Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-272
288 272, orsaAges Illés 189S deeHember 14-én, csütörtökön. román határ kiigazítása ügyében a szerződésben e kifejezés: »osztrák-magyar monarchia határa* s a képviselőház határozottan kimondotta azt, hogy Magyarország határai külön határok s Magyarország határait »osztrákmagyar határ* kifejezéssel megjelölni nem lehet. Ausztria és Magyarország tehát két külön állam, t. miniszter úr, és én nem tartom helyes nek, mikor arról beszélnek, hogy »a monarchia két állama«. Pedig ép a napokban hallottam egy igen t. előadó úrtól, a ki kereskedelmi ügyekben referálván, használta e kifejezést. Szerintem, e kifejezés nem helyes, mert itt két monarchia van s e két fogalomnak akár egyesítése, akár más kifejezéssel való helyettesítése nem felel meg a magyar közjognak és Magyarország államjog! állásának. Én tehát tisztelettel arra kérem a t. házat, hogy módosításomat, mely semmi egyebet nem akar, mint azt, a mit a ház már több ízben el is fogadott, s melynek czélja isem más, mint az, hogy közjogi állásunkat a szerződésekben is, tehát a külföld irányában is helyesen tüntessük fel s hogy helyes kifejezések használtassanak az illető törvényezikkekben, elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Méltóztatnak kívánni, hogy a módosítás felöl va stassék ? (Halljuk! Halljuk!) Hentaller Lajos jegyző (olvassa): Az irodalmi vagy művészeti müvek szerzői jogának kölcsönös oltalma végett Nagy-Britaníával 1893. évi április hó 24-én Bécoben kötött államszerződés VIII. czikkének második bekezdésében használt e kifejezés helyett: »Osz.trák-magyar monarchia«, tétessék: » Ausztria és Magyarországa Hentaller Lajos jegyző: Polónyi G-éza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Engem felszólalásra csak az a nyilatkozat kényszerít, a melyet a t. igaz ságügyminisztertől most hallottunk. Ez egy új stádiuma ezen közjogi vitának, mégpedig határozottan visszaeső stádiuma. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt tudom, hogy a mi törvényeink felváltva, különbözőkép használnak közjogi viszo nyuuknak meg nem felelő kifejezéseket, de eddig a miniszteri padokról nem találkoztunk oly felszólalással, a mely ezt az »osztrák-magyar monarchia* kifejezést legitim polgári joggal szándékozott volna felruházni, csak most a t. igazságügyminiszter úr részéről. E tekintetben bátor vagyok azon tárezákra utalni, melyekben nem igazságügyi emberek kezelik a törvény előkészítést, hanem finánezok; így a pénzügyminiszter, mint egyúttal miniszterelnök úr által benyújtó!, t valutatörvényekben, méltóztatnak emlékezni, az Ausztria és Magyarország közt létrejött szerződések kérdésében már egy korrektebb, bár a mi közjogunkat még nem egészen fedő kifejezés használtatik, t. i. ez: »az osztrákmagyar monarchia mindkét államában.* Ha Ausztriával szemben helyes és szükséges, hogy közjogi különállásunkat és önállóságunkat teljesen fedő kifejezések használtassanak, mennyivel inkább szükséges ez ott, a hol egy külföldi hatalommal kötünk szerződést! (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A hol, mint tudjuk, a mi közjogi különállásunk iránt még homályos fogalmak léteznek. Még csak egyet akarok felemlíteni, t. ház, és ezt talán a t. miniszter úr is szíves lesz konczedálni, hogy még az ő elődje, igen t. Fabiny Teofil úr, mostani képviselőtársunk éa akkori igazságügy miniszter óvatosabb volt az ő általa megkötött szerződéseknél ezen kifejezések használatában. Mert pl., ha méltóztatnak kezükbe venni az 1888 : XIV. tezikket a Romániával kötött szerződés beezikkelyezéséről, ott is találkozunk már azzal az óvatossággal, hogy az »osztrák-magyar monarchia* kifejezése helyett »az osztrák-magyar monarchia mindkét állama* használtatik. Már most, t. képviselőház, azt nekem a miniszter úr nem fogja plauzibilissé tenni, hogy ezen toldalék csak felesleges skru pulozitásból, vagy véletlenül csúszott be azokba a nemzetközi szerződésekbe. Azt hiszem, hogy az aggódó gondosság már az ő elődjét, Fabiny Teofil volt igazságiigyminiszter arat is arra vezette, hogy a külfölddel szemben a mi közjogunknak legalább megfelelőbb kifejezés használtassék. Tessék a bevezetést megnézni, és ott meg fogja a t. miniszter úr ezt találni. De most rátérek arra, hogy ennek a kormánynak, a mely utóvégre is bizonyos jogfolytonossággal dicsekedhetik, azelőtt más felfogása volt. Ezen padokról vettetett fel akkor is a kérdés, de akkor a t. volt mérsékelt ellenzék padjairól e kérdést melegen felkarolták, és a t. mostani nemzeti párt teljes jogosultságát ismerte el annak, hogy az »osztrák-magyar monarchia* kifejezés a mi közjogunknak meg nem felel. S akkor, t. képviselőház, — ez a legérdekesebb része a dolognak, — Baross Gábor kereskedelmi miniszter úr, midőn ezen kifejezés felett itt a képviselőházban vita folyt, és midőn Irányi Dániel boldogult emlékű elnökünknek felszólalását ezen padokról Kaas Ivor t. barátom támogatta, akkor felállt Baross Gábor kereskedelmi miniszter, a ki nem arra a rideg álláspontra helyezkedett, hogy nekünk azt akarta volna bebizonyítani, hogy az »osztrák-magyar monarchia* kifejezés nemcsak szerencsésen megválasztott, de állami önállóságunknak és a paritás kifejezésének megfelelő, hanem ellenkezőleg teljes
