Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-282

426 282. országos Rlés 18!»4. január 26-án, pénteken. t. miniszter úr, Magyarország gazdaközönsége is, és habár mi joggal vártuk volna különösen az indokolás azon kijelentése után, hogy 1887. óta folyton tartanak szaktanácskozmányokat egy belyes mezőrendőri törvény megalkotása iránt, hogy a gazdaközönség érdekeit minden irányban felölelő és bajait orvosló törvényjavaslattal áll­janak elő, és habár e várakozásunkban csalód­tunk is: mégis készségesen elismerem a magam részéről azt, hogy a beterjesztett törvényjavas­lat a létező állapotokhoz képest határozott ha­ladást és javulást foglal magában. (Úgy van! a szélsőbalon.) Elismerem nevezetesen azt, hogy úgy a birtok határrendezés és az állattenyésztés terén, mint a mezei utak rendezése, a fásítás és faiskolák kötelező berendezése, a kártékony állatok és növények kötelező irtása, az illetékesség szabá­lyozása és különösen a rendőri rész megalko­tása által a mezőgazdaság rég érzett hiányai, és bajai fognak orvoslást talál ni. De azért nem olyanok ezek, t. ház, hogy mentesek volnának a kifogásoltatás alól, mert például a törvényjavaslatnak legjelentékenyebb része, a mezőrendőri, az illetékesség kérdéseinek megállapításával, őszintén megvallva, meglehe­tősen konfuzns, és a mezőgazdának valóban sok­szor gondolkoznia kell, ha azon szakaszt és taxácziót végig olvasva, és meg is érti, váj­jon panasza hová tartozik, és ezen panaszának hovatartozását mely bíróságnál kell keresnie. Hasonlóképen áll a dolog az állattenyész­tésnél is. Elismerem ugyan, hogy már korábbi törvényhozási intézkedésekkei történt, az állat­tenyésztés terén javulás, s történik itt a törvény­javaslatban is, de midőn kimondjuk, kojj-y a községek köteleztetnek egyedek beszerzésére, lehetetlen elpalástolnom a feletti aggodalmamat, hogy ezen esetben a törvényhozás a gazda­közönséget bizonyos tekintetben ismét súlyos terhekkel fogja megróni, a miből azt látom, hogy különösen a mének beszerzésének kötele­zettsége által a t. kormány mintegy meg akarja bénítani azon jótéteményt, mely szerint eddig a községeket az állam látta el ménekkel, és most ezen kötelezettség által a községek nyakába akarja tolni az apaállatok beszerzésének kötele­zettségét. Ezen, de még azon indokból is, mert félő, hogy Magyarország lótenyésztése hanyatlást szen­vedhet, ezen intézkedést csak aggódva fogadha­tom el. Nagyon örült a gazdaközönség épen a ló­tenyésztés terén kifejtett buzgalomnak, kár lenne tehát épen azon irányt, a mely a kisgazda­közönség érdekét karolja fel, a túlhajtott angol telivér-tenyésztés érdekében megszüntetni, vagy pedig más térre terelni. Nagy baja a törvény­javaslatnak, t. ház, az is, hogy a hatóságok megjelölésében meglehetős konfuzus, mert pél­dának okáért van eset reá, hogy az egyik sza­kaszban községről, a másikban pedig a gazda­közönségről beszél. Egy helyen például azt mondja, hogy »határoz a község«, más helyen »határoz a gazdaközonség«, és így az illeté­kességek össze vannak cserélve. Ez pedig igen nagy baj, t. miniszter úr, mert a politikai köz­ség és a gazdaközönségnek testülete két teljesen megkülönböztető fogalom. Mert az mégis szo­morú volna, ha például a mezei csősz tartásá­nak költségeihez a községnek iparos, vagy ke­reskedő tagjai is kötelesek volnának hozzá­járulni, ha a község gondoskodnék ennek költ­ségéről, és viszont nagy bajt és a. község auto­nomikus jogának megsértését látnám abban, ha a gazdaközönség ügyeibe maga a politikai köz­ség avatkoznék be. De a legfőbb bajt abban lát­nám, ha a politikai község beleavatkoznék a gazdaközönség pénzének és vagyonának keze­lésébe. Hiszen a tapasztalás eléggé bizonyítja, hog\ 7 a legnagyobb zavarok és bajok a községi pénzkezelés terén ép azon községekben merültek fel, a hol a községi elöljáróság különböző kasz­szákat s alapokat kezelt, a melyek összekeve­réséből keletkeztek azok a zavarok és anyagi hátrányok, melyek oly sötét árnyékot vetettek sok község gazdálkodására. (Igaz! Úgy van! a szélső halóidalon.) Azonban, t. ház, azt hiszem, sőt tudom, hogy a t. miniszter úrnak bölcsesége és jóakarata a részletes tárgyalás alkalmával e kifogásokat, vagy azoknak legalább nagyobb ré­szét eloszlatja, és szívesen hozzá fog járulni azon módosításokhoz, melyeket a ház szakértő gazda­közönsége proponálni fog s azokat hasznosak­nak és szükségeseknek fogja megjelölni. Áttérek már most a törvényjavaslatnak legfontosabb részére, mely annak mintegy for­duló pontját képezi, s mely a mezőgazdaság mikénti vitelére nézve rendelkezik. (Ralijuk! Halljuk!) Én. t. ház, azt a szakaszt és annak intézkedéseit, a mely szakaszt majd bátor le­szek fel is olvasni, oly fontosnak tartom, hogy úgy a magam nevében, mint azon párt részé­ről, melynek nevében e pillanatban felszólalni szerencsém van, bátor vagyok kijelenteni azt, hogy ha a törvényjavaslat ezen intézkedése ere­detben fentartatnék, bár a törvényjavaslatot átalánosságbau a részletes tárgyalás alapjául el­fogadnék, mert annak helyes intézkedése elől elzárkózni nem akarunk, a javaslat harmadik olvasásánál ennek elfogadásához bizalmunkkal járulni nem fognánk. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) A törvényjavaslatnak e neheztelt és kifo­gásolt szakasza következőleg szói (Olvassa): 2. §. Ott, hol a nyomásos gazdálkodás a

Next

/
Thumbnails
Contents