Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-264
264. orsK.4gos ülés Í898. Wäéwm\ier 4-én, hétfén, íil érdekére nézve károsnak és hátrányosnak tari, minthogy ezen párt azon nézetben és meggyőződésben van, hogy az országnak teljes állami függetlensége, úgy az országnak és a polgároknak jóléte a közösügyes törvények megszüntetése nélkül nem érhető el, ennélfogva ezen közös ügyes költségeket a költségvetésben el nem fogadja. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Madarász József: T. ház! A következő indítvány elfogadását ajánlom. (Olvassa): »Közösügyi kiadások ezímén előirányzott a) rendes közösiigyi kiadás 26,278.772 frt a költségvetésbe ne vétessék föl«. Pulszky Ágost előadó: T. ház! Legyen szabad nem annyira az utóbbi indítványhoz, mert természetes, hogy az egyszerűen és közvetlenül a pénzügyi bizottság indítványával szemben állván, ahhoz bővebben hozzászólni nem szükséges, hanem a Horánszky Nándor t. képviselő úr által felhozottakhoz szólanom. (Halljuk! Halljuk!) Azon kérdés, a melyet Horánszky képviselő úr az által vetett fel, hogy ő ezen új közösügyi kiadásokat, mint olyanokat, a melyek a delegáczió kompeteneziáján txílterjedő összeget foglalnak magukban, visszavetni kívánja, szükségképen a pénzügyi bizottságban is fenforgott, midőn az a közösügyi kiadásokat elfogadta, a mi természetesen azon felfogásban történt, hogy azok minden részben olyan kiadások, a melyek törvény szerint a delegáczió hatáskörébe tartoznak. S itt, bár megengedem, hogy a képviselő úr a delegácziónális vitákban, úgy a bizottságban, mint a plénumban megemlítette, hogy azoknak a kiadásoknak egy része, nevezetesen, a melyek új forinácziókra vonatkoznak, olyan természetűek, a melyek íuíajdonképeii csak egy áj törvény megalkotása alapján volnának meghozhatók ő szerinte, mégis ezen megemlítés daczára, a delegáezióban magában az inkompetenczia kérdése külön nem vettetett fel, s csak konstatálom azt, hogy a delegáezióban arra alkalom, hogy nyíltan határozzon a felett, hogy vájjon saját hatáskörét túllépte-e, vagy sem, ezúttal nem adatott. A mi legalább is azt mutatja, hogy ottan még a felszólalt t. urak részéről is azon felfogás tápláltatott, hogy a delegáczió kompeteneziájának legalább flagrans megsértése ez esetben nem következett be. A delegáczió szabályainak 28. §-a értelmében ugyanis határozottan ki van emelve, hogy bármely tárgy előterjesztésénél, vagy tárgyalásánál a tárgyalás folyamán minden stádiumban szót kérhetnek azok is, a kik az iránt akarnak kérdést tenni, nem esik-e a bizottság törvényes hatáskörén kívül a szőnyegen levő kérdés; és hozzáteszi a szabály, hogy ha e kérdés felvettetik, a tárgyalás megkezdése, illetőleg folytatása eíó'it okvetlenül előzetesen eldöntendő lesz. Én csak konstatálom azt, hogy formaliter a kérdés a delegáezióban felvetve nem lett, ez alkalommal deczizió nem történt. De ismétlem, ebből nem azt akarom következtetni, mintha esetleg fel nem lett volna vethető, hanem csak azt akarom konstatálni, hogy ott flagrans megsértését a delegáczió hatáskörének szóba sem hozták az igen t. ellenzéki képviselő urak. A mi már most a kérdés lényegét illeti, azt hiszem, hogy ha egy oly tekintélyes testület, mint a delegáczió éa a magyar minisztérium a saját hatáskörének túllépésével vádoltatik, akkor ezt a panaszt mindenesetre egészen határozott, korrekt és világos alapra kell helyezni. Ez esetben miben állott azon kérdés, a melyre nézve az inkompetenczia egyáltalán nem kérdés gyanánt felállítva, de megemlítve vagy érintve lett a t. képviselő úr által? Egyszerűen a póttartalék felhasználásának, illetőleg a póttartalékra vonatkozó formáczióknak a kérdése. A kérdés az volt, vájjon a jelen véderőtörvény alapján azon formácziók megengedhetők-e, s mi által biztosítható az, hogy háborúban szükség esetén a póttartalék ne egyénenként, hanem zárt csapatokban vitessék a hiányok pótlására az ellenség elé. Ez volt a kérdés. S ott minden részről kifejtetett, kifejtetett a közös hadügyminiszter részéről, kifejtetett a delegáezióban részvett tagok részéről, kifejtetett az ott a tanácskozásokban réaztvevő honvédelmi miniszter részéről is, hogy ez mindenesetre csak technikai kérdés, a mi a törvény kifejezéseinek keretébe teljesen beleértetett és beleérthető, hogy t. i. vájjon az utánpótlása a háborúban megsebzetteknek és elesetteknek egyénenként, vagy rendezetlen transzportok útján történhetik-e, vagy az új hadviselés feltételeinek megfelelőleg, zárt osztályoknak, szervezett osztályoknak azok helyébe való tolása által, melyek esetleg az ellenséggel való harezban megingottak, vagy meggyengíttettek, és e tekintetben ott, mondom, a nélkül, hogy a kompetenczia világosan felvettetett volna, a túlnyomó többség minden tekintetben a törvény határozruányai egyszerű végrehajtásának és érvényesítésének tekintette azon rendszabályokat, a melyek e tekintetben javaslatba hozattak, és a melyeknek belső ezélszerűsége tekintetében — a mint a t. képviselő úr az imént is megjegyezte — egyáltalában kétség nem forgott fenn, és azokra úgy az albizottságban, valamint a nyilvános diskusszióban határozottan konstatáltatott az, hogy a védtörvény megsértve eddigelé nem lett, megsértve nem lesz semmiesetre azon határozmányok életbelépésével, melyeknek költségeit a hadügyminiszter előterjesztette, és a delegáczió elfogadta, hanem hogy másrészről nem