Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-280

280. orsziígos ülés 1894. január 22-én, hétfőn. . 389 A mi pedig az igazságügyi minisztert illeti, az ezen eljárást akkor ismerte és tudta meg hivatalosan, midőn a »Pesti Napló« szerkesztősége részéről egy küldöttség jött hozzá, hogy a folyamatban levő birói eljárást tiltsa be. És akkor az igazságügyminiszter — kötelességéhez híven — arra figyelmeztette ezt a küldöttséget, hogy a bírói eljárást miniszteri rendelettel be tiltani nem lehet, (Igaz! Úgy van! jobb felől. Mozgás és ellenmondás a szélsőbalon.) s hogy annak ellenében megvan a jogorvoslat útja, és maradt ezen az állásponton. (Helyeslés jobb felől.) Már most a t. liáz bölcseségétől függ megítélni, minő rettenetes merényletek voltak a közszabadság ellen ebben a magatartásban, és vájjon nem akkor lett volna-e merénylet, ha az történik, hogy azon kérelem teljesítése megadatik ? Ezek után, minthogy ez a dolog érdeméhez különben sem tartozik, (Halljuk! Halljuk!) legyen szabad nézetemet elmondanom arra a két kérdésre nézve, a melyről most itt egyedül van szó, hogy t. i. először történt-e itt a sajtószabadságnak megsértése, másodszor — s ez a dolognak a lényege, ez fekszik a ház előtt — történt-e itt a mentelmi jognak megsértése? Mert ha a mentelmi jog megsértése történt azon vizsgálati cselekmény által, mely október 13-án történt, — mert csak arról szólok, — nézetem szerint annak minden következtetését ki kell vonni minden tekintet nélkül. A mi a sajtószabadság megsértését illeti, megvallom, ezt nagyon erőszakolt és tévedésen alapuló állításnak tartom. Hoitsy Pál: Gondoltam mindjárt! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Miről van szó a jelen esetben? (Halljuk! Halljuk!) Arról, hogy bizonyos hivatalos okiratoknak tartalma jogtalanul közöltetett egy harmadik személylyel, és ezen okiratok azután — s ez egy külön cselekmény — sajtó útján közzé is tétettek. A miatt, hogy azok sajtó útján közzététettek, semmi büntető eljárás nem indíttatott, (Igaz! Ügy van! jobb felöl.) s ezért a sajtónak és sajtószabadságnak abszolúte semmi köze a dologhoz. (Úgy van! Úgy van! jobb felől. Zaj és ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Engedelmet kérek,^nyugodtan megnézhetjük a dolgot. Tehát igenis büntető eljárás indíttatott azért, mert ily okiratok tartalma harmadik jogosítatlan személylyel közöltetett. Ez egy külön cselekmény s ebben a büntetőeljárásnak akkor is helye volna, ha azok az okiratok sajtó útján soha közzé nem tétettek volna is. (Helyeslés jobb felől.) Minek keverjük a sajtószabadságot e dologba? Polónyi Géza: Önök keverték bele! Minek mentek a szerkesztőségbe? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Kincsen arról szó sem, hogy valaki azért, mert azok az okiratok sajtó útján közzététettek — pedig ez a sajtóvétség — felelősségre vonassék. Nincsen arról szó, hogy ezen felelősségrevonás szempontjából bármi vizsgálati cselekmény teljesíttessék. Hanem egyszerűen csak arról van szó, hogy azért a cselekményért, hogy a hivatalos okiratok egy arra nem jogosult harmadik személlyel közöltettek, ezért a vétségért indíttatott bűnvádi eljárás. Most itt legyen szabad megemlítenem, hogy én megengedem,hogy a felett: hivatali titkot képez-e ezen okiratok tartalma, vagy nem képez, megvan e a törvényben kivánt kritérium hivatali titok vétségére nézve, vagy nincsen, .... (Zaj!) Polónyi Géza: Ismeretlen tettes! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Mindjárt rátérek arra is! E felett — mondom — különfélekép lehet vélekedni, Polónyi Géza: A törvény szerint csak egy vélekedés van! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: A bíróság van hivatva arra, hogy midőn a cselekmény érdeme felett ítél, ítéljen a felett, vájjon a hivatali titok megsértésének minden kritériuma fenforog-e, vagy sem? (Hlyedés jobb felől.) Az az előleges megbírálás, a mit a vizsgálóbírónak előlegesen teljesítenie kellett, az nem végleges ítélet ebben a tekintetben. A vizsgálóbíró saját diszkrecziója, belátása szerint járt el, a midőn Ő a feljelentésből azt következtette, hogy itt nagy valószínűsége forog fenn a hivatali titok megsértése vétségének, ő tehát eljárt, a vizsgálatot elrendelte. Már most közbeszóltak, hogy ismeretlen tettes ellen indíttatván vizsgálat, ez által valami hallatlan dolog követtetett volna el. Fájdalom, t. ház, a büntető igazságszolgáltatás igen gyakran van abban a helyzetben, hogy neki bűnvizsgálatot kell indítania a nélkül, hogy a tettest tudná, mert igen valószínű az objektív tényálladeka a cselekménynek és a bűnvizsgálatnak első czélja, épen a tettesnek személyét megtudni. Már itt fingálni egy személyt nem lehet. Hiszen ha egy ember halva találtatik, oly körülmények közt, melyek bűncselekménynek jelenségeit mutatják, meg kell indítani a vizsgálatot, jóllehet, a tettes ismeretlen! Polónyi Géza: Igen. de annak nem kell közhivatalnoknak lenni, a ki gyilkol! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Engedelmet kérek, a bűncselekményeknél mindenütt a tényálladékot kell kinyomozni. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Folytonos zaj és közbeszólások a szélsőbalon.) Hiszen kérem, Olay képviselő úr felállhat és felelhet nekem; mind a ketten csak hozzájárulunk a tárgy tisztázásához, ha külön-