Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-271

271. országos ülés 1898. de< bornál,— nem tudom, micsoda — vereséget szenvedtünk. (Zaj a szélsőbalon.) Ezek, mint gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam mondja, históriai tények, a miket eltagadni nem lehet. (Felkiáltások bal felől: Igán!) Polónyi Géza: Hát lássuk, hogy mikép lehet eltagadni! ? (Zajos derültség a bal- és szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Én is kíváncsian nézek az elé, hogyan fogja eltagadni a képviselő úr azt, a mit én mondok. (Élénk derültség jobb felől.) T. ház! Nem foglalkozom azzal a méltatlan váddal, hogy mi pá'ttaktikai szempontból vetettük föl az államosítás kérdését, csak mindenkinek, a ki históriai tényekre, hivatkozik, emlékezetébe kívánom idézni azt, hogy mielőtt még a véderővitáról gzó volt, már az akkori t. miniszterelnök úr mint utolsó kísérletet tüntette fel a legutóbbi megyei reformot, maga jelezvén, hogy ha az nem sikerűi, nem marad egyéb hátra, mint az államosítás. (Ügy van! Úgy van! jobb felől) Ez értelemben fogadta el e párt az autonomikus adminisztrácziónak fentartását, de az államosí'ás kérdése mind tágabb és tágabb tért hódított; számosan voltunk, különösen a jelenlegi kormány tagjai egynek kivételével valamennyien, a kik mindig az állami adminisztráczió alapján állottunk. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Még szembetűnőbb az a másik vád, mintha a Hentzi-szobor-vita idézte volna elő az egyházpolitikai kérdések felvetését, Én azon sokszor elmondott argumentumot nem kívánom ismételni, hogy az egyházpolitikai kérdések múlhatatlanul előállottak volna, akár felvetettük volna mi, akár ama párt vetette volna fel; mert ha ígértük, hogy kodifikálni fogunk, és ha ezt az ígéretünket be akartuk váltani, a mint hogy akartuk, akkor az egyházpolitikai kérdések egész sorozata múlhatatlanul előállott volna, de még csak nem is későbbi időben, mint a hogy előállott mostan. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De a históriai igazság kedvéért felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy mikor kezdődtek azok az egyházpolitikai kérdések, és mikor volt az az úgynevezett Hentzi-szobor-féle vereség? A Hentzi - szobor - vita, vagy ha úgy tetszik : vereség, ha jól emlékezem, 1892. október végén volt; az egyházpolitikai kérdések pedig egész terjedelmükben, úgy, a mint azokat a kormány a t. ház elé terjesztette . . . (Egy hang bal felől: Novemberben!) . . . Nem úgy van, nem novemberben ! Nem egyszerű közbekiáltásokra hivatkozom, hanem az akkori miniszteri tanács jegyzőkönyveire, a melyekből kitűnik, hogy mikor vetettük föl az egyházpolitikai kérdéseket. Ugyanazon esztendőnek — ha jói emlékezem — czomber 15-án, szerdán 271 június hava 26-án vettetett föl e programm esfész teljességében úgy, a mint az most áll. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ez az az adat, a mire nézve gr. Apponyi Albert t. képviselő úr azt mondja, hogy mi a Hentzi-szobor-féle vereség miatt párttaktikai szempontból vetettük fel az egyházpolitikát. Még csak egyet kívánok gr. Apponyi Albert t. képviselő úr bizalmatlanságának indokoltsága ellenében megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr fentartja magának a szigorú bírálatot, semmi bizalmat nem előlegezve, az egyházpolitikai és közigazgatási javaslatokra vonatkozólag. Erre a t. képviselő úrnak teljes joga vau. Kérem is, hogy ezt a bírálatot a legszigorúbban gyakorolja; de gyakorolja következetesen és akként, hogy valamikép annak a mellékes eszmének, a melyet itt fölvetett, hogy jog-a lenne ugyan megtagadni ezen javaslatok elfogadását, mert azokat az a párt vetette föl, de nem teszi, — mondom, hogy ezen melléktendencziának azután tért engedni ne méltóztassék. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Végül még csak annak a politikai állításnak jogosultságával kell foglalkoznom, vájjon csakugyan áll-e, hogy mindezek az eszmék azon párt kebelében vetődtek fel, és hogy egyedül az a párt lenne hivatva és jogosítva a parlamentáris rend szabályai szerint ezen eszmék megvalósítására. Ezt én kereken tigadom. Megengedem, hogy az a párt igenis angazsirozta magát ezekben a kérdésekben, angazsirozta magát talán teljesebb mértékben, mintsem az angazsirozás jelenségeivel ma találkozunk, ... (Hosszantartó, élénk tetszés és derültség a jobboldalon.) de, t. ház, hogy olyan ideákra vonatkozólag, a melyek ezen háznak 1868. óta pártkülönbség nélkííl vezérideái voltak, a mely ideákkal ellentétbe helyezkedni s azokat más irányban megoldani senki sem merészkedett, hogy ezen ideákra vonatkozólag legális örökösnek csak az a t. párt tarthatná magát joggal, . . . Gr. Apponyi Albert: Pedig csakis ez! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: ... ezt én tagadom! (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Nem vitatom, hogy a mikor azok az ideák itt először felvettettek, mikor itt gyökeret vertek s a mikor, merem mondani, megérlelődtek olyan irányban, hogy azokat többé másfelé terelni nem lehetett, akkor azon párt t. tagjai mennyiben állott ik ezen ideák szolgálatában, de azt tagadom, hogy itt kizárólagos legális örököseiként tarthatnák magukat ezen ideáknak, és azt mondhatnák, hogy a mi szerepünk csak az lehet, hogy őket kövessük. (Tetszés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Tagadom, hogy ezen ideáknak legális örököseiként jogosultan fellép-