Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-280

-280. «r»»ágos ttlés 1884 befolyása valamely jogszolgáltatási ténynyel szemben mennyire terjed, és hogy én nem fogom segítségül hívni közbenjárását ott, a hol az helyén nincs, mert ez a jogtalan beavatkozás jellegét viseli magán. De tartozom előadni, minthogy reám, illetőleg azon küldöttségre hivatkozás történt, mi bírt bennünket azon rendkívüli lépésre. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Megjelentem a »Pesti Napló« szerkesztőségében és ott arról értesülök, hogy ott házkutatás folyik. Házkutatás egy kézirat után, a mely már is kirlapczikké, nyomtatványnyá változott át, mert a »Pesti Napló«-ban megjelent. Bementem a szerkesztőség helyiségébe és megdöbbenve láttam, hogy nemcsak házkutatás folyik ott, de ezen tényt nem a külön hatóságot képező sajtóvízsgáló bíró teljesíti. Tudomást szereztem róla, hogy a kutatás nem a kir. főügyész, vagy ügyész sajtóvádja alapján történik, hanem az alatt az ürügy alatt, hogy egy közbűntett, vagy egy közvétség követtetett el. Előttem mindjárt tisztán állott a helyzet, hogy semmiféle más vád, semmiféle közvád, vagy előnyomozás, semmiféle vizsgálat alapot arra nem szolgáltat, hogy Magyarországon valaki szerkesztőségbe bemenjen, hogy ott fiókokat feltörjön és kézíratok után kutasson; tisztán állott előttem, hogy ez valóságos szentségtörés. mert alkotmányunk legfundamentálisabb biztosítékát sérti meg és tisztán állott előttem, hogy a sajtótörvényt ilyen módon kijátszani mindig lehet és a fokozatos felelősség mellőzése s a szerkesztőnek alkotmányos úton való felelősségre vonása helyett mindig lehet ily módon kéziratok után kutatni. (Igás! Úgy van! Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) De, t. ház, a sajtótörvény és ezzel kapcsolatba hozott büntetőtörvény, továbbá a büntetőtörvénykönyvet életbe léptető törvény egészen szorosan meghatározza azon határvonalakat, a melyeken belül a sajtóvizsgáló bírónak működnie kell. Ennélfogva, a mikor ezen eljárást láttam, s a mikor azt vettem észre, hogy ott kézírat után kutatnak, igenis vállalkoztam arra, hogy egy küldöttséget vezessek az igazságügyi miniszter úrhoz, de milyen czélból ? Nem abból a czélból, hogy ő a vizsgálóbíró működésébe beleavatkozzék, nem abból a czélból, hogy ő annak eljárását felfüggeszsze. Van nekem ahhoz való eszem, hogy jól tudjam, hogy az igazságügyi miniszter mire van hívatva, de azt akartam, hogy ő a saját közegei: tehát az ügyészség, vagy a kir. főügyészség útján nyomban jelentést tétessen magának arról, hogy miképen történhetik az, hogy Magyaroi-szágon valamely szerkesztőségben házkutatás folyik — ismétlem — kézírat után, a nélkül, hogy erre nézve sajtóvád volna, vagy :. január 22-cn, hétfön. 397 a nélkül, hogy erre nézve a sajtóvizsgáló bíró kiküldetett volna. Erre nagyon természetesen könnyű azt felelni, és ma a vita keretén belül is sokszor ismételtetett, hogy hiszen nem sajtóvétség miatt emelték a vádat, hanem egy közvádról van a Szó, és a szerkesztő legfeljebb bűnrészes volt. Itt nagyon világos a tényállás, semmiféle ellenmondást, vagy kétséget nem tűr, egészen tisztán áll. A sajtótörvény két irányban ismer előnyomozási eljárást: ismeri a házkutatást, a zár alá vételt, továbbá a felelősségre vonást, a kézírat útján. A zár alá vétel csak a nyomtatványra terjedhet ki, a kéziratra soha. Ha tehát a vizsgálóbíró ott megjelent volna azért, hogy ezen inkriminált közvádi ténynyel kapcsolatban esetleg emelt sajtóvád alapján a »Pesti Napló« inkriminált számait zár alá vegye: ezt megindokoltnak találom. Másrészt, ha a vizsgálóbíró ott megjelent volna, azt mondván, kérem a kéziratokat: ezt is indokoltnak találnám. De mikor a szerkesztőségben megtudtam, hogy Czárán vizsgálóbírótól azért vették el az ügyet, és o azt azért adta vissza, mert alkotmányellenes ténykedésre nem akart vállalkozni, tudván, hogy a sajtóvád nem forog fenn, tudván, hogy sajtóvizsgáló bíró nem küldetett ki, és másrészt, mikor láttam, hogy ezen alkotmányellenes vizsgálat megejtésere másik vizsgálóbíró mégis vállalkozott." nem hittem azt, hogy akadjon alkotmányos országban igazságügyminiszter, a kinek habár éjnek idején, erről a flagrans, megdöbbentő és feltűnő alkotmánysértésről jelentést tesznek: hogy saját közegei utján sürgősen ne intézkedjék ez ügyben. Azt mondják, hogy ma csak a kéziratot kutattuk. Mit jelent az, hogy kéziratot kutattunk? Méltóztassanak tekintetbe venni, milyen nagy horderejű ez a magyar sajtószabadságra nézve. Gondolja meg az a t. párt is, a mely nem tudja, hogy meddig marad azon az oldalon, hogy valaha szintén a hatalom túltengésének, túlkapásának, törvényellenes intézkedéseinek lehet kitéve. Akármilyen czikk jelenik meg egy hírlapban, az ügyészségnek, a minisztériumnak, vagy egy politikai faktornak igen kis furfangos esze kell hozzá, hogy azzal kapcsolatban egy mellékközvádat emeljen, hogy a kézíratnak birtokába helyezhesse magát. Tegyük fel, hogy a »Pesti Napló«-ban, vagy más ellenzéki lapban megjelenik egy czikk, a mely nagyon fontod adatokat tartalmaz közpolitikai tényekre nézve, melyek alkalmasak kompromittálni a kományfc. Már most a kormány nem teszi ki magát annak az esetleges vereségnek, hogy ő sajtóvádat emeljen, hanem szeretné tudni, hogy ki írta azt a csdkket, kinek a kézirata az. Nem fog sajtóvádat