Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-272

872. országos ülés 1898. deezember 14-én, csütörtökön. 289 őszinteséggel a következő beszédet mondotta: (Halljuk ! Halljuk !) »Boesánatot kérek; értelmezés és értelmezés közt h lehet nagy különbség. Esi azon vádakkal szemben, a melyekkel engem Kaas Ivor t. képviselő úr illetett, említettem fel kettőt: először azt, hogy nem mi kezdtük használni ezt a kifejezést, hanem készen találtuk és találjuk a törvényekben és másodszor kijelentettem azt, hogy én semmiféle bajt abban, ha ez kiigazíttatnék, nem látnék, esak abban tklálok nehéz séget, hogy a franczia eredeti szöveg hasonló kifejezést tartalmazván, most már nem volna czélírányos és megfelelő, hogy csak a magyar szöveg módosíttassák, mikor a francziát módo sítani nem lehet«. Idáig tehát már méltóztatnak látni, hogy ő maga is elfogadja azon álláspontot és nem azon legitimaezióval védekezik, a melyet most hallunk az igazságügy miniszteri székből, hanem azzal védekezik, hogy ezt opportnnitásból nem lehet csinálni, mert a franczia szövegen változtatni már nem lehet. Azt mondja továbbá: »De felszólalásomból egyáltalában nem következtethető az, hogy jövőre, a mint szerét fogjuk ejthetni, e kifejezéseken változtassunk «. Méltóztatik hallani, i. igazságügyminisztcr úr, hogy a boldogult kereskedelmi miniszter mennyivel inkább birt érzékkel Magyarország önállóságának közjogilag helyes kifejezése iránt, mint a t. igazságügy miniszter úr. (Tovább olvas.) »E tekintetben a t. képviselő úr az én előző felszólalásomban egy betűt sem talál, mely azon következtetésre jogosítaná, mintha itt a kormánynak szándékában volna oly kifejezések kel élni, melyek a törvényhozásnak előző, vagy utólagos jóváhagyásával nem találkoznak. Ez esetben azonban a körülmények olyanok, hogy a dolgon változtatni már nem lehet« stb. (Élénk tettes a szélső baloldalon.) Csak azt akartam konstatálni, t. ház, Jiogy a t. miniszter úr elődjeinek nézeteit sem respektálja e házban, nem is szólva arról, hogy közjogilag merőben helytelen dolog oly államjogi determinácziót használni, a melynek megfelelő állampolgárság sem létezik. Osztrák-magyar monarchiáról csak akkor lehetne beszélni, ha léteznék osztrák-magyar állampolgár is, már pedig, hogy valaha ily állampolgárság létezett volna, azt senki sem fogja nékem bebizonyítani. (Helyeslés a szélsőbalon.) Oly államról beszélni, oly államjogi fogalmat törvénybe iktatni, a melynek polgárság és polgárjog nem felel meg, talán méltó lehet az igazsáirügyminiszter úr felfogásához, de e törvényhozási teremben ily érvelést elfogadni nem EÉPVH. NAPLÓ 1892—97, XV. KÖTET. lehet és nem szabad. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Be van bizonyítva tehát, hogy, a múltak emlékei szerint, az előadói, de a miniszteri székből is jogosultaknak ismerték el ezen aggályo*kat, és utóvégre ez nem pártérdek, ez Magyarország állami önállóságának önök által is védelmezett helyes kifejezése és a külfölddel szemben való legitimálása. (Helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Hiszen, ha a miniszter úr azzal áll elő, hogy most már nem lehet ezen a kifejezésen változtatni, mert ez nemzetközi szerződés, ez opportunitási indok; de akkor legalább engedje levonni azt a konzequeneziál, hogy ezen hallgatólagos érv, a mely előtt önök most meghajolnak, már vád a miniszter úrral szemben, a ki volt kollegájának, Baross Grábornak példáján sem tud okulni, hanem folytonosan becsempész nek ily kifejezéseket a törvényekbe, s aztán előállnak azzal, hogy ez most már meghaladott kérdés, ezen már változtatni nem lehet. Ha már a párífegy elein korlátai nem engedik meg azt, hogy önökben a lelkiismeret szava megszólaljon, hogy belássák, hogy mennyire világosan igazságunk van, e vitával legalább elérjük, hogy jövőre a miniszter urak vegyenek példát, és ne iktassanak a törvénybe oly kifejezéseket, melyek Magyarország közjogának abszolúte meg nem felelnek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Csak mély sajnálatomnak adhatok kifejezését a fölött, hogy épen a 1. igazságügyminiszter úr az, a kivel szemben ezeket érvényesítenem kellett, különben ajánlom Kun Miklós t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha senki sem, akkor a vitát bezárom. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! Talán ezen nagy füstöt . . , Polónyi Géza: Már megint a pecsenye és a füst jön 1 (Mozgás és derültség a szélsőbalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Nem, kérem, a kis pecsenyét azért nem emlí tettem, mert itt tüz sem volt, pecsenye sem volt, csak füst volt. (Tetszés jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.) A t. képviselő úr itt nagyban és pempozusan előadja, hogy egyik elődöm, Fabiny Teofil volt igazságügyminiszter úr a Romániával kötött szerződésben bezzeg kerülte az osztrákmagyar monarchia kifejezést. Polónyi Géza : Azt mondottam, hogy megtoldotta ! (Mozgás a szélsőbalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Ne tessék utólag eltagadni! 37