Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-271
26J 151. orszíeros Illés. 1888. hanem a magyar nemzet alkotmányos életének mintegy korlátolásaként jelentkezik. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Egész idáig lehetünk miniszterek, lehetünk képviselők, behozhatunk reformokat, de ezen falnál meg kell államink; ennek az árán kapjuk a magyar udvartartást. (Igaz! Úgy van! zajos helyeslés a baloldalon.) Én pedig állítom, hogy mi eddig a hadseregnek katonai közösségével és a 67-iki kiegyezéssel nemcsak összeegyeztethető, hnnem egyenesen annak szelleméből levezethető legszerényebb követelményeinkkel egy ilyen fal előtt állunk; mig a hadseregről és katonai I ! gyekről van szó, mindaddig lehetetlen meg1 irkóznunk az ezen nemzetet életében veszélyeztető bármely kérdéssel, lehetetlen sikeresen megbirkóznunk mindenekelőtt a nemzetiségi viszonyokkal. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert vajmi kevés vonzerőt gyakorolhat idegen ajkú honpolgárokra az oly nemzet, a mely nemzeti életének egyik legfontosabb ágával szemben folytonosan tehetetlenségre van kárhoztatva. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Ezek, t. ház, azok az indokok, a melyek a t. kormány által némely külső tényben elért sikerek daczára is arra indiának engem, hogy a bizalmatlanság állá pontját vele szemben fentartsam, és reformpolitikájában ne bízzam. Azon t. párt múltja nem nyújt parlamenti jogczímet arra. hogy ezen reformpolitikát ő vigye keresztül. (Igaz! Úgy von! a szélső baloldalon.) S ha keresztülvitelére mégis vállalkozik, a legkisebb a mit magunknak követelhetünk: bizalmatlanság és szigorú ellenőrzés a keresztülvitel minden fázisában. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Politikai téren elért vívmányai engem le nem fegyverezhetnek, mert minden jel arra mutat, hogy az, a mi részleges vívmányt elér, csak fegyver a többinek hatályos meggátlására és visszautasítására. Mindezek alapján, Úgy hiszem, indokoltan fejezhetem ki úgy a magam, mint elvbarátaira nevel en, hogy a politikai bizalom hiányának alapján a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hentaller Lajos jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! Legyen szabad mindenekelőtt kijelentenem, hogy én gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam nézetei és törekvései iránt tisztelettel viseltetem. Sajnálattal kell azonban kifejeznem, hogy közjogi álláspontjában pártállásomnál fogva nem osztozhatom; mert meggyőződésem az, hogy a 67-iki kiegyezés alapján, következzék kormány Magyarországon bárkinek a vezetése alatt, az soha sem fogja elérhetni azon czélt. a melyre törekednünk kell: deczemtoer 13-án, sí«rdán. Magyarország önállóságát és függetlenségét, szóval önrendelkezési jogát. Nagy tisztelettel viseltelem gróf Appouyi Albert és társainak programmja iránt, az ő törekvéseiket sohasem gyanúsítottam és gyanúsítani nem is fogom, de határozottan és őszintén kijelentem, hogy azon az alapon, a melyen ők állanak, hazám javát megtalálni lehetetlen. Ezek után, t. ház, legyen szabad kifejeznem azt, hogy a költségvetési vita, annak egész folyama, a kormányférfiak nyilatkozatai nem változtatták meg nézetemet; és nem ingattak meg abbeli szándékomban, hogy én ennek a kormánynak a költségvetést meg ne szavazzam. (Helyeslés a szélső baloldalon) A legjelentősebb kísérlet arra nézve, hogy az ellenzék kapaczitáltassék, a kereskedelmi miniszter szájábál jött, a ki rámutatott a kereskedelmi szerződések megkötésére, és azt mondta, hogy a jelenlegi alapon semmi akadályát nem ismeri, hogy az ország a maga kereskedelmi, ip-ni és egyéb gazdasági fontos ügyeit saját hasznára rendezhesse. De a t. kereskedelemügyi miniszter úr kénytelen lesz bevallani, hogy ép ezen a téren az alkudozás csak akkor igazán sike r es, ha mind a két alkudozó fél feltétlenül diszponálhat, az pedig kétségtelen és tagadhatatlan, hogy Magyarország legjobb kereskedelemügyi miniszterei is nyomva vannak azon viszony által, a melyben az ország Ausztriával van. Az a külföldi államférfiú, a ki a magyar kormányférfival szóba áll, nem űgy alkudozik, mint egy oly féllel, a ki a nemzet nevében tejesen diszponálhat, hanem mint olyannal, a ki másra is tartozik tekintettel lenni, így tehát az indokolás azon legerősebb pozicziója, melyet mi a költségvetési vita folyamán hallottunk, meg nem állhat s nem birhat arra, hogy akár én, akár azon társaim, kikkel pártközösségben vagyok, meggyőződésüket megváltoztassák. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most, t ház, legyen szabad rámutatnom arra, hogy ez általános vita alkalmával úgy jellemeztem a magyar politikát, a mint azt jelenleg látjuk, jellemeztem pedig egy eseménynyel, hogy mig mi itt kicsinyesen egy forintnak aláírását, vagy alá nem írását bolygatjuk és keressük, az alatt Barcelona színházába az anarchia beledobta a bomhát. (Halljuk! Halljuk!) És a költségvetés tárgyalása alatt megértek az idők arra, hogy 7 immár nem színházba, hanem Francziaország parlamentjébe dobták bele a bombát. S inidon ezek történnek, t. ház, — tisztelet és becsület mindenki nézetének, — de én a nivót itt ebben a teremben nem látom oly magasnak, mint a minőnek lennie kell ezekkel a rettentő eseményekkel szemben, s legyen szabad mintegy kapcsolatban azokkal a
