Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-282

428 282. orsaágos fllé* 1894. január SfUán. pénteken. porán, az ugar szemétjén, az ugarnak gaznövényzetére lenne utalva, ott lenne kénytelen tengődni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, távol van tőlem az az akarat, hogy én az egész országnak egyenlő mértékké! óhajtanék mérni. Nagyon jól tudom, t. képviselőház, azt, hogy például Magyarországnak felső vidékei a Dunántúlnak kulturális gazdasági viszonyaival, ezek Magyarország északi része, északkeleti részének gazdasági viszonyaival párhuzamba nem vonhatók. Nagyon jól tudom azt is, t. képviselőház, hogy különösen ama vidékeken nem az állattenyésztés érdekében, hanem épen a vidék szegénységének, fejletlenségének érdekében és legfőképen és a legtöbb esetben a föld terméketlensége, vagy gyengesége, vagy silánysága következtében szüksége van bizonyos pihentetésére a földnek. De ha ezt elismerem, hajlandó vagyok e vidékek részére kivételes intézkedéseket létesíteni a törvényhozás útján; de nem vonom azután az egész országot egy kaptafára, és nem adom meg a jogot, hogy a községekben a gazdaközönség többsége határozzon a felett, hogy mikép legyen szabad valakinek gazdálkodni. (Helyeslés a szélobal felöl.) Ezek azok a szempontok, a melyek engem a törvényjavaslat megbírálásánál vezéreltek, és épen azért e kérdésnél, azt hiszem, a liberális álláspont nem az, a mely a 2. §-ban foglaltatik, hanem az, hogy a szabad gazdálkodás elvét kell általánosságban kimondani, és ott, a hol a szükség kívánja, léptettessenek kivételes intézkedések életbe az ország egyes vidékei számára. Azt hiszem, a részletes tárgyalásunk lesz feladata épen ezen életbevágó szakasz felett beható tanácskozást folytatni, és meg fogja engedni a t. képviselőház azt is, hogy e szakaszhoz egy módosítást nyújtsak be, a. melyet csak pár szóval akarok most a vita további irányítása szempontjából jelezni, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal felől.) a mely azt foglalja magában, hogy oly vidéken, a hol a törvényhatóság szükségesnek és indokoltnak látja, hogy a nyomásos gazdaság továbbra is fentartassék, a törvényhatóságok meghallgatásával, — mert mindig szubponálom, hogy a törvényhatósági közgyűléseken a vármegye intelligens gazdaközönsége vesz részt, a mely első sorban van hívatva megítélni a vármegye és a vidéki gazdaközönség érdekeit, — ezen intézkedés fentartható legyen, hanem az egész országra ezt kötelezőleg elfogadni nem lehet. Ez határozott retrográd irányt jelezne, mert, felfogásom szerint, bármennyire hangoztatja a t. előadó úr, hogy ez rablógarázdálkodásra vezetne, én nem féltem ettől Magyarország gazdaközönségét. Hiszen Magyarország sok vidékén most is a szabad gazdálkodás rendszere tízetik a nélkül, hogy ez rablógazdálkodásra vezetne. Főelvnek tehát ki kellene mondani a szabad gazdálkodás elvét, és ott tartanám szükségesnek a kivételes intézkedéseket életbe léptetni, a hol azoknak szüksége mutatkozik. Ezeket voltam bátor a javaslatra vonatkozólag általánosságban elmondani. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Vásárhelyi László! Vásárhelyi László: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A mezőgazdaságról és mező rendőrségről szóló törvényjavaslatnak ált dánosságban hivatása, hogy a gazdasági fejlődésnek, mely rendszerint igen lassú léptekkel szokott haladni, tért nyisson, és elhárítsa azokat az akadályokat, a melyek annak útját állják. Ugy ezen elvnek, mint a tulajdon iránti köteles tekintetuek hódol a törvényjavaslat 1. §-a, midőn kimondja, hogy földbirtokát a törvénv^ korlátai közt mindenki szabadon használja. Ámde midőn egyfelől a tulajdon feletti szabad rendelkezést megadja, ugyanakkor másfelől a közbevetett fentartás korlátait a 2-ik §-ban annyira kibővíti, hogy a szabad használatot valóban illuzóriussá teszi, a közgazdasági fejlődésnek pedig átláthatatlan gátat épít mert ismerve népünknek konzervativizmusát, a változott viszonyok követelte haladás elleni makacs ellenszenvét, bizton merek következtetni belőle, hogy a birtokrendezések ez által beláthatatlan időkre fognak elhúzódni. A mezőgazdaság terén a törvényhozás túlságos gyanakodását nem tartom kívánatosnak és iigy a törvényhozásnak, mint a kormánynak közreműködését inkább csak a czélravezető törekvések támogatására tartom szükségesnek, ezért a földbirtok gazdasági használatának korlátozását csakis a feltétlenül szükséges határok közé szorítanám. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Különösen nem tartom megengedhetőnek azt, hogy a nyomásos gazdálkodás, szemben az egyes törekvő, a helyzet követelményeit behatóan tudó gazda hajlandóságával, a birtokosok a birtokarány szerinti többsége által kötelezővé tétessék. Ezen álláspont elfoglalására engem úgy a birtokjogi, mint a közgazdasági érdekek utalnak. Mert birtokjogilag a gazdálkodás olyan közössége, a minőt a javaslat kontemplál, a birtoklás devalválásával, a mely egyenlő állítást legkevésbbé sem gyengíti, a nyomásos gazdálkodás híveinek azon állítása, hogy a szabad gazdálkodás esetleg a kisebbségnek a többség fölött való erőszakoskodására vezetne, mert ez esetben a kisebbség csak saját természetes jogával él, a nélkül, hogy a többséget ez által ha-