Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-266

286. országos ttiés 1893. deczeinber C án, .szertián. 143 vései terén. Azért, mert mi is bátrak vagyunk önállólag gondolkozni, gondolom, nem érdemeljük meg ezt az eljárást, az ország lakosainak pártkülönbség nélkül beszolgáltatott adófilléreiből szubvenczionált papiros »Nemzet« részéről, nem igazságos, hogy itt a nemzet egyes tagjait persziflálhassa és gyalázhassa a papiros »Nemzet«. Meg vagyok róla győződve, hogy ez az irány a t. kormányelnök és egyáltalában a t. kabinet intenczióitól távol áll, és csupán mint a kórok jelenségére mutattam reá, kérve a miniszterelnök urat, hogy, ha neki a szübvenezió szolgáltatásán kivül egyéb diszpoziezionabilis befolyása is van, kegyeskedjék ezt oly irányban érvényesíteni, hogy a nemzet minden egyes tagja egyenlő tiszteletben részesüljön a papiros »Nemzet« részéről. Ezeket kívántam megjegyezni, és azon reményben, hogy ez meg fog valósulni, nem ugyan a kormány iránt való bizalomból, de miután itt indokolva van, hogy szükséges a tétel, az összeg felvételét a költségvetésbe elfogadom. Bernáth Dezső jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos : T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) A rendeikezési alap, a melyet tárgyalunk, a mindig elfogadott parlamentaris gyakorlat alapján par excellence bizalmi kérdésnek tekintetik. S ha bizalmi kérdésnek tekintjük a költ megvetést, ha bizalmi kérdésnek tekintjük az appropriacziót, bizalmi kérdésnek kell tekintenünk a rendelkezési alapot, a mely fölött való rendelkezés a t. kormány diskreezionalis hatalmára van bizva, a melyet illetőleg a képviselőház az appropriaczió jogát nem gyakorolja, és a melynél a részletekre nézve zárszámadási ellenőrzés nincs. Ezt nem szemrehányáskép mondom, hanem igen egyszerűen a tételnek, a költségnek természetét kívántam jelezni. Ezen par excellence indoknál fogva ez min dig különleges, bizalmi kérdésnek tekintetett s ennek alapján az ellenzék nem fogadta el, így tehát ez alkalommal sem fogjuk azt elfogadni. (Helyeslés bal felöl.) Ezen költségvetési tétel rendes viszonyok közt alkalmas időpontnak látszott arra nézve, hogy az ember a bizalmi kérdést felvesse, és a kormány általános politikáj'ának taglalásába bocsátkozzék. De ez alkalommal nem kívánok e szokásnak hódolni és e joggal élni, s ennek oka pedig a következőkben rejlik. (Halljuk.

1 Halljuk !) Először abban, a mire már a vita folyamán többször történt utalás, hogy a tárgyalásokat lehetőleg siettetni kell, a másik ok pedig abban van, hogy hiszen a költségvetés általános vitájánál már történt a bizalmi kérdésre nézve nyilatkozat s fog ilyen nyilatkozat történni az appropriacziónál is. Az igazat megvallva, azt hiszem, hogy különösen az appropriaezionális vita fog alkalmat nyújtani arra, hogy az ország helyzetének elemzésébe beíemenjiink. Először azért, mert mielőtt a reform-akezió megkezdődik, talán czélszerű lesz megvizsgálni, hogy milyen az ország általános politikai helyzete és talán másodszor azért is, mert épen a reformakezió kezdete előtt nem lesz fölösleges szintén megvizsgálni, hogy vájjon ezen reformakezió tulajdonképen objektív okokból az ország általános helyzetének szükségéből származott-e, vagy pedig származott azon okokból, a melyeket épen előttem szólott Vajay István képviselőtársam oly drasztikus kifejezésekkel jellemzett. Ha tehát, t. ház, így áll a dolog, s már mindezen kérdésekre nézve történtek nyilatkozatok és fognak történni, akkor valójában játék a politikai kérdésekkel és az ország idejének pazarlása lenne, ha most ezen kérdéseknek fejtegetésébe és elemzésébe bocsátkoznám. Ennek következtében röviden konstatálni kívánom, hogy az általánosan ismert bizalmi indokból a tételt nem fogadjuk el. (Helyeslés hal felől.) Bernáth Dezső jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! mikor én ív/. állattan azon részével foglalkoztam, a melyben a legmérgesebb, állatok találhatók, akkor azt tapasztaltam, hogy valahányszor a Saharából szarvasviperát kaptam, melynek marása feltétlenül halálos, vagy egy scolopendrát Mexikóból, a melynek marása ugyanilyen, akkor a vámhivatalnokok mindig azt tették, hogy egy kicsit fölemelték az illető doboz fedelét, belenéztek, és ha látták, hogy ott valami eleven van, és *z én nevemre volt czímezve, hamar lecsapták; mert azt mondták, hogy nagy veszedelem fenyeget. (Derültség a szélső baloldalon.) T. ház! Konstatálom, hogy úgy Makfalvay képviselőtársam, mint a többi szónok is, a midőtt a sajtóosztály czímére került a sor, megemelték egy kicsit a fedelet, és látván ott valami elevenét mozogni, hamar le is zárták azt, mert veszedelmet láttak. De mert én életirányomnál fogva sokat foglalkozom mérges állatokkal, megtanultam azt, hogy hol és hogyan kell azokat megfogni, hogy az embernek ne ártsanak. Megkísérlem ezt most is, nem azért, mert a vaskanczellár Bismarck annak idején bizonyos alapot »Reptilien-Fond«-nak nevezett el, s ilyen módon ő is a szavasviperák és másféle mérges hüllők közé sorozott bizonyos írással járó foglalkozásokat és exisztencziákat, hanem hozzányúlok azért, mert szükségét és idejét látom annak, hogy a sajtóval és annak hatal-