Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-279

368 379. országos ülés 1804. j annár 80-án, szombaton. t. háznak és t. alelnök úrnak szíves figyelmét, hogy ítéljék meg, hogy nem súlyosabb esete forog-e fenn a mentelmi jog megsértésének ak­kor, midőn, — mint igazolni fogom, — ifj. Ábrányi Kornéllal szemben a legbrutálisabb jogtalansággal, (Ellenmondás jobb felöl. Úgy van! Úgy van! bal felől.) nem közvetve, hanem köz­vetlenül személye ellen gyakoroltatott illegitim erőszak. Ehhez a dologhoz kötelességemnek tartom felszólalni, nemcsak mint jogász, — már olyan, a milyen, az iránt lehetnek vélemények, — hanem mint közvetlen szemtana is. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) T. ház! Hogy ezt a kérdést sine ira et studio, minden párt- és hatalmi érdekektől el­tekintve, higgadtan megbírálhassuk, első sorban, — úgy, a mint a mentelmi bizottság is tette. — a történteket két részre kell osztani: az október 12-én és az október 13-án történtekre, és már előre is jelzem, hogy a mentelmi bizottság je­lentésének sarktévedése épen abban áll, hogy a mentelmi jog sérelmének kérdését összekeveri a 12-én történtek indokolásával. A tényállás az, hogy az október 12-én állítólag revolverrel való ellenállás kérdése abszolúte nem tartozik a mentelmi jog sérelmé­nek kérdéséhez. E kérdés felvetendő a kiadatás kérdésénél, mert az október 12-én történtek miatt Ábrányi Kornél képviselő úr ellen ható­ság elleni erőszak miatt följelentés lévén téve, a képviselőház azon második kérdésnél lesz abban a helyzetben, hogy elhatározza, vájjon az október 12-én történtek miatt kiadja-e Ábrányi Kornél képviselő urat, felfüggeszti-e a mentelmi jogát, vagy sem? A mentelmi jog, a képviselői immunitás megsértésének kérdése tisztán 8 ki­zárólag az 1893. október 13-án történtek alap­ján kell és lehet, hogy megbírálandó legyen. Miért? Mert a mentelmi jog sérelmének kérdé­sét, ha a képviselő nem panaszolná is a sérel­met, minthogy e jog nem a képviselőnek, hanem egyúttal a háznak is joga, a képviselőháznak vizsgálata tárgyává kellene tennie, hogy ha bár­miféle más úton jut, is tudomására a sérelem, de a mentelmi jog megsértése világosan és ha­tározottan csupán az október 13 án történtek tekintetében van bejelentve. Ábrányi Kornél t. képviselő úr panaszolta azt, hogy a képviselőház előzetes engedélye nélkül lakásában az ő személye ellen a bíróság és a kir. ügyész közreműködésével törvénytelen erőszak gyakoroltatott. Már most az a kérdés, hogy e tekintetben mi a tényállás, és mit mond a törvény? Hogy tisztázhassam a dolgot, . először is eliminálok egy kérdést. A képviselőház jogá­nak megsértését elkülönítem, mert a magam részéről megengedhetőnek tartom ama felfogás jogosultságát, hogy az a szoba, a melyben a személy elleni erőszak alkalmaztatott, nem az ő magánlakása volt, hanem a »Pesti Napló« szerkesztőségéhez tartozott; mondom, elfogadha­tónak tartom ezt az okoskodást, és nem látom szükségét most azzal foglalkozni, vájjon a kép­viselőnek házjoga sértetett-e meg? A kérdés tisztán és kizárólag az, hogy a képviselő sze­mélye ellen alkalmazott erőszak — a tetten­érés és a folytonos üldöztetés esetét kivéve — meg van-e engedve Magyarországon: igen, vagy nem ? Tisztán és kizárólag ez a kérdés. Már most, t. ház, mi a tényállás? A tény­állás az, hogy egy állítólagos hivatalos titok megsértése miatt ismeretlen tettes ellen büntető eljárás indíttatott meg, és annak során előnyo­mozás foganatosíttatott. Ez ejőnyomozás folya­mán a királyi ügyészség indítványára a vizs­gálóbíró házkutatást rendelt el. Ezen házkuta­tás foganatosítása alkalmával, mely a személy ellen való erőszakot sohasem tartalmazza, Áb­rányi Kornélt, mint képviselőtazon asztaltól, a mely neki magántulajdona és a melyben magán leveleit őrzi és őrizte, a vizsgálóbíró által a királyi ügyész részéről a helyszínén tett indít­ványra hozott határozat folytán azzal, hogy egy detektív kezét a képviselő válára tette, erősza­kosan eltávolíttatott. Szemtanúja voltam az eset­nek s tudtommal jelen voltak Lukáts Gyula, Visontai Soma és gondolom, Hock János kép­viselő urak, a kik mindezt szintén látták. Már most mi a jogi tényállás? Azt állí­tottam, hogy itt brutális ogtalanság követ­tetett el, és illegitim módon hatolt be a vizs­gálóbíró már a házkutatás foganatosítására; de még illegitimebb módon járt el akkor, a midőn a képviselő személye ellen erőszakot alkalma­zott. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső bal­oldalon.) Mit mond a törvény, t, ház? A 479. §., a melynek alapján ezen famózus vizsgálat meg­indíttatott, szó szerint ezt mondja: »Egy évig terjedhető államfogházzal büntetendő azon köz­hivatalnok, a ki hivatali állásában tudomására jött hivatalos tárgyalást, meghagyást, tudósítást vagy pedig hivatalos minőségében kezéhez jött iratot, tudva, hogy tartalmuk hivatali titkot ké­pez, akár az állam, akár magánosok ártalmára másokkal közöl vagy közzétesz.« Már most, t. ház, méltóztassék csak a jo­gászoknak véleményét meghallgatni, milyen sajátságos intézkedésekkel találkozunk. (Halljuk! Halljuk !) A törvénynek felolvasott szakasza jogász és magyarul értő ember előtt nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy ezt a »delictum sui generis«-t csak közhivatalnok követheti el,

Next

/
Thumbnails
Contents