Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-264

112 284. országok ülés 1888« deeseember 4*ón, hétfőn. ezélszerű ott, a hol a védtörvény szavai egész világosan azon interpretácziót megengedik, a melyre haderőnk e fejlesztése fektetve van, nem ezélszerű egy új véderővitát aránylag ilyen kis kérdés alkalmából merőben a törvény értelmezésének szempontjából megkezdeni, és oly izgalmaknak helyet adni, melyekre sem az ország belnyugodalmának, sem az ország tekintélyének kifelé, sem a politikai helyzetnek bármely tekintetben való tisztázásai*;! szükség nincs. És ezen véleményt a többség a lehető legünnepélyesebb módon magáénak vallotta, és ünnepélyesen dokumentálta. Azt hiszem tehát, hogy az a kérdés, mely itt feriforog, oly kérdés, a mely minden tekintetben nemcsak az 1867 : XII. tez. keretébe esik, hanem az 1889 : VI. tcz. intézkedéseinek és szavainak megfelelő, a mely tekintetbea nem is az volt a> kifogás, hogy a törvény intézkedését nem úgy értelmezték, hanem csak az volt, hogy egyes nyilatkozatok, melyek a véderő-vita alatt történtek, ezen értelmezéssel ellenkezőleg magyarázhatók ; midőn ily — hogy úgy mondjam — minimális pontban és kérdésre vonatkozólag merül fel itt egyáltalán csak véleménykülönb ség, azt hiszem, hogy ebből az inkompetencziának vádját és oly súlyos következményeket, mint a minőket az igen t. képviselő úr itt ebből származtatni kíván, a delegáczionális tárgyalásokra egyáltalán származtatni nem lehet. A mi a másik kérdést illeti, a melyet az igen t. képviselő úr felvet, kétségtelen joga van az igen t. miniszterelnök úrtól kérdezni, hogy valamely kérdésre nézve, a mely a delegáczióban felmerült, mi a véleménye. Csak egyet vagyok bátor erre megjegyezni, hogy az igen t. miniszterelnök úr a delegáczióban is nyilatkozhatott ugyan, de nem úgy, hogy ottani nyilatkozata indítvány vagy kezdeményként szol- 1 gálhatott volna, mert a magyar minisztereknek a legszélesebb mérvű nyilatkozási és részvételi jog van a közosügyi bizottság plénumában és az albizottság tárgyalásaiban is megadva; de az a jog nekik megadva nincsen, hogy ott kezdeményezőleg vagy indítványozókig lépjenek fel, sőt a delegácziónak szabályai e jogot tőlük egyenesen megtagadják. Igen természetes tehát, hogy oly kérdésben, a melyben a delegáczió a hadügyminiszternek egy határozott nyilatkozatával és egy írásban adott felvilágosításával áll szemben, a mely, megengedem, nem terjedt odáig, a meddig a szóbeli felvilágosítás terjed, hanem a mely írásbeli felelet a delegáczió tavalyi határozatára a magyar minisztériumnak is tudtával és beleegyezésével adatott, a mint ott konstatáltatott, és a hol a delegácziónak ez alapon kellett új határozatot hozni: a miniszterelnöknek ott nem is volt szüksége, nem is volt alkalma rá, hogy direkte nyilatkozzék. Ha itt az igen t. képviselő úr nyilatkozatra felhívja, természetesen felhívja saját törvényeink, az országgyűlés szuverenitása szempontjából egy oly kérdésben, melyhez kétségkívül az országgyűlésnek is hozzájárulási joga van, de a melyet czéiszerűségi szempontból és a törvénynek megfelelőleg eddigit delegáczió hatáskörében hagytunk; (Felkiáltások balfelöl: Ide tartozik!) nem tagadom, hogy ide is tartozik; (Felkiáltások hal felöl: 0'sakis ide tartozik !) de konstatálom, hogy tartozott oda is, hogy az ottan való megoldás esztendőkön keresztül nem diffikultáltatott, és formai és törvényességi szempontból — a politikai czélszertíségről most nyilatkozni nem kívánok — kétségkívül ott is megoldható. Azt hiszem tehát, hogy ebből kifolyólag a közosügyi kiadások tételét, mint olyat, a mely törvényeink.úgy szellemének, mint szavainak mindenben megfelel, a t. háznak bátran elfogadásra ajánlhatom. (Helyeslés jobbról.) Horánszky Nándor: T. ház! Csak egy félreértés ellen kívánom magamat védeni, szemben azon, nem mondom, szándékos, hanem önkéntelen félremagyarázással, a melyiyel a t. előadó úr beszédében találkoztam. A t. előadó úr ugyanis a kérdést úgy fogta fel, hogy én formailag nem állítottam fel a delegáczióban a kompetenezia flagrans megsértését. Abban igaza van, hogy én ezt a szabályoknak megfelelő formában nem tettem, de fellett az állítva általam a költségvetés tétele ellen történt felszólalásban és annak végkonkluziójában, hogy t. i. én a törvényhozás jogának megcsorbítása miatt nem szavazom meg a kért hitelt, a mint hogy azt épen e miatt nem is szavaztuk meg. De hát azt kérdem most már, hogy ha nem is lett volna felvetve e kérdés, mii alterálná ez a dolgot? Hiszen a ház minden tagjainak joga van erre, akkor is, ha a delegácziónak nem volt tagja, (Helyeslés bal felöl.) mert minden képviselő őre a törvénynek és tiszteletbentartásának. Ily válaszszal tehát annál kevésbbé lehet a kérdés elől kitérői, mert én ma azt, hogy a szóban forgó formácziók megszavazása által meggyőződésem szerint, a véderőtörvény rendelkezésein tágítás történt-e ? nem indokolom, de indokolni fogom annak idején, midőn az ujonezmegajánlásról lesz szó, a melynél szokta — és közjogunknál fogva — teheti is a törvényhozás, hogy a megajánlás feltételeit megszabhassa, (Helyeslés bal felől.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Horváth Gyula képviselő úr kíván szólni. Horváth Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Jobban szerettem volna, ha mielőtt e kérdésre vonatkozó nézeteiméi; elmondom, az igen