Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-267
174 367. oriaá&os ttléi 18»3. deezember 7-én, csOtörtStön. adnak hitelt, olvassák el a külföldi szaktudósoknak a valutarendezésünkre vonatkozó és. a »Budapester Tagblatt«-ban az idén megjelent nézeteit. E szaktudósok nevei, kiket átolvasni leginkább ajánlok, a következők: Hermáim Schmidt. London; dr. Friedrich Kleinwechter, Czernowitz; Luigi Luzatti, Padua; dr. William Scharling, Kopenhága; dr. Ottó Arendt, Berlin; Heinrieh Hucks, Gibbs; dr. Wilheim Lexis, Göttingen. Ezután egész tisztelettel arra kérem a t. pénzügyminiszter urat, hogy méltóztassék ezen külföldi szaktudósok véleményeit magyar nyelvre lefordíttatni, kinyomatni és szétosztatni, és akkor talán nem méltóztatnak nevetségesnek találni azokat az állításokat, a melyekkel én állítani szoktam nézeteimet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mindazok, kik ezen szaktudósok véleményeit elolvassák, mindjárt meg fognak győződni arról is, hogy én azokkal a nagy számokkal, a melyeket elmondottam, nem mondottam el a távolról sem, a világért sem mindazon károsodást, a melyet mi a valutarendezési szándékunkkal szenvedtünk, a mennyiben itt nemcsak az ezüst becseréléséről van szó, hanem tudvalevőleg aranytartozásaink is vannak. Áz aranynál is meglehetősen károsodunk, de erre, minthogy a ház türelmét különben is hosszasan igénybe vettem, (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk !) a legrövidebben leszek bátor kikérni. Méltóztatnak tudni, hogy nekünk nemcsak ezüst, hanem aranytartozásaink is egyformán vannak. Az ezüsttartozásoknäl tőlem telhetőleg igyekeztem kimutatni, hogy mennyiben károsodtunk most a jelenleg forgalomban lévő bankópénzeknek értékével szemben. Az aranyértékre való áttérés miatt az a helyzet következett be, hogy nekünk már most és a jövőben rendkívül sok arany vált szükségessé, a szaktudósok szinte összhangzó véleménye szerint az egész föld kerekségén alig van annyi arany, a mennyire a most aranyvalutára vágyakozó államoknak szükségük lenne, így tehát nekünk is, hogy a szükségletet fedezzük, az arany értékét fel kellett korbácsolnunk. Mióta a valutarendezésnek neki fogtunk, milliókkal drágábban cseréljük ki a szükséges aranyat, mint azelőtt. Erre nézve nincsenek precziz adataim, de egész határozottan merem állítani, hogy az arany becserélésénél az aranyárak felhajtása miatt szintén sok millióval károsodtunk. Egy oly államnál, mely úgy aranyban, mint ezüstben rengeteg összegekkel tartozik, csaknem megfoghatatlan, miféle érdekek követelhették azt, hogy mi azon értékeknek, a melyeknek oly óriási összegével tartozunk, belső értékét emeljük, ég áttérjünk az aranyalapra, akkor, mikor mi épen az ezüsttel a legkönynyebben fizethettünk volna. Az aranyat ma az egész világ keresi, sőt nincs is akkora menynyiaégben. a mennyire a mostani eziviiizált világnak szüksége volna. Hogy miféle ok kényszerüli etett e helyzetünkbe : pénzünket a nekünk annyira előnyös ezüstről aranyra változtatni, az szinte megfoghatatlan. Ezek után bátor leszek beszédemet befejezni annak kijelentésével, hogy mindazok, kik maguknak azt a fáradságot veszik, hogy a külföldi szaktudósoknak a Tagblattban megjelent véleményeit elolvassák, meg fogják érteni azt az okot, a miért én összetett kezekkel kérem a pénzügyminiszter urat, legyen oly jó, és gondolja meg újból a dolgot. Ezt a kifejezést használtam volt a valutarendezés alkalmával mondott beszédemben, és ezt megint ismétlem, legyen szíves, mondjon le ezen ambicziójárói, mondjon le az aranyra való áttérésről. Azt a károsodást, melybe eddig a mi valutarendezési kísérletünk került, — értem alatta az arany eddigi megdrágításából származott károsodást és az eddigi konvertált ezer millió koronával szenvedett kárainkat, a mely károkat én együtt eddig csak 2 — 300 millióra becsülök, — Magyarország még Isten segedelmével kiheverheti, de ha az igen t. pénzügyminiszter úr a valutarendezését még tovább forszírozza, és azon helyzetbe hozza az országot, hogy néki évenkint 130—140 millió aranyat kelljen csak államadósságaink kamataiba kifizetnie a magányosok által fizetendő, szintén ilyforma aranykamaton kívül, ágy nem tudom, mi fog hazánkkal, sőt az egész monarchiával is történni. ¥ Epén azért azon nemzet nevében, melyet képviselek, és melyhez buzgó szeretettel ragaszkodom, bátorkodom kérni a t. miniszter urat, legyen szíves lemondani ambicziójáról, gondolja meg a dolgot még egyszer, távolítsa el köréből azon tanácsosokat, kik őt ezen valutarendezésbe belelovalták, ne álljon velük többé szóba, hanem szerezze informáczióit máshonnan. Legyen meggyőződve arról, hogy én oly véleménynek adtam kifejezést, melyet ha követni fog, úgy nemcsak nevét fogja megörökíteni, hanem az által hazánknak is nagyobb szolgálatot tesz. A költségvetést nem fogadom el, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Meltzl Oszkár: Tisztelt képviselőház! Azt hiszem, esak természetes, ha most, midőn a pénzügyminisztérium költségvetése van napirenden, figyelmünk az adóieform valóban nagyfontosságú és életbevágó kérdése felé fordul, melynek megoldására az igen t. miniszterelnök úr már akkor vállalkozott, midőn a kormányprogrammot előadta. A t. miniszterelnök úr, valamint programmjában foglalt egyéb ígéreteket,
