátlan és kizárólagos jog valamely dolog felett, mely felett rendelkezni illetékes vagyok mindaddig, a mig én azt mások kára nélkül használom s értékesítem. De nem ismerhetem el sem egyesnek, sem a törvényhozásnak azt a jogát, hogy az az én kizárólagos tulajdonomat képező földbirtokra nézve még akkor is, ha az egy közös határban van, de nem közös tulajdont képez, hanem egy elválasztott, külön hasított területet képez, a gazda közönségnek jogot adjon gazdasági rendszerem meghatározására s mások szabják meg azon üzemet, melyet az én korlátlan tulajdonomat képező birtokomon folytatni köteles legyek. (Helyeslés a szélsőbalon.) De, t. ház, eltekintve attól, hogy az az intézkedés veszedelmes lépés volna Magyarország földbirtokára már csak azért is, mert a birtokok értékének tetemes csökkenését fogja előidézni, mert az kétségtelen, hogy ha valaki birtokot akar vásárolni, nem lévén mindenki abban a helyzetben, hogy különálló tagosított vagy nemesi birtokot vásároljon, nagyon meg fogja gondolni, hogy vegyen-e polgári birtokot akkor, ha tudja, hogy a gazdaközönség többségének, vagy egyáltalán másnak akaratától, vagy szeszélyétől függ az, hogy miképen gazdálkodjék, miféle gazdasági üzemet folytasson. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon!) De mindezektől eltekintve, t. ház, mondom ellenkezik ez a -szakasz és az abban foglalt elv azzal az iránynyal, a melybe nekünk Magyarország mezőgazdaságát terelnünk szükséges és kell. Ha mi szakkörökben," gazdasági egyesületekben, értekezleteken, a néppel való érintkezéseinkben mindig azt hirdetjük, mindig azt tanácsoljuk, s a kérdés körül egész szakirodalom fejlődött ki. midőn azt mondjuk a népnek, hogy iparkodjék gazdaságába helyes arányokat behozni s iparkodjék földbirtokának minden talpalatnyi részét akként felhasználni, hogy azt értékesítse akár kereskedelmi növények termelése, akár az állattenyésztés érdekében takarmányosok berendezése útján, mert csak egyedüli gyakorlati módja annak, hogy a község és annak egyes gazdája azon súlyos megadóztatásnak és terheknek, a melyekkel községének, vármegyéjének, az államnak, vagy hitközségének tartozik, megfelelhessen, mondom, ha mi mindig ezt prédikáljuk, ezt tanácsoljuk, erre intjük Magyarország gazdaközönségét, akkor meghozni egy törvényt, melyben kimondatik, hogy a község gazdaközönsé^ének többségétői, e többbség szeszélyétől teszszük függővé annak elhatározását, miképen tartozóak a község lakosai gazdálkodni, határozottan retrográd iránynak vagyok kénytelen tekinteni. (Igaz! Űgy van! a szélsőbalon) Es mindez mire, t. képviselőház? Azt mondják, hogy az állattenyésztés érdekében, mert azt mondják, hogy az állattenyésztés érdeke megköveteli, hogy a földbirtoknak egy része az úgynevezett nyomásos gazdálkodás alatt tartassák, értetvén nyomásos gazdálkodás alatt az, hogy a földbirtoknak egy része, legtöbbször harmadrésze ugaron, vagyis parlagon hagyatik, és így a község marhaállománya azt legelésre felhasználhassa. Magyarországon, t. képviselőház, én az állattenyésztésnek két irányát ismerem el csupáa gyakorlatinak és czéíravezetó'nek. Ez a nyugati fajmarha tenyésztése és a keleti faj marha tenyésztése. A mi a nyugati faj marha tenyésztését illeti, aligha fog engem valaki megczátőlhatni abban, hogy annak kívánalmai és igényei első sorban a tápdús növényzettel biró legelő, esetleg a rétek, a takarmányosok, szóval az istállón való tartása. A mi a keleti marhafaj tenyésztését illeti, annak a megfelelő és természetes talaja az Alföldnek nagy, szikes legelői, eke alá nem vonható nagy homokos vidékei, például a Hortobágy és a többi vidék, például az erdővidék és a havasok magaslatai, de. az, t. ház, hogy az ország bármely vidékén a raczionális állattenyésztés czéljaira az szolgálna, hogy a földbirtok egy része legeltetési czélból parlagon hagyassák, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ha az ugaron kellene folytatni az állattenyésztést, no akkor, t. ház, nagyon nyomorúságos és nagyon szomorú képét fogná Magyarország mezőgazdaságának és állottenyésztésének nyújtani az, ha a magyar állattenyésztés az ugar 54*