Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-265
ijg 285. orsíáges Blés 1898. pénzügyminiszter: Én is azt hiszem, hogy elkészülünk, és erre a törvényjavaslatra semmi szükség nem lesz; minthogy azonban a főrendiházban igen sokszor azon szemrehányással találkoztam, hogy viszonylag igen rövid időt engedünk e háznak ilyen fontos javaslatok letárgyalására: illőnek tartom, hogy, lm ott hosszabb ideig kívánnak a költségvetési törvényjavaslattal foglalkozni, arra mód nyujtassék. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat talán a költségvetési törvényjavaslattal egyidejűleg fog a főrendiházhoz menni, és akkor a főrendiház elhatározásától fog függni, kíván-e ezen javaslattal is foglalkozni, vagy csak egyszerűen a költségvetéssel. (Helyeslés.) Horánszky Nándor: T. ház! Méltánylom és helyeslem, hogy a t. miniszterelnök úr mint pénzügyminiszter ezt a törvényjavaslatot benyújtotta, azonban állást foglalok az ellen, hogy akkor, a mikor a költségvetési törvényt megszavazzuk, egyszersmind ezt is megszavazzuk, mert ez a kettő egymással ellenkezésben áll. Nem akarnék előzetesen állást foglalni. Hiszem magam is, hogy indemnitásra szükség nem lesz; az előrelátás azonban nagyon helyes és nagyon czélszerű, de együttesen, két egymással ellentétben álló törvényt talán nem volna czélszerű megszavazni. Komrot Zeit, komint Ráth. Igyekezni fogunk, hogy a költségvetési törvény megalkottassék; azonban, ha erre elégséges nem volna, akkor lesz helyén intézkedni az iránt, hogy esetleg ez a törvényjavaslat vétessék tárgyalás alá. Elnök: Gondolom, ez irányban határozni nem is szükséges. A miniszterelnök úr egyszerűen beterjesztette a törvényjavaslatot és kéri, hogy az előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottságnak kiadassék. (Általános helyeslés.) Ki fog tehát nyomatni, szét fog osztatni, és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett ki fog adatni a pénzügyi bizottságnak, T. ház! Következik a napirend. Ezt megelőzőleg azonban Thaly Kálmán t. képviselő úr kért szót. Thaly Kálmán: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi ülés az idő előrehaladottsága következtében bizonyos sietség, zaj és meglehetős zavar között oszlott szét. (Halljuk! Halljuk !) Ennek a körülménynek vagyok hajlandó magam is részben tulajdonítani azokat, a mik a t. elnökség közt és közöttem, — mint a ki hozzá akartam Zichy gróf törvényjavaslatának a bizottsághoz való küldése kérdéséhez szólani, — történtek. Azonban a képviselőház gyorsírói jegyzeteinek az elkészülésében is valami géptörés miatt késedelem állott elő, ott sem nézhettem meg a legutolsó pillanatig, hogy hogyan deezember 5-én, kedden. áll tulajdonképen a dolog. Mivel a zajban és zavarban magam sem hallottam mindent jól, valamint a hírlapokban különböző közlések jelentek meg: szükségesnek tartottam és kértem az elnökséget, hogy engedje meg nekem, hogy napirend előtt röviden elmondhassam, micsoda intenczióból akartam szólani, és a következmények ehhez képest lennének megítélendők. (Halljuk ! Ball]uh!) Nevezetesen tudom jól, hogy a házszabályok szerint, melyeket hasonló alkalmakkor volt szerencsém már többször alkalmazva látni, mert régi tagja vagyok ennek a háznak, az ötödik országyfílésen veszek már részt — mondom tehát, tudom jól, hogy olyankor, mikor a t. képviselőház egyeg képviselő által benyújtott törvényjavaslatot a bizottsághoz utasít előzetesen, a bizottsági tárgyalás előtt érdemlegesen nem szólhat hozzá egy képviselő sem. Távol volt tőlem az a szándék, hanem a tegnapi eset egy kissé komplikált volt, nevezetesen a t. közoktatásügyi miniszter úr szintén bejelentett egy törvényjavaslatot hasonló tárgyban, és azt kérte, hogy az ő törvényjavaslata is útasíttassék, úgy, mint a gróf Zíclsyé, a bizottsághoz és a kettő együttesen tárgyaltassék. . Minthogy a t. miniszter úr utasítva volt a háznak egy határozata által már egy évvel ezelőtt azon törvényjavaslat benyújtására, azonban azon törvényjavaslat más, talán sürgősebb dolgoknál fogva mindeddig késett, de az a törvényjavaslat a nemzeti múzeum egy fontos ügyét érdekli: én, mint a kinek ennek az intézménynek nagy kulturmissziója — megvallom — nagyon melegen szívemen fekszik, nem akartam annak a véletlennek kitenni ezen ügynek a sorsát, hogy esetleg egy évig heverjen a gr. Zichy javaslatának a tárgyalása talán azért, mert a miniszter úr egyéb sürgős teendők miatt ismét elmulasztaná benyújtani a maga törvényjavaslatát. Tehát én egyedül e végett szólaltam fel, és azzal is kezdtem, a hogy a gyorsírójegyzetek bizonyítják, hogy »a gr. Zichy javaslatát« stb., t. i. azt akartam, hogy úgy mondassék ki a t. elnök úr által a végzés, — ha t. i. a ház beleegyezik, — hogy a házszabályoknak megfelelőleg a gróf Zichy törvényjavaslata mindenképen tárgyaltassék azon bizottság által, még abban az esetben is, ha — feltenni ugyan nem akarom, de már egy év óta nyugszik az ügy — a miniszter úr a magáét elmulasztaná benyújtani^ Ez volt az én intenczióm, ezt akartam felszólalásomban elmondani, semmi mást. A sietségben a t. elnök úr is gyorsan mondotta a mondandókat; tudom, hogy szorosan véve, kötelezettségem lett volna, a házszabályok szerint, a jegyzőnél feliratkozni, hogy szólhassak, de