Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-272

ä7S. orsaágOB liléi 1S83. decEeMber 14-én, csütörtökön, ggy közjogilag és állatnjogilag megjelöltünk és megállapítottunk. Ezek alapján kérem a t. házat, hogy ezen kifejezést, mint korrektet és a magyar közjognak teljesen megfelelőt nyugalommal el fogadni méltóztassék. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik e törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni: igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Perczel Béni jegyző (olvassa a törvény javaslat czímét, a bevezetést, az I. II. csikket, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a IJI. czikkct). Ragályi Lajos előadó: T. ház! Itt az első sorban sajtóhiba van. Ugyanis az van mondva, hogy: »Jogosult fordítások úgy vétetnek*; e helyett ez teendő: »úgy tekintetnek«. Kérem e sajtóhiba kiigazítását. Elnök: Méltóztatnak elfogadni? (Igen!) A szöveg e szerint fog kiigazíttatni s a III. ezikk ezen kiigazítással elfogadtatik. Perczel Béni jegyző (olvassa a IV—V1I csikkeket, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a VIII. csikket). Hentaller Lajos jegyző Kun Miklós! (Halljuk!) Kun Miklós: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Már előbb bátor voltam jelezni, hogy módosítványomat a törvényezikk, illetőleg javaslat VIII. czikkelyénél fogom beterjesztem. Módosít ványom pedig egyszerűen az, hogy a 2-ik bekezdésben használt ezen kifejezés: »osztrákmagyar monarchiában« hagyassák ki, és annak helyére tétessék: »Ausztriában és Magyarországon*. Midőn, t. ház, e javaslatomat, illetőleg módosítványomat beterjeszteni szerencsém van, méltóztassék megengedni, hogy javaslatom indokolására egyet-mást, mit erre nézve szükségesnek látok, elmondjak, és a t. igazságügy miniszter úrtól előbb hallottakra lehető legrövidebben kiterjeszkedjem. A t. igazságögymiuiszter úrnak azt méltóztatott mondani, hogy a dualizmusból magából folyik, hogy azon két államterület, melyeknek uralkodója egy és ugyanaz, osztrák-magyar monarchiának neveztessék, mert, mint monda, mindazon szerződésekben, hol ő Felsége szerepel, úgy van kifejezve: Ő Felsége Ausztria császára és Magyarország apostoli királya. Az én javaslatom se terjed tovább, t. ház, mint hogy azon két minőség, mely a czímben szerepel, a terület megnevezésénél is használtassék. Az »osztrák-magyar monarchiái, mint előbb is kifejeztem, közjogi állásunknak meg nem felel. A kik tisztán a dualizmus alapján állanak is, és ebből következtetik Ausztria és Magyarország ekként elnevezését, hogy »osztrák-magyar monarchia*, még azoknak sincs erre kellő alapjuk, mert a dualizmus épen azt jelenti, hogy az kettő ; ha kettő, tehát elválasztandó legalább valamely elválasztó szócskával. Minthogy tehát Ausztria-Magyarország nem egy fogalom, e kettő össze nem köthető, hanem elválás tandó a kifejezésekben, s igy a helyes kifejezés ez: Ausztria és Magyarország. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azt is méltóztatott a t. miniszter úrnak előbb mondani, hogy a delegáczió e tekintetben határozott . . . Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Nem azt mondtam! Azt mondtam, hogy ott is felmerííit e kérdés! Kun Miklós: Erre nézve csak azt vagyok bátor megjegyezni, talán az igazságügyminiszter úrnak sem fog rosszul esni, hogy én tőle hallottam a delegáczió hatáskörének legpreczizebb meghatározását 8 egy alkalommal — erre határozottan emlékszem — a véderővita alkalmával bebizonyította, hogy a delegáczíónak hatásköre a törvényhozásra ki nem terjed. Ha tehát a delegácziónak hatásköre a törvényhozásra ki nem terjed, annak meghatározására, hogy mikép neveztessék meg a magyar törvényhozás előtt a két államterület, semmi módon sem terjedhet ki. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A másik, a mi engem e módosítás megtételére, mégpedig a siker reményével kényszerített, az az, hogy én e módosítást most nem először tesssem, kanem megtettem már az Ausztria és Magyarország, valamint Olaszország közt kötött szerződés tárgyalása alkalmával 1891. deczember, nem tudom, hányadikán. Polónyi Géza: Huszonkettedikén! Kun Miklós: E szerződésben a terület meghatározására nézve szintén e kifejezés használtatott: »Osztrák-magyar monarchia«. En ekkor ugyanazon javaslatot terjesztettem elő, melyet most s az akkori előadó úr, a ki most ugyan nem tagja a képviselőháznak, de mindenesetre mint előadó a kormánynak hozzájárulásával elfogadta az »osztrák-magyar monarchia terűlete« kifejezés helyett az »Ausztria és Magyarország* kifejezést, és ahhoz boldog emlékű Baross Gábor miniszter úr is hozzájárult, kijelentvén, hogy jövőre közjogi állásunknak megfelelő kifejezések fognak használtatni. De az államterületnek megjelöléséről a képviselőház már máskor is nyilatkozott. Mélóztatnak talán emlékezni, hogy az osztrák-