Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-281

410 281. országos ülés 18»4. január 28-án, kedden. nem adja ki, mert a bírót az eljárásra illeté­kesnek nem tartja. A bíró ezen nyilatkozat foly­tán a gyanút eloszlatva uem lá'ván, a házkuta­tást elrendelte. A »Pesti Napló*- szerkesztője formai végzést követelt; erre a bíró leíüt az asztalhoz, meghozta a formai végzést és azt kihirdetie. A vizsgálóbíró a sokszor hivatkozott ideiglenes bűnvádi eljárás értelmében a ház­kutatást elrendelő végzés meghozatalára addig jogosítva nem volt, a míg az illető lakhely bir­lalójához felszólítást nem intézett : hajlandó-e az illető bűnjelet átadni, s ha e felhívás nélkül házkutatást elrendel és foganatosít, akkor, meg­győződésem szerint, a fennálló szabályok elle­nére cselekedett volna. A vizsgálóbíró tehát nem járt el törvénytelenül, midőn a házkutatást el­rendelő végzést csak akkor hozta meg, midőn az előzetesen a szerkesztőhöz, mint a lakhely birlalójához intézett kérdés eredménytelen ma­radt, a fenforgó gyanúokok eloszlatva nem let­tek. A vizsgálóbíró eljárása tehát formailag nem kifogásolható; ő a maga hatáskörében, a fenn­álló gyakorlatnak és az ideiglenes bűnvádi el­járás jogszabályainak értelmében járt el, midőn bűnjeleket kutatott; erre nézve hatásköre volt; e végzést is a szabályoknak megfelelőleg csak akkor hozta meg, midőn a szerkesztőhöz inté­zett felhívás sikertelen maradt. Azt állítani tehát, hogy a vizsgálóbíró nem birt törvényes hatáskörrel, midőn megjelent a »Pesti Napló« szerkesztőségében, törvénytelenül, a lén) eges formák megsértésével járt el, nézetem szerint alaposan nem lehet, és ezért a mentelmi bizott­ság, a mely ezen körülményt alaposan vizsgálta meg, úgy van meggyőződve, hogy az illető vizsgálóbíró úr, midőn eljárt, törvényes hatás­körében és a törvényes eljárásnak megfelelőleg járt el. A második ellenvetés, t. képviselőház, a mely az eljárás ellen tétetett, az, hogy itt sajíó­vétségről van szó, hogy ti hát a rendes vizs­gálóbíró el nem járhatott, hogy a sajtóügyi vizpgálóbírónak kellett volna eljárnia, mert ezen deliktum oly természetű, a mely nem tartozik a rendes bíróság, hanem az esküdtszék illeté­kessége alá. Ezen kérdés, azt hiszem, már az előző napon meg volt vitatva, de mivel Hodossy igent, képviselő űr ezzel ismét foglalkozott, legyen szabad nekem röviden arra ismét reflektálnom. (Halljuk!) A büntetőtörvénykönyv 479. §-ában foglalt vétség konstitutív elemét két körülmény képezi, hogy egy köztisztviselő magát jogtalanul egy hivata los írat tartalmának birtokába helyezze, azt a hivatali titok megsértésével mással közölje, az állam, vagy magánosok ártalmára. Az ezen szakasz értelmében elkövetett bűncselekmény tehát a sajtó, vagy nyomtatvány útján való gondolatközléssel a legkisebb összeköttetésben sem áll, és a dolog természeténél fogva nem is állhat. ' Ezen bűncselekmény el van követve abban a peiezbim, a midőn eay köztisztviselő, közhiva­talnok magát jogtalanul egy hivatalos írat tar­talmának birtokába helyezi s azt más személylyel az állam vagy magánosok kárára közli. Ezzel a cselekmény be van fejezve. Közöltetett-e ez a harmadik személy által a sajtóban, vagy nem, az ezen cselekménynyel semmi összeköttetésben nem áll. Ha a feljelentés a »Pesti Napló« ellen irá­nyult volna azért, hogy jogtalanul közölt hiva­talos iratokat, ha irányúit volna egy nyomtat­vány útján elkövetett bűncselekményre, — akkor az ellenvetés teljesen jogos volna. De midőn nyomtatvány útján való közlése ezen iratoknak az illető tisztviselő cselekményétől egészen eltérő, mert biszen az akták igazolják, hogy az illető írnok eladta a hivatalos titkot 20 írtért és a többivel nem törődött, midim a szerkesztő saját hatáskörében azt tehette azon irattal, a mi neki tetszett; a midőn a vád nem a szefkesztő ellen irányúit, hanem azon tisztviselő ellen, esetleg annak bűrészesei ellen, mert a jogtudomány és a kúria döntvényei álláspontján-sk megfelelőleg, ez esetben nem tisztviselő bűnrészes is képzel­heti!, akkor azt mondani, hogy itt nyomtatvány útján elkövetett bűncselekményről van szó, me­lyet, az esküdt-izék elé kellett volna terjeszteni, teljesen tarthatat'an álláspont. Madarász József: Nem merték tenni! Chorin Ferencz: Kérdem a képviselő urat, hogy. mily bűntettet terjesztett volna az esküdt­szék verdiktje alá? Lehetne az esküdtszék elé azon kérdéssel lépni, hogy igaz-e, hogy közhiva­talnok egy írat tartalmát jogtalanul elsajátította és más személylyel jogtalanul közölte. A sajtó bíróság a limine elutasított volna oly vádat, a melyben nem nyomtatvány útján történt közlésről, hanem nyomtatványon kivííl elkövetett cselek­ményről van szó. Az a veszély sem következheíik be, a me­lyet Hodossy Imre t. képviselőtársam tegnap télemlített, hogy ez által mód adatik a sajtótör­vény megkerülésére, az esküdtszék elé utasított bűncselek menyeknek a rendes bíróság hatás­körébe való vonására. A sajtó útján elkövetett bűncselekmény annyira pregnáns jellemvonás­sal bír, hogy azt semmi más bűncselekménynyel összetéveszteni nem lehet. A sajtóvétségnek jel­lemző vonása a gondolatközlés nyomtatvány út­ján. A nyomtatvány: a gondolat, a terjesztés, a közlés, az előkészítő cselekmények pedig, a me­lyek a nyomtatványt megelőzik, a czikk meg­írása, átadása a szerkesztőnek, annak kinyoma­tása abszorbeáltatik a nyomtatvány útján eszkö­zölt közzététellel, és teljesen büntetlenek. Tehát a nyomtatvány útján elkövetett becsületsértés

Next

/
Thumbnails
Contents