Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-280
280É országos fllés 1894, január 22-én, hétfőn. 403 kat nem két óra alatt, hanem három hónap alatt sem lehet átvizsgálni. A vizsgálóbíró ott csak »spiegelfechterei«-t mívelt, mert józan észsze] tudhatta, hogy ott úgysem találhat semmit, mert ha a szerkesztőnek csak egy csepp esze van is, — pedig van sok, — nagy bolond volna, ha ott tartaná a keresett kéziratot, mikor tudja, hogy másnap eljönnek azt kutatni. (Úgy van! hal felől.) Az ily eljárás csak azoknál lehetséges, kik ott, hol a törvény megköveteli a pozitív közhivatalnokot, ismeretlen tettes ellen járnak el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék meggondolni, hova vezet az, ha nemcsak a képviselői állást, de a bírósági tekintélyt is oda sülyesztjük, hogy akkor, midőn egy miniszter érdekében van, az igazságügyminiszter is oda áll a bíróság tekintélye mellé, sőt az ügyészt, ki neki van alárendelve, még azért sem utasítja rendre, hogy a sajtószabadság durva megsértésével czenzura alá fogta az aznapi közleményeket is- Önöknek lehetnek politikai, lehetnek pártérdekei, de én erre csak azt mondhatom: »Amicus Plató, amicus Aristoteles, sed maxima amica veritas«. Az urak hajoljanak meg az igazság előtt, mi a t. képviselő urakat kérjük, hogy ott, hol a politikai zaklatás több, mint nyilvánvaló, a kiadást megtagadni méltóztassék. Ezért csatlakozom a kisebbség véleményéhez. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Dégen Gusztáv: T. ház! Személyes kér, désben kérek szót! Polónyi Géza t. képviselőtársam hivatkozott reám, miután én fölszólalásának azon részénél, a melyben ő azt poentirozta, hogy nálunk a bírói személyek a miniszternek pressziója alatt állanak s így az ő függetlenségük és önállóságuk Magyarországon nem létezik, közbeszóltam, (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: Azt mondtam, hogy kompromittálva van. Dégen Gusztáv: Én ennek ellenemondottam, és a t. képviselő úr fölszólítására a következőket vagyok bátor a t. ház előtt elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Én abban a meggyőződésben éJek, hogy Magyarországon sem a kormány, sem az igazságügyminiszter bírót presszió alatt nem tart. Polónyi Géza; A sajtószabadság megsértéséről tessék beszélni. (Zaj.) Dégen Gusztáv: Nálunk a bírói személyzet és az igazságszolgáltatás törvény által van oltalmazva úgy, hogy a bíró függetlenül és önállóan gyakorolhatja bírói tevékenységét. (Úgy van! jobb felől.) Madarász József: így kellene lennie! Dégen Gusztáv: így is van! Épen; azért, midőn Polónyi Géza t. képviselő úr ezt kétségbe vonja, s ezt a ház előtt nyilvánosan elmondja, én részemről ezt tagadásba veszem és állítom, hogy az ő állítása e tekintetben nem felel meg az igazságnak, mert Polónyi képviselő úr nem tudja bebizonyítani, hogy ebben az esetben a kormány, vagy az igazságügyminiszter az eljáró bírót,.. Polónyi Géza: Az ügyészt! Dégen Gusztáv: . . . akármi tekintetben presszió útján befolyásolta volna. Ezt akartam elmondani. (Élénk helyeslés jobb felől.) Madarász József: Rossz ügyet nem lehet védelmezni! (Úgy van! bal felől) Bernáth Dezső jegyző: Hodossy Imre! Hodossy Imre: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A második kérdés, a mely a napirendre ki van tűzve, az, vájjon a budapesti kir. törvényszék megkeresése folytán Ábrányi Kornél képviselőnek mentelmi joga felfüggesztessék-e, és megengedtessék-e az, hogy ellene a bűnvádi elj ai ás folyamatba tétessék? Két alap az, a melyen ezt a bíróság kéri s e két alap az, a melyen a mentelmi bizottság többsége azt megengedni akarja. Az egyik alap az, hogy az ügyészségnek vádja g a törvényszéknek megkeresése, valamint a mentelmi bizottság jelentése szerint is, ifj. Ábrányi Kornél képviselő úr eljárása a büntetőtörvény 374. szakaszába ütköző bűnpártolás vétségének ismérveit foglalja magában. Ezt úgy érti a mentelmi bizottság és a megkereső bíróság, illetőleg ügyészség, hogy midőn a vizsgálóbíró oda ment a szerkesztőségbe, és Ábrányi Kornél képviselő úr a keresett kézírat kiadását megtagadta, és megakadályozta, hogy az onnan elvitessék, akkor ő a büntetőtörvény 374. szakaszába ütköző bűnpártolás vétségét követte el. Ábrányi Kornél képviselő úr ezen cselekedete azonban nem egyéb a tiszta negácziónál. (Úgy van! a szélsőbalon.) 0 egyszerűen megtagadta a két írat kiadatását és nem engedte azt a kéziratot szekrényéből elvitetni. Madarász József: Igen jól tette! Hódossy Imre: Ő tehát semmi pozitív cselekvést nem vitt véghez, melylyel pártolta volna azon állítólagos büntetendő cselekvést, t, i. a hivatalos titok elárúlását. Büntetőtörvénykönyvünk egyik fényoldala, t. ház, hogy egyetlenegy súlyos, nagy eset kivételével, Magyarországon senkisem köteles denuncziálni; senkisem köteles a büntető bíróság kezébe oly adatot szolgáltatni, melylyel magának bűnösségét bizonyíthatja. (Úgy van! a szélsőbalon.) Egyetlenegy intézkedés van, mely ezzel ellenkezőt satuál s ez a felségsértés bizonyos súlyos eseteire vonatkozik, mely szerint addig, míg feljelentéssel a merénylet megakadályozható, a feljelentés kötelező, de más esetben sohasem. 51*
