Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-280

398 280. országos ttlés 1894. január 22-én, hétfőn. emelni, hanem mint a jelen esetben, a hol konkrét telegram mról van szó, ismeretlen tettesek ellen hivatali titok közzététele miatt emel közvádat. Kiküldi a vizsgálóbírót, a ki a sajtótörvénynek megkerülésével nyomoztat és a kéziratot zár alá veszi. De menjünk tovább. Ott vannak az állam, vagy az alkotmány ellen szóval, vagy nyomtatványnyal elkövetett bűntettek. Nagyon szeretném az igazságügy miniszter úrnak a következő példát felhozni. Valaki beszédet tart, a melyben a közvádló izgatást, vagy lazítást talál a rendőrtisztviselőnek jelentése folytán. A gyűlés után nyomban, az illető, a ki ezt a politikai beszédet tartotta, elmegy a »Pesti Napló« szerkesztőségéhez, és átadja beszédét közlés végett. Gyorsíró nem lévén jelen, az illető tisztviselő szeretné íudni, vájjon a közlemény megegyezik-e az elmondott beszéddel. Mit tesz az igazságügyminiszter úr uralma alatt az illető ténykedő ügyész? Nem emel sajtóvádat, hanem közvádat az elmondott beszédért, és házkutatással keresi a kéziratot. Hát nem volna-e az alkotmány lábba] tiprása, ha egy vizsgálóbíró a már nyomtatványnyá vált beszéd elkobzása végett megjelennék a szerkesztőségben és felfeszítené a szekrényeket? Midőn tehát az a küldöttség nem azt kérte, hogy a miniszter úr függeszsze fel a törvényes eljárást, hanem csak azt, hogy biztosítsa az országban a törvény uralmát, s a miniszter a küldöttségnek úgy felelt, a mint felelt: akkor azt kell hinnünk, hogy a miniszter úr, a ki nagyon szeret a felügyeleti jog tág köpenyébe burkolózni, nem tartotta szem előtt az alkotmányos, felelős miniszter kötelességeit. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ez volt ama küldöttség története, mely az ügy sürgősségénél fogva felkereste a miniszter urat a szabadelvű] körben és figyelmeztette arra, hogy nem a sajtó vizsgálóbíró járt el e dologban, és jól tudta, hogy a miniszternek nem a vizsgálóbíróra, hanem a közvád képviselőjére kell befolyást gyakorolnia. Nem fogadom tehát el a miniszter úr azon kijelentését, hogy a küldöttség olyasmit kért tőle, a mivel hatáskörén túllépett volna. Különben csatlakozom Polónyi képviselőtársam javaslatához. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kíván-e még valaki szólani? Ha nem, a vitát bezárom. (Fölkiáltások: Öt perez szünetet kérünk!) Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. A felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom. Az előadó úr kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Krajtsik Ferencz, a mentelmi bízottság előadója: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Engem az eddigi fölszólalások nem győztek meg arról, hogy a mentelmi bizottság álláspontja nem helyes. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Tudjuk!) Nem akarok azokra az ellenérvekre kiterjeszkedni, melyek a bizottság álláspontjával szemben felhozattak, mert azok legnagyobbrészt meg lettek czáfolva az imént fölszólalt igazságügyminiszter úr által; (Ellenmondás a bal- ós szélső baloldalon.) de egy pár észrevételt akarok tenni a felszólalt képviselő urak felszólalására s első sorban Polónyi Géza képviselő úr felszólalására. (Halljuk ! Halljuk!) A tényállás felderítése szempontjából az igazságügyminiszter úr állításával szemben azt méltóztatott mondani, hogy Ábrányi Kornél képviselő úr október 13-án, mikor a vizsgálóbíró a kérdéses kézíratok megkeresése végett a házkutatást végre akarta hajtani, kijelentette azt, hogy az íratok nála vannak, ennélfogva teljesen megszűnt a jogosultsága annak, hogy a vizsgálóbíró a szerkesztőség helyiségeibea levő bármely szekrényt feltörjön és formális házkutatást tartson. Nem így áll a dolog. Ez 12-én történt, 13-án ily nyilatkozatot Ábrányi képviselő úr nem tett, tehát elesik Polónyi Géza képviselő úr egész érvelése. Polónyi Géza: Már október hó 12-én mondta! Krajtsik Ferencz előadó: A vizsgálóbíró hivatása körében helyesen járt el, midőn formálisan meghozott végzés alapján az elrendelt házkutatást tényleg végre is hajtotta anélkül, — és erre súlyt akarok fektetni, — hogy Áb rányi Kornél képviselő úr személye ellen a legcsekélyebb erőszakot is elkövette volna. Másodsorban 01 ay Lajos képviselő úrnak egy észrevételére kívánok reflektálni. (Halljuk! Halljuk !) Olay Lajos képviselő úr ugyanis azt állítja, hogy a vizsgálóbíró, ki az október 12-én megtartott házkutatás alkalmával közreműködött, törvénytelenül járt el, és ebből azt a következtetést vonta, hogy az eljárás ellen bármi néven nevezendő védekezés jogosult volt. Miből következtet Olay Lajos képviselő úr ezen törvénytelenségre? Abból, hogy a vizsgálóbíró állítólag végzést nem hozott, a melylyel a házkutatást elrendelte, e nélkül pedig a házkutatás foganatosítására feljogosítva nem lehetett. Csodálkozom Olay Lajos képviselő úr ezen nyilatkozatán, a ki mint a mentelmi bizottság tagja, jelen volt akkor, mikor ezen kérdés a mentelmi bizottág előtt tárgyaltatott, mikor az iratokat felolvasták, és saját szemeivel látta azon vizsgálóbírói végzést, a melylyel a vizsgálóbíró a házkutatást elrendelte, és ennek folytán a házkutatást foganatosította is, s Ábrányi