Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-264

28*. országos ülés 1898. deczeniber á én, hétfőn. 107 vánatos volna, ha a palotában, a mely tanúságot fog tenni az utókor előtt, hogy a XIX. század végén a magyar műépítészet mily fokon állott, összeg} űjtenők e kor képzőművészeti alkotásait. Ez volt erre nézve a kezdő lépés. E két indok vezette a kormány tagjait és a végrehajtó bizottság elnökét, a ki pedig akkor még nem volt a kormány tagja. Érintkezésbe léptek tehát az épen akkor itt időző festő művészszel, és megállapodtak az elvi kérdésekben, valamint a kép tárgyát és megközelítőleg annak árát illetőleg is. Azután a végrehajtó bizottság elnöke meghívta a festőt és a műépítészt s együttesen állapodtak meg a tervek átnézése után, hogy hol fogják a képet elhelyezni. Mielőtt még a kép meg lett vuhm rendelve, és mielőtt a szerződés megköttetett volna, — ez az egy áll — a tervek átnézése után a műépítész inkább óhajtotta volna ezt a képet a delegáczionális teremben elhelyezni . . . Meszlény Lajos: Árpádot? (Élénk derült ség a szélső haloldalon.) Gr. Tisza Lajos ő Felsége személye körüli miniszter: . . . azért, mert ezen képnek a képviselőházban való elhelyezése miatt neki az arehitektonikus díszítés tervezetén némi módosítást kellett tennie. Az általános nézet tehát az volt, hogy ez a kép már tárgyánál fogva sem való a delegáczionális ülésterembe, hanem Annak helye a képviselőházban van. (Helyeslés.) Ennélfogva a művezető építész felkéretett, hogy csináljon különböző vázlatokat, hogy mi módon lehetne ezt a képet a képviselőházban helyesen elhelyezni. A művezető építész ennek a felszólításnak megfelelt, és a bemutatott vázlatok egyike elfogadtatván, két példányban általa kiállíttatott s arra a festendő kép méretei rávezettettek. Ezen vázlatok egyike a szerződés azon példányához csatoltatott, a mely Munkácsy Mihálynak adatott, a másik pedig a végrehajtő bizottság irodájában helyeztetett el. Ez ennek a képnek a története. Egészen addig ment az elővigyázat, hogy, mivel a ke retet a képhez a festőművész tartozik adni, egyenesen kiköttetett a vele kötött megállapodásban, hogy annak rajzait be fogja a műépítésznek szolgáltatni azért, hogy a terem stílusába telje sen beillő legyen. Tévedés tehát az, hogy könynyeiműen és veszélyesen megrendeltetett volna egy olyan kép, a mely a képviselőházba nem férne bele. Pázmándy Dénes: Mekkora az a kép és mekkora a fal? Gr. Tisza Lajos ö Felsége személye körüli miniszter: Hogy egymásnak felelgessünk, arra is szívesen ráállok. A kép 14 méter hosszú és 5 méter magas. Pázmándy Dénes: És a fal? Gr. Tisza Lajos ö Felsége személye körüli miniszter: Azt méltóztatik talán gondolni, hogy a fal kisebb? (Derültség.) Nem kisebb. Nem hiszem, hogy nekem az építész nagyobb méretet adott volna, mint a mekkora a fal. Az építész adta a saját aláírásával a képhez a méreteket, a melyeknél a fal szerencsére egy pár méterrel nagyobb. A kép igenis el fog férni nagyon jól, és csak azt mondhatom, hogy, mielőtt a kép megrendeltetett volna, a művezető építész adta ki annak méreteit. Pázmándy Dénes: Kényszerítve lett reá! (Mozgás jobb felől.) Gr. Tisza Lajos ö Felsége személye körüli miniszter: A mi az árát illeti, erre nézve azt hiszem, fölösleges nyilatkoznom, mert meg vagyok róla győződve, hogy, ha a festő az ő szorgalmát, összes szellemi és anyagi munkáját, a melyet e képre fordított, az általa rendesen festeni szokott képekre fordította volna, bizonyosan több jövedelme lett volna belőle. (Helyeslés.) A képviselő űr beszélt még a szobrászokról is. (Halljuk! Halljuk!) Egyelőre a mi szobrászmunka itt megrendeltetett, az nagy részben az épület külsejének díszítésére rendeltetett meg, mintegy kísérőjéül az architektúrái stílusnak. Nagyon természetes, hogy oda bizony sem márvány, sem bronzszobrokat nem lehet tenni. Egyébiránt, hogy rossz anyagból volnának, az téves, mert terméskőből valók, mint általában ily arehitektonikus szobrok mindenütt, például Bécsben is. Ezek voltak kiadandók, s ép azért, hogy hazai szobrászainknak adhassuk, 24.000 néhány száz forinttal túlléptük az eredeti költségvetést, a mit, ha külföldi műintézetnek adtuk volna ki a munkát, nem kellett volna tenni. Továbbá kiírtuk a pályázatot egy nagy márványcsoportra, azonkívül már most rezerváltunk oly helyeket, a melyekre idővel kiváló egyéniségek szobrai lesznek felállítandók, valamint több teremben és közhelyen úgy készíttettük a plafont, hogy oda freskó jöhessen, S így meglesz a hely, a hova időről-időre, a szerint, a mint a törvényhozás erre költeni akar, képzőművészetünk egyes remekeit elhelyezhetjük. Vajay t. képviselő úr attól tart, hogy nem lesz elég kényelmes helye a képviselőknek. A teremben igenis lesz helye 444 képviselőnek, 10 miniszternek, ez összesen 454 ülőhely. Thaly Kálmán: Eredetileg nem ennyi volt! (Felkiáltások a szélsőbalon: Hát a bosnyákok !) Gr. Tisza Lajos ő Felsége személye körüli miniszter: A bosnyákokra én nem szá-