Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-271
271. országos Blés 189S. deczemter 13-án, sserdán. §59 ven tőlem senki, ha belőlem a jövő iránti elkeseredés szólalt meg, ha lelkemből az édes anyát, e hazai földet rajongva szerető gyermeknek tépelődése tört ki, mert én a messze jövőben szabadnak és erősnek akarom tudni nemzetemet s vele együtt boldognak királyomat, hogy a jövő Magyarország és az évtizedek utódai ne csak a költő keservét küldjék el utána: »Neked két hazát adott végzeted, — Nekünk csak egy volt, az is elveszett!« Befejezem igénytelen felszólalásomat (Bálijuk! Halljuk!) azzal, hogy hazafiúi kötelességem teljes tudatával úgy a magam, mint a függetlenségi és 48-as párt nevében is ismételve kijelentem, hogy az 1867-iki kiegyezés alapján álló magyar kormánynak ezen költségvetési törvényjavaslatot indokolt bizalmatlanságunknál fogva meg nem szavazhatjuk. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) VJgííl pedig bocsánatot kell kérnem a t. háztól, hogy a nemzet drága idejéből egy kis darabot magamhoz ragadtam, hiszen én előre tudhattam azt, hogy lelkemnek őszinte megnyilatkozása s az én igényt len szavam csak a pusztában kiáltónak elhangzó szava volt- (Hoszszantartó, elénk helyedén és élj'nzés a szélső hatold Ion. A szónokot számosan üdvözlik,) Hentaller Lajos jegvző: Gr. Apponyi Albert! (Nayy mozgás. Felkiáltások bal felöl: Öt percznyi szünetet kérünk í) Elnök: Az ülést üt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Méltóztassanak helyöket elfoglalni. A felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik szólásra? Hentaller Lajos jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A közvetlenül előttem szólott t. képviselő úr beszédére részletesen kiterjeszkedni nem fogok: nem mintha annak tartalmát és jelentőségét kicsinyelném, hanem azért, mert mindenki tudja, hogy ismeri politikai álláspontomnál fogva a közjogi kiegyezés tekintetében tett kijelentéseivel és fejtegetéseivel egyet nem értek ; de másrészről az ő fejtegetéseinek czáfolása sem tartozik az én hivatásomhoz. És pedig azért nem, mert az 1867. évi kiegyezés és az abból származott állapot azon sötét képének czáfolatát, melyet a t. képviselő úr elénk tárt, nem lehet szárakkal, hanem csupán tényekkel és tettekkel nyújtani. (Helyeslés bal felől.) És természetesnek tartom, hogy azok a tények, azok a tettek, az 1867-es kiegyezésnek azon értelmezése és alkalmazása, a mely a t, kormány politikájában nyilvánul, a ház ezen oldalán az 1867-es kiegyezés teremtette állapotoknak ilyen sötét rajzolására alkalmat és alapot nyújt; (Helyeslés bal felől.) Ha a t. képviselő úr egy kifejezéssel élve, a melyet nem helyeselhetek, azt mondja, hogy az 1867-iki törvényhozók tréfáló kedvükben tették be az 1867-iki törvényczikkbe azt a kifejezést, hogy »magyar hadsereg*, ez semmi egyéb, mint szélsőbalt kiadása annak, a mit kormánypárti oldalról a dehgáeziókban hallottunk, a kormány részéről történő minden tagadás nélkül, hogy a 67-ki XVII. törvényczikkben csak frázis a magyar hadsereg említése. Ennek folytán a t. képviselő űr beszédében csak lélektanilag indokolt és termesz-tszeríí visszhangját találom annak a politikának, a melyet az 1867-ki kiegyezés alapján annak alkalmazása és életbeléptetése körül nemcsak a jelenlegi kormány, hanem annak közvetlen elődei is folytattak, és ezért nem ttrtom hivatásomnak, hogy ezen beszéd czáfolásába bocsátkozzam, (helyeslés a baloldalon.) Ha az 1867-iki kiegyezést egyszer sikerülni fog olyan értelemben alkalmazni, a nemzetre nézve jótékony intézményeit olyan értelemben életbeléptetni, mint ezt alkalmazni és életbeléptét ii akarjuk mi, akkor reméljük, hogy a tények fogják megadni a czáfolatot azon kifogásra, a melyet hallottunk. (Tetszés bal felöl.) Addig a jelenlegi állapotnak védelmeié kelni nem érzek magamban semmi hivatást. (Helyeslés bal felől.) T. ház! Az appropriáczió megszavazását a há/nak tradicziói szerint a pártok bizalmi kérdéssel szokták kapcsolatba hozni s így igen természetes, hogy az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van s a mely a kormány iránt bizalommal nem viseltetik, az appropriaczionáliä törvéoyJH vaslatot megszavazni nem hajlandó. Ha ennek indokolására mégis egy néhány szót elmondani kívánok, ez azért történik, mert a költségvetésnek beterjesztése óta is a mai tárgyalás napjáig történtek olyan események, a melyek tagadhatatlanul a kormánynak politikai helyzetét kedvezőbb színben tüntetik fel, mint a minőnek az a költségvetés tárgyalásának kezdetén tekinthető volt. Ugyanis ha reasszumáljuk azon eseményeket, melyek a költségvetési tárgyalás kezdete óta történtek, azt tapasztaljuk, hogy a t. kormány úgy a belügyi reform-politika terén, mint a magyar nemzet közjogi helyzete érvényesítése terén is bizonyos tagadhatatlan sikereket tud felmutatni. A belügyi reformpolitika terén megkezdetett a közigazgatási reform-akezió a közigazgatási bírósági javaslat benyújtása által, megkezdetett oly sorrendben, mely ^megfelel azon nézeteknek, melyeknek e 38*
