Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-271

260 271. omágos Illés 18»ä. deczenjfcer 18-AB, szerdán. padokról többször kifejezés adatott. (Úgy van! hal felöl.) A belügyi reform-politika terén a kormány legnagyobb sikerét azon tény képezi, hogy az összes egyházpolitikai javaslatok, melyek benyújtására nézve programmja kifejtésekor kötelezettséget vállalt, ma tényleg a ház asztalára le vannak téve. Ezek oly körülmények, melyek előtt szemet hunyni nem lehet. Es tagadhatatlan, a mostani pillanat az;, a mely legkedvezőbb a kormányra nézve. Mert ma a ház és a közönség előtt [is semmi egyéb nincs, mint az említett javaslat benyújtásának ténye s e ténynek, hogy úgy mondjam, külső hatása; de tartok tőle, hogy e kedvező hatás csökkenni fos: akkor, ha a ház azon helyzetben lesz, hogy a javaslatok érdemleges bírálatába bocsátkozzék. (Helyeslés hal felől.) így tehát az az idő, mely a benyújtás hatása és a javaslatok tartalmának bírálata között telik el, a kormányra nézve föltétlenül a legkedvezőbb, és nem irigylem a t. kormánytól ez időszak kedvezőgégének élvezetét. De épen ez a körülmény teszi szükségessé, hogy újból indokoljam a bizalmatlanságot, melylyel e ténynek daczára a kormány iránt viseltetni kénytelen vagyok Először nem viseltethetem bizalommal a kormány reform-politikája iránt, mert e reformpolitikának elfogadása és fokozatos keresztülvitele a túloldalon, az utolsó időnek tanúsága szerint, semmi egyéb, mint a párttaktika változó igényeinek szüleménye. (Ügy van! a haloldalon) A véderő-javaslat fölötti viták viharai térítették meg a túloldalt az állami adminisztráczió elfogadására, a Hentzi-szobor katasztrófája térítette meg a túloldalt és az abból alakúit kormányt a polgári házasság és az egyházpolitikai javaslatok előterjesztésére. (Ellenmondás a jobboldalon.) Ezek, t. ház, egyszerűen történelmi tények; tény, hogy oly politikai körülmények, melyek a benyújtott reform-javaslatokkal semmi benső, hanem csak taktikai összefüggésben vannak, és c-^ak a pártélet szükségletében találták indokolásukat, tolták fokozatosan előre a kormányt a belügyi reformok útján. E tény, szerintem, nem azt eredményezi, hogy azon reformjavaslatokat, ha tartalmilag helyeseknek találom, el ne fogadjam, és ud támo gassam; hanem azt, hogy ily forrásból eredő reform-tevékenységgel szemben bizalmamat ne előlegezzem, hanem a legszigorúbb, habár tárgyilagos bírálat jogát magamnak fentart^am, (Helyeslés a baloldalon.) fentartsam azon párt számára, a mely pártnak kebeléből ezen reformjavaslatok alapját képező eszméknek legnagyobb része származott. Azt hiszem, hogy a parlamentarizmus törvényeinek megfelelne, ha azt mondanám, hogy oly reformok megvalósítására, a melyeket ez a párt hirdetett, és a melyek mellett ez a párt állott hosszú éveken keresztül, és a melyek a t. túloldalnál mindig ellenzésre találtak, ez a a párt van hívatva és nem a túloldal, és ha ezen szempontból ily irányú reformtevékenységgel szemben a merev ellenzés álláspontjára helyezkednék : ez a parlamenti élet törvényeinek és természetének megtelelő, megengedett eljárás volna. (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) De én ezt nem teszem, én a szigorú objektivitás terén fogok maradni a t. kormány reformjavaslataival szemben úgy az egyházpolitikai, minta közigazgatási reformok terén, de azt az egyet azután teljes joggal fentarthatom magamnak, hogy a puszta benyújtás tényét elegendőnek ne tekintsem arra, hogy az bizalmatlanságomat lefegyverezze, (Helyeslés bal felöl.) hanem, hogy azok tartalmát, midőn idegen kezekbe kerül megvalósításuk, igen közelről megnézzem, igen beható bírálat tárgyává tegyem, (Helyeslés bal felöl.) annál inkább, mert a benyújtott törvényjavaslatok közt — az egyházpolitikaiakról nem beszélek, — azoknak egész komplexumát csak igen rövid idő óta ismerem, rövidebb idő óta, semhogy érett és teljesen megállapított véleményt mondhatnék azok tartalmáról, de a többiekről, melyeket régóta ismerek, azt kell mondanom, hogy azok prima facie is már azon párturalmi rendszernek, a melynek fentartása bölcsőjük körül állott, tagadhatatlan kinyomatát magukon viseli k. Én például (Egy hang a jobboldalon: Majd megjavítjuk!) Azt majd meg fogjuk látni. Én teljes készséggel hajlandó vagyok a megjavításnál közreműködni; csak az a kérdés, vájjon a mit az én szempontomból javításnak fognék tekinteni, javításnak fog-e elismertetni a t. túloldal és a kormány részéről is, vájjon ez alapon fogunk-e tudni egyetértésre jutni a • reformmü keresztülvitele közben. Én például azon lépésben, — a mely az általunk első sorba állított reform, a képviselőválasztás tisztaságának és szabadságának teljes megóvása, — (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) a kúria bíiáskodásárói benyojtott javaslatban is látom ennek a szellemnek nyomát, mert ha ez a törvény keresztülmegy azzal az elvvel, mely szerint a kérvénynyel megtámadott választásoknak nagy része, a gyakorlatban valószínűleg túlnyomó nagyobb része nem fog birói kogniczió alá kerülni, hanem a ház bírálata alatt fog maradni: mondom, ha a javaslat ezen elvén módosítás nem történik, akkor én ezt a javaslatot olyannak tekintem, melynek életbelépése jelenlegi képviselőválasztási állapotainkon vajmi keveset fog segíteni, a párturalom hatalmi eszközeit a választásoknál igen kevéssel fogja