Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-271

25 g 271. országos illés 18»3. deczemfcer 13-áo, siorflrtn. erőszak útján be is következnék, akkor ezen törvénytelenségeknek sokkal kevésbbé fog ellentállbatni, de ellenkezőleg sokkal könnyebben fogja magát beletalálni, és az osztrák intézményekkel fiukkal hamarább frg megbarátkozni az a Magyarország, a mely németül már teljesen tudni fog. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalon.) Ezeket a jelenségeket mind kicsinyesen fogják fel az emberek, s mert ma még nyugodtan bajthatjuk le fejünket azon tudatban, hogy holnap ismét az alkotmányos Magyarország polgáraiként ébrednünk fel; s mert ma még lelkesítőén hangzik szerte a hazában, hogy »a legelső magyar ember a király«, azért még fontosabb esetekben sem törődünk azzal, hogy minden eljárásunk és cselekményünkre rányomjuk annak bélyegét, hogy mi magyarok vagyunk s magyarok akarunk maradni. De ha így sietünk a germanizáezióuak otthont teremteni, akkor el fogjuk éretni az utánunk jövő nemzedékkel azt, hogy a hazátlanná tett és elnémetesített magyar nemzet jövőre így énekelje a költő dalát: A legelső magyar ember a német. (Derültség a szélsőhalon.) Még ha a mindennapi életben is észreveszünk a mi alkotmányosnak kikiáltott helyzetünkkel szembeszökő visszásságot, kényelemből n; pirendre térünk felette. Oak illusztrálásul egy jelen'éktelennek látszó körülményt hozok fel. (Ilalljuk ! Halljuk !) Ott vannak a magas kúriának, a budapesti királyi ítélőtáblának, a törvényszékek és járásbíróságok túlnyomó részének némely termei és helyiségei, a melyekben a hazai bírák ő Felsége a magyar király nevében hozzák meg íté Jetiiket, a falon pedig olt függ az ötvenes évek német igazságszolgáltatásának korszakából megmaradt abszolút módon uralkodott osztrák császárnak díszruhájában ez aláírással »Franz Joseph I.« De a magyar apostoli király arí'zkí'pe, az nincsen ott, nyilván azért, mert Bessenyey Ferencz kedves barátom és képviselőtársam elmélete és tapasztalata szerint az igaz ságát megnyerő szegény paraszt ember sohasem kérdezte, vájjon az ítélet a király, vagy a Császár nevében hozatott-e? (Derültség a szélsőbalon) T. képviselőház! Sokat elmondhatnék még, oly jelenségeket, (Ealljuk! Halljuk!) melyekből én egyéb meggyőződést nem meri hetek, csak azt, hogy a mi mai politikai és alkotmányos életünk nem egyéb a máról holnapra való tengi désnél; nem egyéb, mint belenyugvás abba a sajátságos kényszerhelyzetbe, a melyben minden csak azért van jól, mert másként nem lehet; s nem egyéb a megszokásnak törvényként való elfogadásánál, vagyis azon kényelmes elv akezeptálása, hogy: így volt ezelőtt is, maradjon így ezután is. így ne csodálkozzunk, ha a mi alkotmányos életünknek nincsen öntudatos czélja, s ha nincs meg az állami tevékenységnek egészséges és. határozott iránya, mely munkára ösztönözné az embereket, a mely hevítené az állampolgárok lelkét, a mely tettre buzdítaná a közügyek szolgálatára alkalmas erőket, a mely bizalmat támasztana egy szebb jövő iránt s a mely lelkesedést ébresztene nemzeti aspirácziók és ideák megvalósítására. (Tetszés a szélsőbalon.) De ha támadnak is önzetlen törekvések, csakhamar elnyomja azokat a rideg számítás, az önzés politikája, az érdekhajhászat, a kegyek utáni lázas kapkodás s a pillanatnyi igények kielégítésében való megnyugvás. (Helyeslés a szélsőbalon.) Csak egy vezethet ki még bennünket a közösügyek okozta nyomorúságunkból, a jövő el nem kerülhető veszedelméből, s ez Magyarországnak politikai és anyagi függetlenítése Ausztriától. (Elénk helyeslés a szélsőbalon.) Erre a nemzetnek törekednie kell, hogy később necsak a bánkódás legyen osztályrészünk. Törekednünk kell. mert hazánk függetlenségének eszméje nem a mai nemzedéké; ez az elődök szent hagyományába melyet nekünk, féltékenyen kell őriznünk s. melegen kell azt ápolnunk a nemzet szívében és érzésében, hogy így tisztán szálljon át nemzedékről nemzedékre, míg' a késő utóduk azt meg nem valósítják. (Helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) E tüggt-tlenségre való törekvés nélkül én csak az enyészet felé közeledését látom hazámnak. Nem a magyar fajt féltem én, hogy az ki fog pusztulni, nem a magyar nemzetet, hogy az még sokáig élni nem fog, hiszen a lengyelek is élnek, még élni is fognak de hol van Lengyelország, hol van a lengyelek szabadsága ? Ide hallatszik át hozzánk még ma is a múltak bűneiért való vezeklés hangja s a népek Istenéhez felszálló bús könyörgésük: »Szabad hazánkat, óh add vissza nékünk!« Ez a szomorú példa jogosultságot ad nekünk félteni hazánkat a messze jövőben létező veszélytől is, melynek csiráját a jelennek levegőjéből szívjuk be minden nap, félteni az osztrák uralom jövőjétől és félteni az elnémetesíté.-,től.Igen, nekünk, az ország képviselőinek ezt a veszedelmes haladást fel kell tartóztatnunk siető útjában s a honfiúi szeretet és lelkesedés együttes erejével arra az útra kell vezéreinülik a nemzetet, a melyen Magyarország a másik ezredévet, mint hatalmas, szabad és független Magyarország érje meg, melynek d csőségét a magyar koronának fénye ragyogja be. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) T. képviselőház! Ne vegye tehát rossz né-