Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-272

S71, «rM&ff«* filé* 1MB. deestmtar 14-éa, estrt*:rt§klm. 285 Ezen és az ehhez hasonló szerződések vizsgálatánál három kérdés az, a melyre választ kell adni. Az első kérdés az, vájjon a szerződés hatalmilag megfelel-e a viszonosság követelményeinek; a második kérdés, vájjon a szerződés határozmányai által nem csorbul-e a magyar államnak az a joga. a melynél fogva mindazoknak az irodalmi vagy művészi termékeknek terjesztését a magyar állam területén megakadályozhatja, melyeket az államra, nézve veszélyeseknek vagy sérelmeseknek talál; a harmadik kérdés, vájjon a szerződésben kellőleg érvényre jut-e Magyarország közjogi helyzete, kellőleg kidomborodik-e Magyarország önálló államisága? Az igazságügyi bizottság nézete szerint mind a három kérdésre a válasz csak igenlő lehet. A vigzonosság nemcsak teljesen meg van tartva, hanem egyes határozmányai az állam szerződésnek Magyarországra nézve viszonylag még kedvezőbbek. Az államszerződés 7. pontja kifejezetten fentartja a szerződő feleknek azon jogát, hogy minden általuk sérelmesnek, vagy veszélyesnek tartott irodalmi vagy művészi termék behozatalát, kiállítását, terjesztését, saját belátásuk szerint, megakadályozhassák. A magyar államiság pedig világos és pregnáns kidomborításra jut nemcsak azon körülményben, hogy maga az államszerződés magyar eredeti szövegben is ki van állítva, hanem másrészről a szerződés 5. czikkében is, a mennyiben ezen czikkely határozmányai Magyarországra nézve eltérők azon határozmány októl, a melyek Ausztriára vonatkozólag meg lettek állapítva. Nevezetesen Ausztriában a szerzői jog oltalmának élvezéséhez csak azon alakiságok szükségesek, a melyeket Nagy-Britania törvényei és szabályai előírnak, míg Magyarországon azon alakiságok meg tartása is szükséges, a melyeket a magyar törvények és szabályok előírnak. Ezen indokokból kiindulva, azt hiszem, joggal ajánlhatja a jogügyi bizottság a t. háznak, hogy a törvényjavaslatot beczikkelyezésre változatlanul elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobb fdől) Hentaller Lajos jegyző: Kun Miklós! Kun Miklós; T. ház! A művészeti és irodalmi művek szerzői jogának kölcsönös oltalma végett Nagy-Britaniával kötött szerződésre vonatkozólag magukra az abban szabályozott viszonyokra nézve ellenvetésem nincs s e szempontból a javaslatot el is kellene fogadnom. De mivel oly kifejezés használtatik benne, mely szerintem, Magyarország közjogi állásának meg nem felel: idevágó észrevételeimet már az általános vitánál megteszem, a hol, minthogy itt szerződésről van szó, a reparáczió könnyebb, mint a részletes tárgyalásnál. A 8. §-ban ugyanig Ausztria és Magyarország kifejezésére e szavak használtatnak: osztrák magyar monarchia, holott itt nem egy, hanem két monarchiáról van szó: a magyarról és az osztrákról. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ki a magyar monarcha? Kétségkívül az, ki a magyar korona jogán bírja azon területet, melyet Magyarországnak nevezünk. S viszont ki az osztrák monarcha ? A ki a császári korona jogán bírja azon területet, melyet Ausztriának nevezünk. De ez két külön álló terület, két monarchia, és nem egy. Elismerem, hogy a monarcha lehet osztrákmagyar monarcha, de osztrák-magyar monarchia, közjogunk szerint, nem lehetséges. (Helyeslés a s$élsö balololdalon.) Azt hiszem, sem a miniszter űr, sem a kormánypárt nem tagadják, hogy itt két államterületről van szó, melyek keletkezésükre, egymással való találkozásukra, jogfejlődésükre, sőt örökösödési rendjükre is bizonyos fokozat tekintetében egymástól különböznek. Kétséget nem szenved tehát, hogy az osztrák-magyar monarchia kifejezés törvényellenes. Szeretném, ha a miniszter úr nyilatkoznék e részben, mert ha e kifejezés megfelelően módosíttatik, általánosságban elfogadom e törvényjavaslatot; ellenkező esetben nem, s az illető szakasznál ez iránt módosítást fognék benyújtani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Polónyi Géza: T. ház! A Kun Miklós t. képviselőtársam részéről előadottakhoz csak azt vagyok bátor röviden megjegyezni, — nem is szándékozván e felett vitát provokálni, — hogy nagyon gajnos, hogy épen az igazságügyminiszter úr által előterjesztett törvényjavaslatokban ily helytelen közjogi determinácziókkal találkozunk. A magam részéről még csak azt jegyzem meg hozzá, hogy a császári ház minisztere, — mint a hogy a külügyminiszter ezen törvény expozicziójában szerepel, — közjogilag nem létező fogalom, és nem létező állás. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ennélfogva a magyar törvényhozás ilyen hivataloknak, melyek nem léteznek, törvénybeczikkelyezése által azoknak mintegy hallgatólagos megerősítését helyesen nem eszközölheti. Megtettem észrevételemet az igazságügyi bizottságban is; ismerem az erre vonatkozólag adott válaszokat, a melyeket azonban tarthatatlanoknak tekintek, de a magam részéről köteles vagyok kijelenteni, azt hiszem, azon párt helyeslésével is, melyhez tartozom, hogy mi ily javaslatokat, melyek közjogilag nem létező és hely-