Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-272

gcgemfcei 14-én, csütörtök**. 28fi 17:í. oruigoi Héc 18»8. di telén terminológiával vannak szaturálva, el nem fogadhatunk. (Helyeslés a széU'ó baloldalon) Hentaller Lajos jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! Magam is csatlakozom előttem szólt t. barátaimhoz. Meg ismerem, hogy 1867/8 óta, elég hibásan, rendesen úgy használták »osztrák-inagyar monarchia* ; többször szólaltunk fel ellene, mert az világos, hogy, miként Magyarország külön állam, és Ausztria külön állam, természetes, hogy külön monarchiák is. Én még azt is állítom, engedje meg Kun Miklós t. barátom, hogy külön monarchia is, (lgtg! a szélső baloldalon.) mert Ausztriában császári a monarchia, Magyar országban pedig apostoli királyi monarchia van. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon jól tudom, hogy egy 20 — 25 éves gyakorlatra azt fogják mondani, hogy megszokta az ember azt a kozmát. (Derültség.) A kényelem és a megszokottság eredményezi, hogy habár a jobb belátás és értelem azt mondja: lehetetlen, hogy úgy ne legyen, a mint mond ják, hanem akként gondolkoznak: benne vagyunk, hát csináljuk! Arra szeretném a t. kormányt figyelmeztetni, hogy ha már olyan reformkormánynak szereti magát tartani és nevezni, akkor az ilyen deformis eddigi szokásokkal legyen ereje szakítani, és e miatt, ha eléggé fel fogják világosítani a kellő helyen azt, a kit felvilágosítani kell, úgy hiszem, legkevesebb ellenmondással, vagy gáttal nem fognak találkozni. Hazánknak állami és valóságos helyzetére nézve pedig lehetetlen elfogadni, hogy ez a kifejezés: »osztrákmagyar monarchia* helyes volna. Tehetnek e helyett mást eleget, tehetik, hogy Ausztria és Magyarország, tehetik, hogy az osztrák császár és a magyar király, a hogy tetszik, hanem az a kitétel, a melyet megtámadtak t barátaim, nem felel meg Magyarország közjogának, az helytelen, visszaélés. Meglátjuk, hogy a t. kormány a visszaéléseket akarja-e javítani, vagy pedig a kedves semmittevés, vagy legalább a kellő nem tevés miatt úszni az árral tovább, a meddig úszhat. Csatlakozom t. barátaim kijelentéséhez. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Kíván-e valaki szólni? Ha senki sera kíván szólni, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház l Igen röviden óhajtok én is nyilatkozni ebben a kérdésben. Midőn a t. házat arra kérem, hogy az »osztrák-magyar monarehia« kifejezést úgy, a mint van, fentartani méltóztassék, sem az árral nem úszom, sem a boldog semmittevés párnájára helyezkedni nem szándékozom. Hanem az a kifejezés, hogy »osztrák-magyar monarchia« közjogunkban ismeretes, és épen Magyarország önállóságára való tekintettel állapíttatott meg. Méltóztatik tudni, hogy az 1848-iki törvények és az ezeknek megfelelő 1861-iki felíratok egyszerűen birodalomról beszéltek, és midőn az 1867. törvények megalkottattak, és a közösügyek formuláztattak, és azok elintézési módja megállapíttatott, nemsokára az első delegáczióban is, az országgyűlésen is, felmerült az a kérdés, hogy valahányszor ő Felsége uralkodása alatt egyesűit mind a két államról van szó, minő megjelölés használtassák, és viszont minő megjelölés használtassák akkor, midőn ő Felségéről mindkét monarchai minőségében van szó? És 1868-ban Deák Ferencz és az akkori ellenzék felszólalásai után . . . Madarász József: Tessék úgy mondani, hogy az ellenzék egy részének közreműködésével ! Polónyi Géza: Hallgassuk csak, hogy mit mond, majd ráczitáljuk a törvényeket! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: . . . Tehát az ellenzék egy részének közreműködésével — elfogadom a kiigazítást — az a megállapodás történt, hogy valahányszor ö- Felségéről, mint mindkét állam fejedelméről szó van, úgy is, mint magyar királyról és úgy is, mint ausztriai császárról — például nemzetközi szerződések megkötésénél, mert itt ő a szerződő fél — mindannyiszor használtassák ezen kifejezés ; Ausztria császárja és Magyarország apostoli királya. És valahányszor a monarchia két államáról van szó együvétartozásuk alapján, és azon két állam mindegyikének területére kiterjedő — mert hiszen közjogilag és államjogilag is külön terűletet képeznek — intézkedések említtetnek, ez mindannyiszor úgy jelölendő meg, hogy: »oszfrák-magyar monarehia.« És pedig két okból; mert e megjelölés egyrészt azt az összetartozást, mely a pragmatika szankczióban meg van írva, kifejezi, másrészt Magyarország törvényes önállóságát és a paritást szintén jelzi, és 1868. óta minden diplomácziai okmányban és törvényben e megjelölés ily értelemben használtatott. Polónyi Géza: Ez nem is ígj van; majd bebizonyítjuk! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Már most igen természetes, hogy, a mint épen azok a pártok, melyek közjogi alapon állottak, a fennemlített szempontok kielégítése végett e megjelölésbe belenyugodtak, ezen időtől fogva e kifejezéseket közjogunkban és törvényeinkben következetesen ebben az értelemben alkalmaztuk. És ha ma ezt utólag kiküszöbölnők, meggyengítenők mindazt, a mit eddig ezen kifejezéssel