Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-277
S77. »rswégO!> alés 18W» január 18-ÄB, kedden. 357 Elnök: Kíván valaki szólani, t. ház? Benkisem. A 26. szakaszt tehát a t. ház elfogadja. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a 27. szakaszt). Elnök: Kíván valaki szólni? Senkisein. A szakasz el van fogadva. T. ház! Ezen törvényjavaslat úgy általánosságban, mint részleteiben is le lévén tárgyalva, azt hiszem, méltóztatik hozzájárulni, hogy a holnap tartandó ülésben harmadszori olvasásban tárgyaltassék. A mennyiben pedijj;, t. ház, a m:ti ülés napirendje különben is ki van merítve, és csak az interpelláezió előterjesztése van még hátra, méltóztassék hozzájárulni, hogy a legközelebbi ülés idejét és napirendjét már most megállapítsuk. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom a t. háznak, méltóztassék hozzájárulni, hogy a holnapi napon 1 i ómkor kezdődőleg tartassék ülés, melynek napirendjét képezné ezen most letárgyalt törvényjavaslat harmadszori olvasásban való tárgyalása, továbbá a pénzügyi és közlekedésügyi bizottság jelentése a vinkovee-breeskai vasútra vonatkozólag és a gazdasági bizottság jelentése Kempelen Gyula terembiztos nyugdíjazása tárgyában. Méltóztatnak hozzájárulni? (Helyeslés.) E szerint így meg lévén állapítva ti hol napi ülés ideje és napirendje, áttérünk a Molnár József képviselő úr által bejelentett interpelláezióra. Méltóztassannk azt meghallgatni. Molnár József: T. ház! (Halljuk! Hall juh!) Ismeretes lesz talán mindenki előtt a világ pénzpiaczain már több hónap óta uralkodó pénzszükséglet, (Iqas! Úgy van! a szélsőbalon.) és az, hogy ez állapotot, — nem tagadhatja ezt senki sem, — talán legerősebben Magyarország sinyli. (Igás! Úgy van ! a szélső haloldalon.) Befolyással van erre kétségtelenül a valuta rendezetlensége, de még inkább az, hogy Magyarország nagyjában földmívelő ország lévén, az erőltetett közös vámterűlet lehetetlenné teszi a nagyobb szabású ipari és kereskedelmi fejlődést, e nélkül pedig tőkeszegény ország maradunk mindig. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Hozzájáró! ehhez, hogy nem is lévén önálló bankunk, ennek folytán a pénzforgalom irányítására idegen érdekű pénzintézet viszi a főszerepet, s a kormány a jelenlegi bankrendszer mellett alig tehet többet, mint hogy összedugott kézzel aggódik a pénzügyi helyzet miatt. Nagyrészbei) az osztrákmagyar bank politikája az oka annak, hogy a magyarországi hiteligényeket tekintve, közvetlenül a bank pénztárából csak a nagyiparosok, nagykereskedők és nagy pénzintézetek érdekeit elégítik ki, mig különben teljes hitelt érdemlő egyéb vidéki közgazdasági tényezők csak közvetve kapják a banktól a pénzt, sokszor másodés harmadkézből, és ez a megmagyarázója annak is, hogy a vidéki embernek teljes mértékű hitelét sokszor 10 százalékon felüli kamattal kell megfizetnie. Mind e bajhoz úgy a vidék, mint az ország a jelenlegi közgazdasági politika mellett, mint a jelenlegi rossz kormányzati rendszernél elkerülhetetlenül előálló bajhoz hozzászokott; de most egy újabb, és ennél nagyobb baj fenyeget. Eddig a magyarországi hiteligények akkép elégíttettek ki a vidéken, hogy jó váltók az illető vidéki pénzintézetekhez benyujtattak, a melyeket a fővárosi pénzintézetek útján honorált azután az osztrák-magyar bank. Most azonban ezen vidéki pénzintézetek csak bizonyos korlátolt mértékig kapják meg a jó váltók után is a pénzt a banktól, és így sok helyen nagy pánik uralkodik, mert az egyenes adósok úgyszólván képtelenek egyszerre lefizetni tartozásaikat. En ugyan tudom, hogy a vidéki pénzintézetek és takarékpénztárak nem mindenben a helyes formát találják el, íőleg mivel a váltógazdaság képezi kizárólagos mtíködésöket; de viszont azt sem lehet tagadni, hogy a vidéki takarékpénztárak adósai szolid és fizetőképes adósok, a kik csupán csak egyszerre nem bírják törleszteni a hitel tőkét, míg ellenben részletfizetések mellett nincs veszélyeztetve a kölcsöntőke. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ily körülmények közt, t. ház, a nagy pénzszükségletbeu szenvedő vidéki pénzintézeteket magokra hagyni, vagy a fővárosi pénzintézetek jóakaratára bízni, nézetem szerint, annyit tenne, mint a vidékei! gazdasági válságot idézni elő, ez pedig nem lehet feladata a t. kormánynak, sőt ezt megakadályozni kötelessége is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Úgy tudom, hogy a t. pénzügyminiszter úr némi segítő lépéseket tett az által, hogy a fővárosi pénzintézeteknek néhány millió forintot bocsátott rendelkezésökre a pénztári feleslegekből ; de ha vaió ez az akezió, ezzel nem sokat segített a vidéki pénzintézeteken, mert hiszen ezen segélyakczióból a fővárosi pénzintézetek első sorban a saját igényeiket elégítik ki és csak másodsorban a vidéki érdekeket, természetesen ezt is megfelelő kamatemeléssel, holott kellő figyelem után és előrelátással nem volna veszélyeztetve a tőke az által, ha a t. pénzügyminiszter úr a pénztári feleslegeknek bizonyos hányadrészét a szolid, megbízható vidéki takarékpénztárakban közvetlenül helyezné el, (Élétth helyeslés a szélső baloldalon.) hogy így a vidék is juthasson olcsó pénzhez, és annak előnyeit ne csak a fővárosi nagy pénzintézetek élvezhessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek előrebocsátása után vagyok bátor a
