Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-271
268 2T1. országos ülés 1893. deczember 13-án, szerdán. szerb fajhoz tartozó honpolgárok zömének kívánalmait is magában foglalja. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem akarom itt e programm minden egyes részletét előadni, de az egészben véve, abban kulminál, (Halljuk! Halljuk!) hogy az ország összes lakosságát vallási, faji, illetve nemzetiségi különbség nélkül a magyar nemzet fiának tekinti, a ki mindenben teljesen egyenlő kötelességekkel és jogokkal bír, és ezen elvet mindenkor, min den téren részrehajlatlanúl érvényesíteni kívánja. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Annak igazolására, hogy e programmban a szerb nemzetiség zömének kívánalmai teljesen benfoglaltatnak, röviden megmondom, melyek a mi kívánalmaink? (Halljuk! Halljuk!) Mi Magyarországban politikai tekintetben nemzetiségeket egyáltalában nem ismerünk; (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) mi külön nemzetiséget képezni nem akarunk; (É'énk helyeslés a baloldalon.) nekünk még külön nemzetiségi törvény sem kell; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mert mi sértésnek tekintjük magunkra nézve, hogy számunkra bármily okból külön törvény alkottassák. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbalon.) Ezzel sztmben azonban megköveteljük, hogy egyik állampolgár sem legyen a másik fölött bármi tekintetben előnyben azért, mert ennek anyanyelve nem a magyar. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Természetes dolog, hogy minden államnak kell, hogy hivatalos nyelve legyen, (Halljuk! Halljuk!) valamint természetes az is, hogy Magyarországon más hivatalos nyelv, mint a magyar, nem is lehet, (Helyeslés jobb felől.) viszont azonban azt kívánjuk, hogy a politikai élet azon fokán, melyben a köznép is részes, jogainak érvényesítésénél saját anyanyelvét is használhassa. (Helyeslés a szélsőbalon. Felkiáltások jobb felöl: Hát nem használják!?) Szívesen veszszük, sőt megköveteljük, hogy az állam nyelve mindenütt taníttassák, (Elénk általános helyeslés.) hogy mindenkinek alkalom adassék annak megtanulására, (Általános helyeslés.) de viszont nem tartjuk a jogegyenlőség elvével összeegyeztethetőnek azt, hogy egyes állampolgárok, különbeni joghátrányok terhe alatt, kényszeríttessenek két nyelvet beszélni. (Felkiáltások jobb felől: Mit tesz ez?) Én őszintén feltárom álláspontomat s azt hiszem, hogy ez igazságos; s a ki ezzel szemben más álláspontot foglal el, fejtse azt itt ki. (Helyeslés a baloldalon.) Mi megengedjük, hogy a nemzeti kulturális működésbe a nemzet összes fiait, faji és vallási különbség nélkül, bele kell vonni; de viszont megköveteljük, hogy senki se gátoltassék anyanyelvének kultiválásában, (Helyeslés bal- és jobb felől. Felkiáltások: Ki gátolja?!) hogy ne gátoltassék abban, hogy esetleg kulturális czéljait szűkebb körben is érvényesíthesse akkor, ha ez a nemzetre és államra nézve nem veszélyes. (Helyeslés a jobb és baloldalon.) Ezekben röviden elmondottam a mi kívánságainkat (Helyeslés bal felől.) s azt hiszem, hogy semmiféle rosszakarat nem mondhatja rólunk, hogy nekünk szeparatisztikus nemzetiségi követeléseink volnának. Nézetem az, hogy ezen elvnek a nyilvános politikai és társadalmi élet minden terén való következetes keresztülvitele még a legkisebb belpolitikai kérdések tekintetében is megszüntetné a szeparatizmust, megszüntetné nemcsak nálunk szerbeknél, de azoknál is, a kik a többi nemzetiségekhez tartoznak. (Úgy van! bal felöl.) Ép azért t. ház, mivel ennek érvényesítésére az eddigi kormányok s a mostani kormány is, a törvény keretein belül, bár elég módja és tehetsége van hozzá, e kérdés rendezésére semmit nem tettek, a kormány iránt nem viseltetem bizalommal s a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha nem, a vitát ezennel bezárom. A miniszterelnök úr kíván nyilatkozni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kötelességemnek tartom röviden reflektálni némelyekre, (Halljuk! Halljuk!) mik részint a kormány iránti politikai bizalmatlanság indokolásául, részint ennek kapcsán egyébként felhozattak. Először Drakulics Pál t. képviselő urnak, (Halljuk! Halljuk!) a ki a szerb nemzetiség nevében mondott el némelyeket, azt vagyok bátor megjegyezni, hogy azt az álláspontját, hogy a nemzetiségi törvényt egyszerűen töröljük el, és azután helyette azokat az elveket valósítsuk meg, melyeknek ő e házban kifejezést adott, magamévá tenni nem kívánom. (Helyeslés a jobboldalon.) Megengedem, hogy a t. képviselő úr dicséretes mértékletességgel beszélt, hogy egyes igen szép elveket hangoztatott, és hazafias érzelmeket tamisított; de ebből korántsem az következik, hogy a nemzetiségi törvényt, mely nemcsak a nemzetiségeknek, hanem egyúttal a magyar államnak kétségtelen jogát is determinálja, ismeretlen tényezőkkel és kívánalmakkal szemben egyszerűen eltöröljük. (Helyeslés a jobbóldalon.) Egyébként ez talán a képviselő úrnak nem is propozicziója, hanem egy mellékes megjegyzése volt. Az, a mire én válaszolni akarok, az általa felhozottak közül az, hogy szívesen elhiszem neki, hogy a szerb nemzetiségnek nincsen oly tagja, legalább számbavehető tagja, a ki kifelé gravitálna. Ezt mi korábban is tudtuk. Nem gravitálnak kifelé, azt hiszem, nemcsak saját
