Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-271

271. orsailgos ttlés 1898. deezember 18-án, szerdán. 267 Ezen fölülről jött izgatás a kívánt ered­ményt nagy részben elérte, és midőn ez alkot­mányosság helyreállításával az ország integritása is helyreállíttatott, az idegen ajkú nemzetiségek­ben ez bizonyos irigységet, keltett a magyarok iránt. (Halljuk! Halljuk !) Ők mintegy idegenek­nek tekintették magukat saját honunkban a he­lyett, hogy a magyar nemzet egyenjogú fiainak tekintsék magukat, és innen magyarázható meg az, hogy az alkotmányos éra elején is bizo­nyos nemzetiségi izgatások tevékeny talajra találtak. Ezzel szemben kellett volna nyomban az alkotmány visszaállítása után úgy a kormány­nak, mint az egész magyar társadalomnak arra törekednie, hogy a mesterségesen emelt, de idő­közben meglehetősen megerősödött válaszfalakat lerontsa, hogy helyes közjogi fogalmakat oltson be s hogy barátságos úton megértesse a nem­zetiségekkel, hogy ők a magyar nemzetnek a magyarokkal egyenlő fiai, egyenlő kötelességek­kel, egyenlő jogokkal. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen a téren azonban úgy a kormányok, mint a magyar társadalom, — megengedem, — gátolva voltak azon lázas tevékenység által, melyet kénytelenek voltak kifejteni, hogy az abszo­lisztikus kormánynak évtizedeken át elkövetett számos mulasztásait pótolják, hogy Magyarorszá­got a modern államok sorába emeljék. Megenge­dem tehát, hogy e miatt e tekintetben kevés történt. Ezen feladat megoldása így majdnem kizárólag az egyes nemzetiségek úri osztályára és intelligencziájára hárult át. (Úgy van! balról.) A szerb intelligenczia, bátran mondhatom, ezt a feladatot becsületesen megoldotta, mégpedig olyképen, hogy büszkén és határozottan merem állítani, (Halljuk! Halljuk!) hogy a szerb nem­zetiséghez tartozó népnek zöme s annak egy fia sem formál semmi tekintetben oly kívánsá­gokat, a melyek akár kifelé gravitálnának, akár bármi tekintetben Magyarország és a magyar nemzet teljes függetlenségével és az ország integritásával ellentétben állnának. (Általános helyeslés.) Azt is bátran merem állítani, hogy a szer­bek között politikai értelemben vett nemzetiségi szeparatizmus nem létezik, és ha mégis vannak némely belpolitikai, inkább helyiérdekű nemzeti­ségi külön törekvések, a melyeket némely nyug­talan izgatók igen gyakran, önző czéljaik meg­valósítására használnak fel, ezeknek oka az eddigi rossz kormányzásban rejlik. (Helyeslés a baloldalon. Derültség jobbról.) Igenis, a rossz kor­mányzásban. (Ellenmondások jobb felől.) Már az előbbi kormányok is sok mulasztást követtek el e tekintetben, de a jelen kormány által sincs ezen állapoton segítve, mert a rossz közigazga­tás következményeit nálunk a köznép úgy fogja fel, hogy annak sérelmei azért hárulnak reá, mert ő nem magyar. Különösen akkor gondolja ezt, mikor a basáskodó köztísziviselő nem érti a nyelvét, és igy meg sem hallgatván sérelmét, természetes, hogy azt orvosolni sem képes. (Mozgás jobbról.) Még inkább áll ez akkor, midőn a bíróságok ott, a hol a törvény a kötelező ügyvédi képviseletet nem írja elő, a magánfele­ket személyes megjelenésre hívja fel, és a bíró a köznép nyelvét nem beszélvén, bírósági tol­mács nemlétében a felek vallomásait hivatal­szolgák által fordíttatja le, és ennek alapján ítél. Természetes, hogy a felsőbb bíróságoknál ezen fordítások hivatalos aktákúl szolgálnak. Képzel­hető tehát, hogy ily viszonyok közt mily gyak­ran fordul elő, hogy teljesen más értelmük van az ilyen fordítás alapján felvett jegyzőkönyvek­nek, mint a felek által tényleg tett vallomások­nak. Az ilyen alapon hozott ítéletek okvetetlenül sértik a nép jogérzékét. (Úgy van! balról.) Hozzájárul ehhez még az is, hoj>-y a t. kor­mány a választások alkalmával felhasználja a nemzetiségi érzületet arra, hogy saját jelöltjeit győzelemre segítse. Csak röviden jelzek egyet­mást. (Halljuk! Halljuk!) Ilyen alkalmakkor a nemzetiségi népnek oly dolgokat Ígérnek, melyek a törvényben gyöke­rező jogokat képeznek, pl. hogy abban a kerü­letben a fontosabb közigazgatási, vagy bírósági állásokat faj rokonaikkal töltik be, vagy legalább is olyanokkal, kik nyelvüket értik, a mi pedig törvényes követelmény. (Zaj a jobboldalon.) Természetes, hogy a köznép azt hiszi, hogy ha az, a mit ő saját természeti jogának érez, csak konczesszió árán érheti el : akkor ő hát­rányban van a magyar elemmel szemben. De gondoskodtak arról is, hogy ez a balhiedelem azután nem a párt. hanem az egész magyarság, a magyar állameszme rovására menjen. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Meg­mondom, miért? Több mint egy évtizeden keresz­tül azt hirdették a vidéki hivatalos és félhiva­talos magyar és más ajkú, a hatóságokhoz közel­álló közlönyökben, Írásban úgy, mint szóval, hogy a nemzeti párt, különösen pedig annak vezére, grőf Apponyi Albert, a nemzetiségeknek leg­nagyobb ellensége; ellensége oly nagy mérvben, hogy ha kormányra jutna, az összes nemzetisé­geket egy kanál vízben fojtaná meg, vagy leg­alább is örök rabságra dobná oda a magyar uralkodó elemnek. Csakugyan sikerült is beleol­tani a nemzetiségekbe ezt a hitet, holott épen a nemzeti párt és vezére, gróf Apponyi Albert választási programmjában egészen szabatosan kor­vonalozta e tekintetben elfoglalt álláspontját. (Úgy van! bal felöl.) Erről az álláspontról, t. ház, a melyet nem csak én osztok, bátran állíthatom, hogy az a SV

Next

/
Thumbnails
Contents