Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-280
388 ä8 °- országos ttlés 1894. január 22-én, hétfőn. közszabadság elleni intézkedésre ragadtatta magát, mert itt nem egyesek, hanem a mindenki által nagyrabecsűlt szabadsajtó irányában megkerülő intézkedéssel akarta megközelíteni magát e minden nemzetnek legbecsesebb kincsét. Csatlakozom azon nézethez, hogy ha alkotmány nincs is, és egy nemzetnek nincs is más joga, mint a szabadsajtó és az esküdtszéki ítélőbíróság, ezen nagy közszabadságokkaí megalapíthatja alkotmányát, ezek nélkül pedig, vagy ezek megtámadásával a legjelesebb és legtisztább alkotmányt is megkerülheti a kormányhatalom. Egész életemben azt tapasztaltam, hogy a nemzeteknek nem a kormányhatalom túlterjeszkedését kell ápolniok, hanem mindig a hatalom tóiterjeszkedése ellen kell magukat biztosítaniuk, (Igaz! Úgy van! bal felől.) Azt pedig, a mi a jogban megadatik a hatalomnak, úgy kell tekinteni, mint a népnek, a képviseletnek és a törvényhozásnak fen tartott jogot. Én tehát, minthogy a jelen esetben a sajtószabadságot és a képviselőháznak mentelmi jogát látom megsértve, nem odáig mennék el, ha tőlem függne, hogy megelégedjem Polónyi Géza t. képviselőtársam indítványával. Mert a földmívelési miniszter nem vette tekintetbe, pedig ismerheti a háznak azon határozatát, hogy mihelyt bárhol és bármi történjék is, egy képviselő kijelenti a vizsgálóbíró előtt, hogy »én képviselő vagyok!« annak a bíró nak kötelessége tudnia, az-e, vagy nem ? Van erre a háznak határozata. A mint valaki képviselővé választatik, azon pereztől fogva addig, míg képviselősége el nem múlik, ellene a ház előleges beleegyezése nélkül semmiféle bírói kényszert, sőt még előnyomozást sem szabad alkalmazna (Úgy van! Úgy van! a szélső balodalon.) Én tehát nem állanék meg ott, a hol a t. képviselőtársam megállott, demert ismerem az 1868 óta, és még inkább az 1875 óta megszokott erkölcsökbeni haladást, (Derültség a szélső baloldalon.) természetes, hogy nem kívánom a házat felhívni, hogy mi volna most jogos és igazságos, hanem ajánlom a t. kormánynak és a t. képviselőknek, a kik azt mondják magukról, hogy szabadelvűek, fontolják meg, még ha nem volnának is azok a körülmények hazánkban, melyek most vannak, fontolják meg, hogy midőn itt sokak részéről állíttatik, hogy ez a tárgy nincsen kimerítve, hogy a bizottság nem vizsgált meg bizonyos tényeket, melyek okvetetlenül szükséges, hogy földe rítt ess ének, — és itt az önök hazafiságára és belátására hivatkozom, — hogy nem helyesebb e közakarattal és közmegnyugvással abban állapodni meg, hogy adassék ki a bizottságnak az ügy azzal, hogy ezen még meg nem vizsgált szempontokat vegye újra figyelembe, mintsem hogy ezek mellőztessenek csak azért, hogy egyik vagy másik miniszter úrnak igazság szolgáltassák, mert ők amúgy látták jónak, vagy helyesnek, mondom, nem helyesebb-e mindenkinek megadni a megnyugvást? Mert ha minden, még eddig föl nem derített kérdés földeríttetik, akkor nem lehet azt mondani, hogy az ügyet kellő megfontolás és megvitatás nélkül intézte el a ház. Mig ellenben így, minden kérdés földerítése nélkül, megmaradna a házon ez a gyanú. Önmagamat győzöm meg tehát, t. ház, akkor, a midőn Polónyi Géza t. képviselőtársamnak ezt a közvetítő indítványát elfogadom, és kérem a t. házat, hogy ne szalaszsza el az alkalmat. Hiszen többször történt már az, hogy bizottságoktól érkező tárgyakat újra visszautasítottunk a bizottságokhoz, hogy fontoljanak meg minden még föl nem derített körülményt. Arra kérem tehát a t. házat, utasítsa vissza ezen ügyet a bizottsághoz, hogy az újból és újból, jobban és jobban megfontoltathassék, és sem a képviselőház mentelmi joga, sem a sajtószabadság ellen intézett merénylethez hozzá ne járuljon. Elfogadom Polónyi Géza t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök : Az igazságügyi miniszter úr kíván szólani. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mnthogy az előttem szólott t. képviselő úr szíves volt egyenesen és határozottan úgy a földmívelésügyi, mint az igazságügyi kormányt vádolni ebben az ügyben, .. . Polónyi Géza: Helyesen tette! (Közbeszólások a szél fő ba ! oldalról: Igazsága volt! Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: ... röviden és objektíve el akarom mondani véleményemet arról, a mi most. itt a kérdés, hogy t. i. van-e sértve a mentelmi jog azon cselekmények által, a melyek október 13 án történtek, van-e sértve a sajtószabadság? Erről akarom röviden elmondani véleményemet. (Halljuk! Halljuk!) Előre kell bocsátanom, hogy előttem szólt képviselő úr, a ki közszabadság elleni merényletre való ragadtatast hány a földmívelés- és igazságügyi minisztereknek szemére, minden alap nélkül tette ez állítását. Míg a büntetőtörvénykönyvből ki nem törölték azt a szakaszt, mey hivatalos iratoknak és titkoknak közlését harmadik illetéktelen személylyel tiltja, és büncselekménynyé minősíti, addig azt a minisztert, kinek vezetése alatt álló minisztériumban ilyesmi történt, és a ki ezért bűnvádi feljelentést tesz, a" legmerészebb fantáziával sem lehet közszabadság elleni merénylettel vádolni. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Nagy mozgás a szélső baloldalon.)
