Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-271

270 3T1. országos ülés 1803, deezember 18-án, szerdán. nekem, kérdezze meg magát a képviselő urat. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon.) Gr. Apponyi képviselő úr három indokot hozott fel a kormány elleni bizalmatlanságának indokolásául. Az első az, hogy a kormány lényeges programmpontjait képező közigazgatási és egyházpolitikai kérdések párttaktikai szempontokból vettettek föl; (Felkiáltások a szélsőbalon: Ez igaz!) a másik ;iz, hogy előterjesztett javaslatainkból a párturalom merev fentartásának további ismérveit véli felfedezhetni, (Felkiáltások a szélsőbalon: Ügy is van!) és harmadszor, hogy mi a nemzeti követeléseket nem elég kiadó mértékhen kívánjuk érvényesíteni. (Felkiáltások a szélsőbalon: Ez is igaz !) Először is a harmadik argumentummal foglalkozom, hogy Barabás képviselő úrral hozzam azt összeköttetésbe. A nemzeti követelések érvényesítése tekintetében mi köztünk rövid idő előtt még csak egyetlenegy differenczia volt, és ez volt a ma g> ar katonai akadémiának a kérdése, a mire vonatkozólag én azt mondtam, hogy arra nem vállalkozom. Sajnálatomra újabban más kiadásával találkozom e kérdésnek. Ma a nemzeti követeléseknek bizonyos összességéről méltóztatik szólni, mely összességben nem tudom, van-e más valami, mint a katonai akadémia és azok, a miket mi ÍB felvettünk, mint nemzeti követeléseket. De legalább is, ha — a mint hiszem — a tartalom tekintetében ma sincs más különbség köztünk, úgy igenis, van az ellenünk felhozott vádak tekintetében más különbség. Mert azt látjuk, hogy most az újonczok megajánlásánál egy más, nemzeti jellegű kérdés kezd kisérteni, t. i , hogy a véderő törvényeknek korlátai meg nem tartatván, itt újabb nemzeti sérelem forog fenn. Másrészt pedig azt látjuk, hogy a közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslat megítélésébe is belevonatik e nemzeti követelmény, a mennyiben úgy állíttatunk oda, mint a kik egyes katonai kérdéseknek ide bevonásától azért tartózkodtunk volna, mert a katonaság kérdése az a határ, a melyen túlmennünk semmi körülmények közt sem szabad. (Úgy van.' Úgy van! a szélsőbalon ) Természetesnek tartom, ha valaki külön politikai programmot állít fel, és ha a külön politikai programra tekintetében egyetlen ily differenczia van, mint a katonai akadémia, akkor a differencziáknak nagyobb mennyiségét igyekezzék felállítani; hanem a mi a bizonyítékot illeti, különösen a közigazgatási javaslatra nézve, mintha abban a katonai kérdések felvételétől ismét azért tartózkodtunk volna, mert azokat egyáltalán érinteni sem lehet, ezt határozottan tagadom. Tagadom azért, mert igen beható megfontolás tárgyává tettük azt, hogy micsoda kér| déseket lehet a közigazgatási bíróság elé utalni, és milyeneket nem, és azon eredményre jutottunk, hogy ott, a hol meghatározott jogok érvényesítéséről van szó, a hol a meghatározott jogok olyanok, hogy azok bírói eljárásban elbírálás tárgyát képezhetik, ott igenis, helyén van az egyes kérdéseket a közigazgatási bíróság elé utalni; ellenben oly kérdéseket, a melyeknek nem a jogi, hanemadiszkreczionális része a predomináns, helyesebb a közigazgatási hatóságok keretében megtartani. Egyébként a javaslatot előterjesztettük s úgy a bizottságban, mint itt a házban a t. ház bölcseségétől fog függni annak elbírálása, hogy a kormány eredeti álláspontja mennyiben tartassék fenn, mennyiben egészíttessék ki. Hanem egyet minden körülmények közt meg kell óvnunk, t. ház, és ez az, hogy csak oly kérdéseket bocsássunk bírói eljárás alá, a melyek arra csakugyan alkalmasak. (Helyeslés jobb felöl.) Addig pedig, t. ház, egy mást kell kérnem hogy a mi tulaj dónk épeni és valódi indokainktól eltérőleg, párturalmi szempontokra való hivatkozással minket soha bennünk nem létezett intencziókkal legalább ne méltóztassék gyanúsítani. (Helyeslés jobb felöl.) Ábrányi Kornél: Miért nem lelkesülnek odaát? Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Hát bizony, képviselő úr, jól teszik, ha nem lelkesülnek, (Halljuk! Halljuk!) mert a ki oly Bokát beszél párturalomról, mint a képviselő urak és az imént Drakulics Pál képviselő úr is. jól tenné, ha egyszer azt is megbírálás tárgyává tenné, hogy az a nagy hatalom, a melynek megóvására e párt egyesíti, ugyan miben áll? Vájjon gyakorolja-e ezen hatalmat, és mennyiben részese e hatalomnak ? (Helyeslés jobb felől. Mozgás a bal- és szélsőbalon.) Hogy önző czélokból követnek-e beanüuket e párt tagjai, vagy a tiszta meggyőződés alapján? (Élénk helyeslés jobb felöl. Zaj a szélsőbalon.) Mert, a hatalomnak ők sem nagyobb mértékben osztályosai, mint önök, t. képviselő urak, hanem igenis ők át vannak hatva azon tudattól, hogy egy alkotmányos hatalomnak támogatói, (Zajoi helyeslés jobb felöl.) és ezen alkotmányos hatalmat fentartják és erősítik, daczára annak, hogy abban nincs részük, önzetlenül és öntudatosan. (Zajos helyeslés jobb felől. Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőtársamnak harmadik argumentuma a párttaktikára vonatkozott. (Halljuk ! Halljuk !) Mi — úgymond — párttaktikából vetettük íel először az állami adminisztrácziót akkor, midőn a véderő-vita után zátonyra jutottunk, és az egyházpolitikát akkor, midőn a Hentzi-szo-