Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-271
271. orsailgos ttlés 1898. deezember 18-án, szerdán. 267 Ezen fölülről jött izgatás a kívánt eredményt nagy részben elérte, és midőn ez alkotmányosság helyreállításával az ország integritása is helyreállíttatott, az idegen ajkú nemzetiségekben ez bizonyos irigységet, keltett a magyarok iránt. (Halljuk! Halljuk !) Ők mintegy idegeneknek tekintették magukat saját honunkban a helyett, hogy a magyar nemzet egyenjogú fiainak tekintsék magukat, és innen magyarázható meg az, hogy az alkotmányos éra elején is bizonyos nemzetiségi izgatások tevékeny talajra találtak. Ezzel szemben kellett volna nyomban az alkotmány visszaállítása után úgy a kormánynak, mint az egész magyar társadalomnak arra törekednie, hogy a mesterségesen emelt, de időközben meglehetősen megerősödött válaszfalakat lerontsa, hogy helyes közjogi fogalmakat oltson be s hogy barátságos úton megértesse a nemzetiségekkel, hogy ők a magyar nemzetnek a magyarokkal egyenlő fiai, egyenlő kötelességekkel, egyenlő jogokkal. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen a téren azonban úgy a kormányok, mint a magyar társadalom, — megengedem, — gátolva voltak azon lázas tevékenység által, melyet kénytelenek voltak kifejteni, hogy az abszolisztikus kormánynak évtizedeken át elkövetett számos mulasztásait pótolják, hogy Magyarországot a modern államok sorába emeljék. Megengedem tehát, hogy e miatt e tekintetben kevés történt. Ezen feladat megoldása így majdnem kizárólag az egyes nemzetiségek úri osztályára és intelligencziájára hárult át. (Úgy van! balról.) A szerb intelligenczia, bátran mondhatom, ezt a feladatot becsületesen megoldotta, mégpedig olyképen, hogy büszkén és határozottan merem állítani, (Halljuk! Halljuk!) hogy a szerb nemzetiséghez tartozó népnek zöme s annak egy fia sem formál semmi tekintetben oly kívánságokat, a melyek akár kifelé gravitálnának, akár bármi tekintetben Magyarország és a magyar nemzet teljes függetlenségével és az ország integritásával ellentétben állnának. (Általános helyeslés.) Azt is bátran merem állítani, hogy a szerbek között politikai értelemben vett nemzetiségi szeparatizmus nem létezik, és ha mégis vannak némely belpolitikai, inkább helyiérdekű nemzetiségi külön törekvések, a melyeket némely nyugtalan izgatók igen gyakran, önző czéljaik megvalósítására használnak fel, ezeknek oka az eddigi rossz kormányzásban rejlik. (Helyeslés a baloldalon. Derültség jobbról.) Igenis, a rossz kormányzásban. (Ellenmondások jobb felől.) Már az előbbi kormányok is sok mulasztást követtek el e tekintetben, de a jelen kormány által sincs ezen állapoton segítve, mert a rossz közigazgatás következményeit nálunk a köznép úgy fogja fel, hogy annak sérelmei azért hárulnak reá, mert ő nem magyar. Különösen akkor gondolja ezt, mikor a basáskodó köztísziviselő nem érti a nyelvét, és igy meg sem hallgatván sérelmét, természetes, hogy azt orvosolni sem képes. (Mozgás jobbról.) Még inkább áll ez akkor, midőn a bíróságok ott, a hol a törvény a kötelező ügyvédi képviseletet nem írja elő, a magánfeleket személyes megjelenésre hívja fel, és a bíró a köznép nyelvét nem beszélvén, bírósági tolmács nemlétében a felek vallomásait hivatalszolgák által fordíttatja le, és ennek alapján ítél. Természetes, hogy a felsőbb bíróságoknál ezen fordítások hivatalos aktákúl szolgálnak. Képzelhető tehát, hogy ily viszonyok közt mily gyakran fordul elő, hogy teljesen más értelmük van az ilyen fordítás alapján felvett jegyzőkönyveknek, mint a felek által tényleg tett vallomásoknak. Az ilyen alapon hozott ítéletek okvetetlenül sértik a nép jogérzékét. (Úgy van! balról.) Hozzájárul ehhez még az is, hoj>-y a t. kormány a választások alkalmával felhasználja a nemzetiségi érzületet arra, hogy saját jelöltjeit győzelemre segítse. Csak röviden jelzek egyetmást. (Halljuk! Halljuk!) Ilyen alkalmakkor a nemzetiségi népnek oly dolgokat Ígérnek, melyek a törvényben gyökerező jogokat képeznek, pl. hogy abban a kerületben a fontosabb közigazgatási, vagy bírósági állásokat faj rokonaikkal töltik be, vagy legalább is olyanokkal, kik nyelvüket értik, a mi pedig törvényes követelmény. (Zaj a jobboldalon.) Természetes, hogy a köznép azt hiszi, hogy ha az, a mit ő saját természeti jogának érez, csak konczesszió árán érheti el : akkor ő hátrányban van a magyar elemmel szemben. De gondoskodtak arról is, hogy ez a balhiedelem azután nem a párt. hanem az egész magyarság, a magyar állameszme rovására menjen. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Megmondom, miért? Több mint egy évtizeden keresztül azt hirdették a vidéki hivatalos és félhivatalos magyar és más ajkú, a hatóságokhoz közelálló közlönyökben, Írásban úgy, mint szóval, hogy a nemzeti párt, különösen pedig annak vezére, grőf Apponyi Albert, a nemzetiségeknek legnagyobb ellensége; ellensége oly nagy mérvben, hogy ha kormányra jutna, az összes nemzetiségeket egy kanál vízben fojtaná meg, vagy legalább is örök rabságra dobná oda a magyar uralkodó elemnek. Csakugyan sikerült is beleoltani a nemzetiségekbe ezt a hitet, holott épen a nemzeti párt és vezére, gróf Apponyi Albert választási programmjában egészen szabatosan korvonalozta e tekintetben elfoglalt álláspontját. (Úgy van! bal felöl.) Erről az álláspontról, t. ház, a melyet nem csak én osztok, bátran állíthatom, hogy az a SV